Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-156

362 Í56, országos ülés Í9Í1 május Í5-én, hétfőn. és a hadsereg melletti hangulat megcsinálására is bizonyos fáradságot és munkát kellene szánni. >||| Kelemen Béla: Nemzeti szellemben kell reformálni a hadsereget! i>ifj Okolicsányi László : Azt én tökéletesen akczeptálom, hogy a hadseregnek nemzeti szelleművé tétele bizonyos körökben rokonszenvet keltene. De mit szóljak akkor, mikor azt látom, hogy nemzetközi jelszavakkal dolgoznak a hadsereg ellen és a hadseregellenes izgatás, vagyis egyszóval az antimilitárizmus sehol a világon nem olyan erős, mint abban az államban, a melynek legrégebben van nemzeti hadserege, Francziaországban. Ott az antimilitarizmus oly óriási mérvben van elterjedve magában a hadseregben is, hogy szinte már a hadsereg belső életét és a fegyelmet veszélyezteti. Tehát magában véve ez nem elég. Én azt hiszem, hogy a felvilágosítás a hadsereg életének, feladatának, czéljának az elismerése és népszerűsítése is nagyon sok eredményhez vezethet. Hiszen az előbb elhangzott közbeszólásra t. barátommal szemben csak azt bátorkodom még megemliteni, hogy az emberek a hadsereg ellen nemcsak nemzeti szempontból tesznek kifogásokat, hanem gazdasági szempontból is. Ugyebár még mindig halljuk a jelszót, hogy a katonaságra fordított kiadások inproduktiv kiadások. Ezt valamikor 20—25 év előtt mondta valaki és ez azóta megrögzött a közvéleményben és sokan ma is meggondolás nélkül utána mondják. En ezt sem tartom elfogadható álláspontnak és tulaj donképen ez a felfogás is csak egy eszköz arra, hogy a hadsereg és minden véderőbeli intézmény ellen hangulatot csináljanak vele. Én azt hiszem, hogy ezen a téren, a mi közvéleményünk tájékozatlan, s ennek a hitemnek némi alajjot adnak a rövid idővel ezelőtt történtek, mikor a ministerelnök ur a hadseregnek közgazdasági jelentőségét emiitette, s azt itt a házban [többen kétségbe vonták. Meg vagyok róla győződve, hogy ebben a kérdésben a ministerelnök urnak volt igaza és Nyugat-Európa államaiban az egész közvéleményben, publiczisztikában és szakirodalomban ugyanazt a felfogást, a melyet ő vallott, vallják egyaránt. Egy berlini katonai folyóiratban, a »Militärísche Wochenschrift«-ben 1904-ben egy igen érdekes tanulmány jelent meg Baernsj>rung katonai irótól, a mely tanulmány a hadsereg közgazdasági hasznával foglalkozik. A czikk czime »Der Nutzen von Armee und Flotté für die deutsche Volkswirtschaft«. Ez a tanulmány a német közvéleményben igen nagy érdeklődéssel és rokonszenvvel fogadtatott. Felvilágosította az embereket arról, hogy a mai hadsereg tulaj donképen közgazdasági tekintetben nagy jelentőséggel és nagy haszonnal is jár. Tekintsünk arra, hogy elsősorban a legmagasabb közgazdasági érdeknek, a békének fentartója a hadsereg, és azt hiszem, hogy ezentúl is még sokáig a béke egyetlen biztositékát a véderő kellő fokra való fejlesztése fogja képezni. Azok a törekvések, a melyek egy általános világbéke megteremtésére irányulnak, nagyon tiszteletreméltó, humanisztikus és ideális törekvések, a melyeknek a gyakorlati életben való érvényesülésére azonban még igen messze időkig semmi kilátás nincs. S ha már arról beszélünk, hogy a hadseregnek, a véderőnek milyen közgazdasági jelentősége van, hát akkor méltóztassanak tekintetbe venni a mi magyar viszonyaink között is, hogy a honvédségnél szolgáló katonatisztek száma 4327, a közös hadseregben szolgáló magyar tiszteké pedig 4628, mint azt az ez idei költségvetés mutatja. A havidíj ások és egyéb katonai tisztviselők száma pedig — ezekre nézve nem tudtam egészen pontos számadatokat szerezni — 1400 és 1500 között mozog. Ezen számadatok szerint a honvédségnél és a közös hadseregnél összesen mintegy 10.400 tiszt és havidíjas nyer alkalmazást, a mi azt jelenti, hog}^ több mint 10.000 magyar család exisztencziát talál abban az intézményben. Megjegyzem, hogy a közös han seregben a magyar tisztek létszáma tekintetében nagyon rosszul állunk, mert hiszen a Magyarországon levő csapatoknál 7663 tiszti állás van, a melyekkel szemben csak 4628 magyar tiszt van az egész hadseregben, ugy hogy 3035, illetőleg, ha tekintetbe veszszük azokat, a kik közös intézményekhez vannak elvezényelve, illetőleg beosztva, 3600 magyar tiszt hiányzik. A hadsereg gazdasági jelentőségének méltatásánál nem lehet figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy mit jelent a mai modern hadsereg, mint az iparnak és mezőgazdaságnak fogyasztója. Hiszen ha el tudnók képzelni azt a lehetetlenséget hogy huszonnégy óra alatt a hadsereg egyszerre szélnek bocsáttatik, s lefegyvereztetik, az ipar és a mezőgazdaság terén valóságos katasztrófa állana be. Az a pénz tehát, a melyet az állam a hadsereg fentartására és fejlesztésére fordit, nemcsak a béke biztosítása alakjában szolgálja a közgazdaságot, hanem abban az alakban is, hogy növeli a közgazdasági forgalmat és igen sok ezer ember exisztencziáját biztosítja. De a legfontosabb hivatása a hadseregnek az én nézetem szerint az, a melyet a népnevelés körül teljesít. Hiszen azt.tudja mindenki, a kinek alkalma volt ezzel a kérdéssel gyakorlatilag foglalkozni, hogy azok az emberek a kik szolgáltak, egészen más föllépéssel és kötelosségtudással rendelkeznek, mint azok, a kik nem voltak katonák. A vasútnál és egyéb intézményeknél, a hol kiszolgált katonákat alkalmaznak, mindenütt elismerik a föllebbvalók, hogy azok jobban beválnak, mint mások. Ebben az irányban egy felvilágosító akczió a nemzetre nézve mindenesetre megnyugtatással és haszonnal járna és azért én nagyon melegen ajánlanám a t. honvédelmi minister urnak, vegye ezt a dolgot kezébe olyanformán, hogy bizzon meg hivatásos tiszteket, a kik arravalósággal, kellő képzettséggel és készültséggel birnak, hogy a közvélemény tájékoztatására rendszeres irodalmi és hirlapirodalmi tevékenységet fejtsenek ki. Eddig