Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-141

141. országos ülés 1911 április 26-án, szerdán. 3--> igényeihez kell alkalmazkodni és ka már egy státusrendezést akarunk csinálni, annak nem retrográd, hanem fejlődő, előmeneteli irányban kell nézetem szerint történnie. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy teljes rövidséggel szólhassak ehhez a kérdéshez. (Halljuk! Halljuk !) Állami erdészeink legexponáltabb közegei az állami szolgálatnak. (Igaz ! ügy van !) Nem szükséges magyaráznom senkinek, hogy a perifériákon, a legmesszebben fekvő vidékeken, nemzetiségek között, elszórtan olyan helyeken laknak, a'hol .az intelligencziának és a kultúrának teljes hiányát kell érezniök. (ügy van! ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ezeknek az erdészeknek se mulatságuk, se élvezetük, csak a világtól elzártan való kötelességteljesítés az osztályrészük. (ügy van! ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ezeknek az egyéneknek még az a hátrányuk is megvan, hogy mig a többi állami tisztviselőknél a fűtési szükséglet évente maximálisan 5—6 hónapra terjed ki, addig az erdészeknek a hegyek között Máramarosban, Liptóban, s egyéb magas helyeken 9—10 hónapig kell fűteniök. De ez magában nem elég, mert azoknak a fűtése 20—25 fokos hideg mellett sokkal több fát vesz igénybe, mint a mi fűtésünk 10—15 fokos hideg mellett. Ez az egyik része a dolognak. Mármost a mi a földilletményt illeti: elvegyük azoktól az emberektől azt a kis földet, a mi háztartásuk ellátására szükséges és szükségleteit fedezi, ebből látják el tehenüket és lovukat? Elvegyük azt a néhány hold földet, a mely az államnak értékében igen-igen csekély dolgot jelent, de annak az embernek mindenesetre nagy érték % (ügy van ! ügy van! a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Az államnak az a két hold vajmi csekély értéket re|3rezentál. De ha hozzáteszem azt is, hogyha az erdészlak melletti két kis hold földet egy falubeli ember béreli ki és termel rajta az erdésznek az orra előtt mindenféle terményt, akkor a falubeli embertől az erdésznek kell megvennie azokat, hogy megélhessen, mert ha meg nem veszi tőle, akkor 20—30—40—60 küométernyire kell a legközelebbi városba bemennie a piaczra és ott kell beszereznie a háztartáshoz a családjának szükséges zöldséget és egyéb veteményt, hogy meg tudjon élni. (ügy van! ügy van! a jobb-és a baloldalon.) E nélkül a csekély földterület nélkül az erdészek nem tudják családjukat ellátni, teheneiknek, lovaiknak nem tudnak eleséget adni és igy szolgálatuknak sem tudnak eleget tenni, (ügy van! ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) Mindezek olyan dolgok, a melyekkel nézetem szerint áldozatot nem hozunk, mert hiszen tényleg nem emeljük az állami költségvetés ide vonatkozó tételeit, csak azt adjuk meg, a mi eddig megvolt : Megadjuk ennek a publikumnak a megélhetés lehetőségét és nem állítunk fel 20—30 esztendő múlva egy kettős kategóriát, mert hiszen kettős fizetési kategória lesz belőle, az bizonyos. (Helyesés a jobb- és a baloldalon.) Az egyik kategória, a mely most megmarad, megkapja mindazt a járandóságát a mi eddig volt, a ki azonban újonnan lesz kinevezve, nem kapja meg, tehát az irigységnek és a visszaélésnek igen tág tere lesz. (Igaz! ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) Elvégre emberek is vagyunk és méltóztassék megengedni, de az az erdész, a kinek udvarában és kertjében van a kincstárnak egész fája, megvegye a fát az államtól pénzért a fűtésre ? Mikor ott áll a ló a,zab előtt, be van annak kötve a szája ? Engedelmet kérek, minden gyanúsítás és minden személyi czélzás nélkül csak mint elvet állítom fel; képzelhető-e, hogy az ember már csak természeténél fogva is ne biztattassék fel és visszaélésre ne ragadtassa magát ? (ügy van! ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Én azt hiszem, hogy ez nem méltányos, de nem is igazságos és nem is helyes. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) De van még egy főmomentum, a melyet fel keU hoznom és ez meggyőződésem szerint az, hogy miután az előző kormány az 1910. évi költségvetésbe ezt felvette és azt a költségvetést a mostam kormány beterjesztette, tény, hogy az előző kormány eme eljárás a mostanira is erkölcsileg kötelező. (Igaz ! ügy van ! a jobb- és a báloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozólag röviden csak felolvassam azt a leiratot, a melyet az előző kormány földmivelésügyi ministere intézett az Országos Erdészeti Egyesület elnökségéhez, és a melyben a többi között ezt mondja (olvassa) : »Sikerült kieszközölnöm, hogy a földmivelésügyi tárcza 1910. évi költségvetési előirányzatában a tárcza ügyköréhez tartozó állami erdőtiszti állások összessége már szintén ugyanolyan százalékarány szerint soroztassék be az egyes fizetési osztályokba, mint a mely százalékarány a főiskolai előképzettséget kivánó állami szolgálati ágazatra nézve általánosan megállapittatott és miután az időközben összegyűjtött adatokból arról győződtem meg, hogy az erdészeti tisztikar eddigi mellékilletményeit sem a személyzet, sem a szolgálat érdekeinek sérelme nélkül megszüntetni nem lehet, az emiitett létszámrendezést akként vétettem fel a költségvetési előirányzatba, hogy az állami erdészeti tisztikar a fa- és földilletménynek, mint rendszeresített mellékilletménynek élvezetében továbbra is megmaradj on.« Ezt az előző kormány leiratban közölte az egyesülettel és ez a tagjaival és ezek most ezt tudva, természetes izgalomban vannak, hogy a kormány Ígérete meg lesz változtatva. Ez a kormány folytatása az előző kormánynak, a jogfolytonosság nézetem szerint megkívánja, hogy a mit az egyik kormány megígért, az a másik kormányt is erkölcsileg kötelezze. (Elénk helyeslés.) Ennek következtében azzal a tiszteletteljes kéréssel járulok a földmivelésügyi minister ur ő nagyméltósága és az ő utján az összes kormányhoz : (Élénk helyeslés.) miután meggyőződésem szerint az 1911, évi költségvetést megváltoztatni már nem lehet, mert ez. megint komplikácziókkal is 5:

*