Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-157

394 ihl. országos ülés Í9Ü május Í6-án, kedden. az olcsó viziutaknak kihasználása képezi. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha ezt a nézetemet helyeselni méltóztatnak, a mint hogy látom, hogy helyesléssel találkozik, akkor szíves engedelmükkel erre a kérdésre is kissé behatóbban fogok kiterjeszkedni. (Halljuk ! Halljuk !) Most azonban az általános kép megrajzolása érdekében legyen szabad még a közgazdasági problémák terén a helyes törvények alkotására utalnom, és itt mindjárt előrebocsátom, hogy én és a pénzügyi bizottság valamennyi tagja egyetértettünk a megboldogult kereskedelemügyi minister úrral a tekintetben, hogy az ipartörvény megalkotása rendkívül, fontos ; hogy czélt tévesztett dolog lenne az ipartörvényt egy óriási nagy kompendiumban kiadni, s hogy a helyes ut az, hogy az ipartörvényben egyesíteni szándékolt különböző feladatokat külön-külön törvényekben oldjuk meg, és azokat abban a sorrendben, a mint megszerkesztésük könnyebb vagy nehezebb, elkészülésük sorrendjében külön iktassa a törvényhozás a törvénytárba. Itt csak röviden utalok a kereskedelmi törvény revíziójának szükségességére és a kereskedelmi törvény keretében a biztosítás ügyének rendezésére. Felesleges volna nekem mint laikusnak és nem jogászembernek, nagyszámú jogászképviselőtársaim előtt ezt a kérdést részleteiben magyaráznom de, azt hiszem, szolgálatot teszek az ügynek, midőn a magyar kereskedelemnek, a })énzügynek és a pénzvilágnak ép ugy, mint a nagyközönségnek érdekében a biztosítási törvény revízióját sürgetem. (Helyeslés.) A mi a kereskedelmi törvényt illeti, — már én, bocsánatot kérek, mindig a szocziális kérdéseket helyezem előtérbe — külön törvényben és igen sürgősen megoldandónak tartanám a kereskedelmi alkalmazottak és magántisztviselők jogviszonyai rendezését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kelemen Samu : Este kilenczig tartják őket munkában ! Gr. Batthyány Tivadar: Ezek a szerencsétlen, de igazán derék, intelligens polgártársaink, a kik 80 vagy 100.000-en is vannak az országban, ma tulajdonképen teljes jogtalanságban élnek. Ezek tekintetében szabályozni kell a jogviszonyt a munkaadók és az alkalmazottak között; (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) szabályozni kell az ő szolgálati és szerződési viszonyukat törvényben, szabályozni kell szabadságidejüknek, vagyis a munkaszünetnek idejét; ugy a kereskedelmi alkalmazottakra nézve, mint egyáltalában minden, ugy állami, mint magánvállalkozásra nézve szabályozni kell a vasárnapi munkaszünet kérdését; azonkívül a kereskedelmi alkalmazottaknál a nyugellátás ügyét is kell rendezni és a munkaidőt is, mert utóvégre hogy az a tisztviselő, a ki szellemi munkát végez, vagy az a kereskedelmi alkalmazott, a ki igen erős fizikai munkát végez, reggel 6—7 órától kezdve sokszor este 8, 9 vagy 10 óráig állva legyen kénytelen, rövid ebédidő megszakítással szolgálni, azt a XX. században a törvényhozásnak megengednie egyszerűen nem szabad. (Helyeslés a szélsobalot' dalon.) A specziális törvényhozás terén — ne méltóztassék rossz néven venni, de minden czigány a maga lovát dicséri — különös hangsulylyal emelem ki a tengerészeti törvényhozást, a tengeri magánjog, a Seemannsordnung, a hajósrendtartás kérdését, és egyúttal a folyamhajózásra nézve is kérem, sürgetem annak az Ígéretnek, a melyet a megboldogult minister tett, megvalósítását, hogy a magyar belvízi hajózási alkalmazottak szolgálati viszonyai egy hajósrendtartásnak törvénybe iktatása utján rendeztessenek. Itt én, a ki foglalkozom e személyzet ügyeivel, mint a Hajós-Egyesület elnöke, igazán nagyon furcsa dolgokat említhetnék, konkrétumokat, a melyek bizonyítják azt, hogyha vannak ma jogtalanságban emberek Magyarországon, ugy ezeknek a hajósoknak legnagyobb része a teljes jogtalanság helyzetében van. Volt nekem esetem, hogy Poncziustól Pilátusig szaladtam, hogy egy-egy embernek a fizetését, a megszolgált bérét valahogy behajtathassuk ; nincs fórum rá, mert nincs törvény, a mely ezt szabályozza. De nem folytatom ezen a téren. Hanem akkor a midőn közgazdasági életünk fejlesztését szorgalmazom, kénytelen vagyok a közigazgatásra is egy pár szóval reflektálni. Hallom az igen t. túloldalon igen gyakran, nem annyira itt a házban, mint a bizottságokban és más téren, az állami közigazgatás egyedül üdvözítő voltát, a melyet, ugy látom, Nagy Ferencz t. barátom most is olyan lelkesedéssel helyesel, pedig ha jól emlékszem, mikor Andrássy ellenezte, ép oly lelkesedéssel nem helyeselte. Nagy Ferencz : Hiszen akkor ő nem ellenezte ! Gr. Batthyány Tivadar: Andrássy annyira ellenezte, hogy nyíltan, ismételten kimondotta, miszerint ő az államosításról az 1904. és 1905-ben szerzett tapasztalatok után lemondott és ennek demonstrálásául a t. barátom szavazatával is a lex Szapáriánát egyszerűen a törvénytárból töröltük. Holló Lajos: Nem szólalt fel ellene akkor! Nagy Ferencz : Az nem prejudikál a kérdésnek ! Gr. Batthyány Tivadar: Csak arra akarok utalni, hogy az egyedül üdvözítő. állami közigazgatás azzal a rettentően tulterjengő bürokratizmussal, a mely Magyarországon elterjedt, mennyire akadályozza a mi közgazdasági életünk kifejlesztését. Itt egy konkrét esetet fogok elmondani. Szekszárd városának kültelkén egy szegény, kis polgárember, téglaégető- kemenczét akart felállítani 1908-ban — Schmidtnek hívják — mindössze a, téli hónapokban akarna téglát égetni és egy pár embernek a téli hónapok alatt munkát adni, a minek következtében azok nem lennének kénytelenek idegenbe futni munka és kenyér után. Ez az ember, ha jól emlékszem, 1908-ban kérte a telepengedélyét — csak a telepengedélyt. Szekszárd városa és a vármegye a legrövidebb idő alatt elintézte az ügyet. Az ügy, ha jól emlékszem,