Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-157

Í57. országos ülés Í9Í1 május Í6-én, kedden. 391 egyáltalában a beszerzéseknél kellő tekintetbe vétessék a horvát ipar. Mindezen óhajainknak, melyeket a mai beszédem folyama a volt szerencsém a magas ház elé a horvát képviselők nevében felsorolni, jogossága azon közös kiegyezésen alapszik, mely a Magyarország és Horvátország közötti államjogi viszonyt rendezi, s azért bátor vagyok azoknak teljesitését az igen t. minister urnak, valamint a magas kormánynak is a legmelegebben ajánlani. Fent felsorolt követeléseinknek teljesítése egyúttal reális biztositéka annak, hogy Magyarország visszatér ismét azon törvényes, álláspontra, a melyet Horvát- és Szlavonországok iránt a haza bölcse foglalt el, és csak az egymás közötti jogi szférának tiszteletbentartása fogja lehetővé tenni a Magyarország és Horvátország közötti kordiális viszonyokat. Abban a feltevésben, hogy követeléseink teljesedésbe is fognak menni, én és képviselőtársaim a kereskedelemügyi ministerium költségvetése mellett fogunk szavazni. (Zsivió-felkiáltások jobbjelöl.) Elnök : Ki következik ? Lovászy Márton jegyző: Batthyány Tivadar gróf! Gr. Batthyány Tivadar: T. ház ! Már maga a parlamentáris illem és szokás megkivánja, hogy előttem szóló t. képviselőtársam beszédével lehetőleg röviden foglalkozzam. A magam részéről nemcsak kifogás alá nem veszem, sőt helyeslem azt, hogy horvátországi t. képviselőtársaim a vita során Horvát-Szlavonországok kivánalmait szakszerűleg és tárgyilagos formában előterjesztik. Ez nemcsak joguk, ez mint népképviselőknek kötelességük is. (Helyeslés.) En tehát ismétlem, igen örvendek, ha az egyes tárczáknál, melyeknek hatásköre kiterjed Horvát-Szia von- és Dalmátországok területére, a t. urak c jogukkal élnek, s kérelmeiket is előterjesztik. A mi magát a t. képviselőtársam által előterjesztett petitumsorozatot illeti, ugyancsak a legnagyobb őszinteséggel kijelentem, hogy az ő kívánalmaiknak egy részét magam is megoldandónak tartom és helyeslem. így azt, midőn a horvátszlavón vasúthálózat kiépitését követelik. A magam részéről is nagy súlyt helyezek a likai vasútra, a samobori vasútra, a károlyváros— metliki vasútra. A mi a Krapina és Rohitsch közti vonalat illeti, erre nézve, ugy első hallásra és a nélkül, hogy ezzel a kérdéssel kissé behatóbban foglalkoznám, nem merném azt mondani, hogy ennek a vasútnak a kiépitését is feltétlenül támogatom. Elismerem azt, hogy e vasút kiépítése gazdasági szempontokból fontos és szükséges; minthogy azonban itt egy osztrák összeköttetéssel állunk szemben, s miután azt látom, hogy Ausztria a maga jogait tarifális szempontokból a legszélsőbb fokig Magyarország és társországai érdeke ellen érvényesiti, ez okból én mindig a legnagyobb szkepsissel állok egy uj osztrák és magyar összeköttetéssel szemben. Elvileg ez ellen sem teszek kifogást, hanem igenis megvizsgálandónak tartom, hogy általános vasuttarifális szempontokból milyen hatása lenne ennek a vasútnak, ha kiépíttetnék. ;fí Abban, a mit igen t. képviselőtársam a tarifapolitikára vonatkozólag mondott, valamint egyáltalában egész beszédjének tenorjában azt találom, hogy t. képviselőtársam ugyan elismeri azt, hogy az 1868 : XXX. t.-czikk értelmében Magyarország és Horvát-Szlavonországok közgazdaságilag egységes területet képeznek; én azonban t. képviselőtársam egész beszédében azt a törekvést látom átcsillámlani, hogy ő e gazdasági egységes területnek elismerése mellett tulaj donképen két külön gazdasági területre törekszik. Ebből a szempontból tehát én az ellen, hogy Horvátország érdekeinek megfelelő vasúti tarifapolitikát folytassunk, egy szót sem szólok ; ha azonban az lenne a t. képviselőtársam törekvése, hogy a gazdasági önállósági egység alapján egy külön horvát és külön magyar vasúti tarifapolitikát létesítsünk, akkor nemcsak közjogi szempontból, nemcsak a birodalom, nemcsak a magyar szent korona országainak területi egysége, hanem maguknak a t. horvát barátainknak érdeke szempontjából is ez ellen a felfogás ellen állást foglalnék, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert tagadhatatlan, hogy a magyar tarifapolitikába a horvát érdekek sokkal jobban belevonhatók, mint hogyha ott egy külön, kis, lokális tarifapolitikát csinálunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A horvát nyelv alkalmazása tekintetében az én álláspontom a t. képviselőtársaméval szemben igen egyszerű és röviden az, hogy állok a törvénynek alapján. (Helyeslés.) A mit a törvény önöknek biztosit, azt kapják is meg, hajtsák végre az egész vonalon. Természetesen odáig már el nem megyek, hogy a törvénynek a horvát nyelv javára és a magyar nyelv kárára való helytelen interpretácziója révén a horvát nyelv számára több jog biztosi ttassék, mint a mennyinek azt Deák Ferencz alkotásának szellemében megilleti. (Helyeslés a szélsöbaloldahlon.) ; Az iparfejlesztés és iparpártolás terén t. képviselőtársam egy axiómát állított fel, a melyben már jobban kidomborodott az a törekvés, hogy HorvátSzlavonország, mint ipari terület, egészen elkülönittessék. E tekintetben nem oszthatom t. képviselőtársam véleményét, mert itt, az iparfejlesztés terén, abszolúte nem szükséges, hogy külön gazdasági területnek deklarálják Horvátországot; lehet Horvátország iparát teljes mértékben támogatni e nélkül is. Az igen t. képviselőtársam itt egy kérdést vetett fel horvát szempontból. En ezt a kérdést helyeslem és kívánatosnak tartom, ugy horvát, mint magyar ipari szempontból és ez az, hogy ha egy gyárat már támogattunk, ha egy uj ipari vállalatot már ipari támogatásban részesítettünk, egy másodikat, harmadikat ne lehessen többé az iparfejlesztési törvény értelmében támogatni. En azt tartom, hogy igenis annyi ilyen gyárat kell támogatni anyagilag is, a mennyi az ország érdekeinek