Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-141

32 Hl. országos ülés 1911 április 26-án, szerdán. Bernáth Béla: Ez természetes, mert ha a vevő nem vesz, akkor ügynöki dij sincs, az ügynöknek tehát érdekében áll, hogy a vevőt és ne a termelőt szolgálja. Ezeket a visszaéléseket nem lehet elnézni. Intézkedni kell, hogy végre-valahára ez a kérdés is dűlőre jusson. (Helyeslés balfelol.) Szólni akarok most még az 1908 : XLVII. t.-ozikkről. Meghoztuk ezt a jó törvényt, de az végrehajtva ma sincs. Ebben a törvényben ki van mondva, hogy a Hegyalja zárt-terület, nincsenek azonban megfigyelve az utak, és igy, különösen éjjel, más helyekről, más utakon igen sokat csempészhetnek, sok rendetlenség, visszaélés történhetik. Mikor Németország megalkotta a maga bortörvényét, intézkedett, hogy az végre is legyen hajtva. Ha pl. a tokaji Hegyaljáról szállítanak Németországba bort, azt nem adják át mindaddig, a mig vegyvizsgálati bizonyitványnyal nem igazoljuk, hogy ez a bor megfelel Németország törvényeinek. Ha pedig ez a bor például Berlinbe kerül, ott nem adják ki, mig egy ilyen vegyvizsgálati bizonyítvány nincs mellékelve a fuvarlevélhez, vagy pedig egy odavaló német vegyész meg nem vizsgálta és megfelelőnek nem találta. Németországban tehát tudnak gondoskodni a gazdák érdekeiről, mi pedig egy már meghozott jó törvényt sem tudunk végrehajtani. Hogy milyen élelmesek a csempészek, arra csak egy esetet hozok fel. A múltkor történt az eset. A vasúti tisztviselő a bor érkezését csak akkor tartozik az illető felügyelőnek bejelenteni, ha legalább tíz hektoliter. Nos, küldtek Szerencsre feladva 996 litert és nem névre. Az illető a feladóvevénynyel átveszi a bort és feladja Szerencsen Tolcsvárra, igy akarta a törvényt kijátszani. A csempészésnél igen élelmesek az emberek. Igaz, hogy itt czélt nem ért az illető, mert a hivatalnokok eléggé óvatosak voltak és jelentést tettek ; de nem tartoznak megtenni a rendelet szerint, hanem csak akkor, ha az érkezett bor legalább tíz hektoliter. Ha tehát ennyire ügyesek a csempészek és ha a zárt területre vivő utak nem záratnak el, nem figyeltetnek meg, éjjelenként hozhatnak be annyi bort, a mennyi tetszik. Hiszen nem láthatja az a felügyelő. Igen lelkiismeretes felügyelőnk van, de ő mindenütt jelen nem lehet. Igy csak papíron van meg a zárt terület, mert tényleg annyit csempészhetnek, a mennyit nekik tetszik. Igen fontos volna, ha a törvény által előirt ellenőrző-bizottság elnökét és tagjait a kormány kinevezné, mert ennek nagy hatása lenne a bor ellenőrzésére. De ez sem történt meg, pedig már több, mint két éve, hogy a törvényt meghoztuk. Igen kérem tehát a minister urat, szíveskedjék gondoskodni arról, hogy ez a törvény végrehajtassák és védje meg e téren is a tokaji Hegyaljának az érdekeit. Az is nagy bajunk, hogy Ausztriában nem olyan szigorú a bortörvény, mint nálunk. Ott szabad mesterséges és édes bort készíteni, ott szabad a czukrozás, nálunk pedig ez el van tiltva. Már pedig Ausztriából körülbelül 300.000 hektoliter bor jön Magyarországba. Az az ausztriai kereskedő veszi a mi silányabb borainkat is, kiviszi Ausztriába, megjavítja és nem kell neki a finomabb bor. Ez pedig igen fontos az árképződésre, mert ha olcsóbban veszi a bort, ennek ára a jó bor árát is lenyomja. S hogy a visszaélés még tovább menjen, van egy ezég Ausztriában, a mely már osztrákmagyar borokat is árusit, (Derültség balfelol.) uj közösügyet alkotva. Ennek egyéb czélja nem lehet, mint hogy ezen név alatt a mesterséges édes bor, mint tokaji bor szállittassék ki, mert az ilyen mesterséges édes bornak nagy a keleté Németországban. Igy főzik le azután a magyar embert, hogy adnak a bornak közös czimet és ezen czim alatt viszik ki az édes bort. Megjegyzem, hogy Németországban a tokaji bor általános kedveltségnek örvend és az ott igen el van terjedve, de az ujabb hamisítványokat nagyon sokan nem tudják az igazi tokaji bortól megkülönböztetni, Németország védi ugyan a mi borainkat és német kereskedelmi sz rződésünkben van egy passzus, a mely szerint ott tokaji bor név alatt csak eredeti tokaji bort szabad árusítani, de az ottani piaczot is elárasztják ezekkel az u. n. »osztrák-magyar« borokkal és ebből csak a tokaji bornak van igen nagy kára. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Meg kell még emlékeznem a görög kereskedelmi szerződés igen fontos kérdéséről. Még akkor, midőn a koaliczió volt hatalmon, oly czélú akcziót kezdeményeztek az osztrákok, hogy a mazsolaszőlő vámja leszállittassék. Ez a kezdeményezés természetesen nem Magyarország, hanem Ausztria érdekében történt, a hol a mazsolaszőlővel szabad bort készíteni. A koaliczió azonban ellenállt ezen törekvésnek és Aehrenthal ur nem volt képes azt nálunk akkor keresztülvinni. Minthogy ugy tudom, hogy a görög kereskedslmi szerződés megkötése kilátásba van helyezve, arra kérem a t. minister urat, hasson oda, hogy a mazsolaszőlő vámja le ne szállittassék, mert ha ez bekövetkezik és a mazsolaszőlő elárasztja Ausztriát, akkor ez a körülmény csak visszaélésre, mesterséges tokaji borok készítésére fog szolgálni. Ugy is elég sok bajunk van minden téren, ha tehát a kereskedelmi szerződések is minket fognak ölni, akkor végre is el kell pusztulnunk. (Ugy van! balfelöl.) Remélem, hogy a t. minister ur nem fogja megengedni, hogy itt is az osztrák érdek győzedelmeskedjék, hanem talpra fog állni és meg fogja védeni a mi érdekeinket. (Mozgás a baloldalon.) Nagy örömmel vettem tudomásul a t. minister urnak a borértékesítés biztosítására vonatkozó szándékát, a mely a költségvetésbe e czimen beállított 300.000 koronában is kifejezést nyer. Erre igazán nagy szükségünk van. Ugy tudom, hogy a minister ur a 2 millió közgazdasági alapot is szándékozik erre a czélra felhasználni; borközraktárakat óhajt építtetni, a melyek befogad-