Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-157

390 757. országos ülés 1911 olykor visszataszító jelenetekhez vezet, elégedetlenséget és elkeseredést okozván annál is inkább, mert ez egyszersmind kenyér kérdése is. Már erre való tekintettel is ügyelnie kellene Magyarországnak arra, hogy az egyezménynek a horvát-szlavón honfiak alkalmazásáról szóló rendelkezései szigorúan megtartassanak, nehogy az a gyanú keletkezzék, mintha Magyarország ki akarná játszani saját fiainkat saját fiai előnyére. A horvátok mellőzése különösen a vasúti igazgatásnál fordul elő, a hol magyarországiak alkalmaztatnak oly hivatalokban is, a melyekre nézve horvátok is szakképzettséggel birnak. Ha ez a magyar nyelv tudása miatt történik, akkor nincs összhangban a közjogi egyezménynyel, ha pedig azt kifogásolják, hogy a horvátok nem birnak szakképzettséggel, akkor a közös kormány köteles oly intézményeket létesiteni, a melyek lehetővé fogják tenni, hogy a szükséges szakképzettséget elsajátítsák. De a helyett, hogy a horvát vasútiak részére szakiskolák állíttatnának fel, azon horvát ifjaknak szánt ösztöndijak száma is leszállittatik, kik a budapesti vasúti szakiskolában akarják magukat kiképeztetni. Ezt a leszállítást pedig azzal indokolják meg, hogy horvát területen van elég vasúti alkalmazott, ki a közönséggel való hivatalos érintkezés czéljaira eléggé birja a horvát nyelvet. Mi azonban nem elégszünk meg azzal, hogy azoknak a vasútiaknak, kik a közönséggel érintkezésbe jutnak, tudniok kell horvátul, mert hiszen ezt már maga a szolgálat érdeke is megkívánja, hanem azt kívánjuk, hogy elsősorban hazánk fiai alkalmaztassanak, kiknek lehetővé kell tenni, hogy a szakképzettséget megszerezzék, mert különben az egyezmény 46. §-a illuzóriussá "Viliik:: Az tehát a kívánságunk, hogy Horvátországlan állittassék fel egy külön vasúti tanfolyam korvát-szlavonországi honfiak részére. A posta- és távirdaigazgatásnál azt kívánjuk, hogy ugy a külső, mint a belső szolgálatban kizárólag horvát legyen a hivatalos nyelv. Ez ugyan most is igy van, de itt is törvényellenes gyakorlat kezd lábrakapni és némely helyen magyarul hivataloskodnak. Különösen magyar szövegű nyomtatványok kezdenek gyakorlatba jönni, noha ezeknek Horvátországban kizárólag horvát szövegűeknek kell lenniök, a mint hogy Magyarországon kizárólag magyar szövegűek vannak használatban. A külföldi forgalomra szánt nyomtatványoknak mindenesetre horvát szöveggel is kell birniok, nemcsak magyarral és francziával, a mint ez jelenleg van gyakorlatban. Ez képtelenség, melynek következtében azok a honfitársaink, kik nem tudnak magyarul vagy francziául, nem képesek ezeket a nyomtatványokat kitölteni. Az állami közutakat illetőleg bátor vagyok a t. házat figyelmeztetni arra a körülményre, hogy az állami közutak állapota Horvát-Szlavonországokban sokkal kedvezőtlenebb mint Magyarországon. (Ellenmondás a baloldalon.) Fráter Lóránt: Ez nem áll! Sümegi Vilmos: Nem áll! május 16-án, kedden. Radicsevics Lőrincz: Mig Magyarországon 8948 kilométer állami közút van, addig HorvátSzlavonországban csak 1166 km. A magyarországi állami közúti hálózat fejlődésére vonatkozó tervezet szerint pedig Magyarországnak az 1918. évben 12.352 kilométer állami közutja lesz, Horvátországnak pedig csak 1166 kilométer. Ehhez képest kötelessége volna tehát a közös kormánynak, hogy Horvátországban további közúti vonalakat építsen, vagy pedig az országos közutak bizonyos részét vegye át állami gondozásba. Igazságtalan, sőt mostoha az eljárás Horvátországgal szemben oly esetekben, mikor a horvátországi ipar támogatása czéljából állami segély vagy kedvezmény kéretik. A közös kormány a kért segélyt vagy kedvezményt rendesen megtagadja olyan esetben, ha hasonló iparvállalat már fennáll Magyarországban. Ez ugyan a törvényre való hivatkozással történik, t. i. az 1890 : XIII. t.-cz. és az 1907 : III. t.-ozikkre való hivatkozással, de igazságtalan és Horvátországra nézve pénzügyileg is káros. Magyarország és Horvátország két terület. Mind a kettő ugyan közös hatóság alatt áll ipari tekintetben, de mindegyikük saját gazdasággal bir, tekintetbe kell tehát venni ugy az egyiknek, mint a másiknak érdekeit, mert ha csak az egyik résznek kedvezünk, akkor a másik rész nem boldogulhat. Világos, hogy azáltal, ha valamelyik iparág támogatásban részesül Magyarországon, ugyanaz az iparág nem támogattatik Horvátországban ; de nem. lehetett ez a törvény értelme és intencziója sem. Kiindulva tehát abból az álláspontból, hogy Horvát-Szlavonország gazdaságilag és iparilag külön terület, azt kívánjuk, hogy az államsegélyek és kedvezmények engedélyezésénél igazságosan tekintetbe vétessék a horvátországi ijoar és ehhez képest Horvát-Szlavonország részére az állami eszközökből arányos rész biztosittassék olyképen, hogy a mi ezen arányos részünkből az egyik évben esetleg nem használtatnék fel, az javunkra a következő évre vitessék át. Mellesleg legyen megemlítve, hogy az iparfejlesztésrőlszóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával az 1906. évi november 7-iki országos ülésen Kossuth Ferencz volt kereskedelemügyi minister ur kijelentette, hogy a kormány a ház elé egy, ipar támogatására szükséges hitelről szóló törvényjavaslatot szándékozik terjeszteni, a melybe Horvátország számára is egy állandó, pontosan megállapítandó összeg fog felvétetni. De ilyen törvény nélkül is előirányzandó volna a közös kormány által az állami költségvetésben egy bizonyos összeg az ipar támogatására Horvátország területén. Végül még azt kívánjuk, hogy a horvát ipar az iparfejlesztésről szóló törvény II., a nyilvános beszerzésekről szóló fejezetében az ország, a törvényhatóságok és a hivatalok szükségleteinek fedezésére szolgáló nyilvános beszerzésekre nézve megállapított kedvezményekben részesüljön és hogy