Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-156

156. országos ülés 1911 május 15-én, hétfőn. 361 Tudatában vagyok annak, hogy nem hoztam elő olyasmit, a mit a törvény számunkra nem biztositana. Abban a reményben, hogy épen ezért kívánságaink méltánylásra fognak találni, magát a költségvetést elfogadjuk. (Helyeslés jobb jelöl és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Vermes Zoltán jegyző: Okolicsányi László ! Okolicsányi László : T. képviselőház ! Előttem szóló t. képviselőtársamnak imént elhangzott felszólalásából először is bizonyos megelégedéssel konstatálom azt a tényt, hogy Horvátországban, különösen a közös intézményekben és elsősorban a honvédségnél a nyelvhasználatra vonatkozó törvényes intézkedések becsületesen és lelkiismeretesen végrehajtatnak. Ezt a képviselő ur maga is igy állította és bizonyította. Ebből azután az következik, hogy azok a panaszok, a melyeket ő előadott, tulajdonképen nem a törvények kellő végrehajtásának hiányából származnak, — hiszen ő maga is kénytelen volt elismerni egyes tételeknél, pl. a honvédség elnevezésénél, hogy ez nem törvénybe ütköző — hanem ezek a jDanaszok erednek egy más, nagyon sajnálatos jelenségből, abból, hogy Horvátországban olyan törekvés létezik, a mely mindent eltávolítani kíván, a mi a magyarságra, a magyar államhoz való tartozásra emlékeztet. Hiszen szinte nem tudom, felháborítónak mondjam-e, vagy nevetségesnek azt a panaszt, hogy a kétnyelvűséget kifogásolják. Nincs-e elég téve a törvénynek azzal, hogy minden intézkedésnek, nyomtatványnak, rendeletnek stb. horvát nyelvűnek kell lennie és horvát nyelvű is ? Hát miért idegenkednek annyira attól, hogy ezenkívül a magyar állam nyelve is ott leg}ren, azé a magyar államé, a melynek Horvátország is integráns része ? (Ugy van 1 jobbfelöl.) Ezt a kicsinyes ellenszenvet és az ilyén kicsinyességekben megnyilatkozó gyűlöletet méltóztassék magukban legyőzni, és akkor senki sem fogja útját állani annak, a mi ugy a horvátoknak, mint egész Magyarországnak legfőbb érdeke : hogy Magyarország és Horvátország között a régi együttérzés és kölcsönös megértés ismét helyreálljon és a jó viszony a jövőre biztosítva legyen. Ennyiben tartozom reflektálni előttem szóló t. képviselőtársamnak szavaira és most áttérek felszólalásom tulajdonképeni czéljára, a melylyel azért bátorkodom a t. ház türelmét igénybe venni, mert a honvédelmi tárcza költségvetésénél különben is a ház eddigi gyakorlata szerint, mindig megbeszélhetek voltak a véderőre vonatkozó összes kérdések. Természetes, hogy én most az összes kérdéseket megbeszélni nem szándékozom, de két kérdést óhajtanék itt felhozni, a melyet fontosnak tartok, különösen arra való tekintettel, hogy, a mint tudjuk, rövid idő múlva a véderőtörvény benyújtása és tárgyalása várható. Magáról a véderőtörvényről és arról, hogy az mit tartalmaz, én sem tudok semmivel sem többet, mint a mit minden újságolvasó ember tudhat. Egyet KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915, VII. KÖTET, bizonyosan tudunk, ez többszörösen konstatálva is lett, t. i., hogy a kétéves szolgálati időt ez a törvényjavaslat életbe fogja léptetni. Én a kétéves szolgálati időnek híve és barátja sohasem voltam, bármennyire beláttam katonai szempontból való nagy szükségességét és fontosságát. Én nálam mindig bizonyos habozást okozott az, egyrészt katonai, másrészt gazdasági szempontból ; mert a mint éreztem és tudtam azt, hogy a hadseregnek modern színvonalra való fejlesztése elengedhetetlenül megköveteli és sürgeti a kétéves szolgálati időnek a behozatalát, a. békelétszámnak a megnövelését, a póttartaléknak, szóval, a nem képzett egyének óriási számának a csökkentését, illetve megszüntetését: ugy másrészt tekintetbe vettem azt, hogy a kétéves szolgálati idő behozatala olyan óriási megterheléssel jár, a mely a mi gazdasági és pénzügyi Viszonyainkra talán túlságos nagy teherrel fog reánehezedni. Ezért mondom, hogy valami nagy lelkesedéssel ezt a reformot fogadni soha se tudtam ; de végre is a katonai szempont dominál és most bizonyos enyhébb módon tervezik ennek az életbeléptetését, mert ugy vagyok értesülve, hogy az a reform több éven keresztül fog életbeléptettetni, a minek a gazdasági következménye az lesz, hogy a vele járó gazdasági terheket teljes mérvben tulaj donképen csak néhány év múlva, a mikor a reform az egész vonalon keresztül lesz vive, fogjuk megismerni. Igen érthető, t. képviselőház, hogy habár a közvéleményben is bizonyos rokonszenvvel fogadják és fogják fogadni a kétéves szolgálati idő életbeléptetését, mert azokra nézve, a kiket saját személyükben érint, mindenesetre jobb, hogyha két évig kell szolgálniok, mint három esztendeig ; másrészt azonban a közvéleménynek a nyugtalanitására igen sok alapot fog szolgáltatni az anyagi terhek megnövekedése. Azonkívül azzal is tisztában kell lennünk, hogy abban a rettenetes versenyben, a melyet az európai hatalmak a fegyverkezés terén kifejtenek, még nekünk is fog kelleni lépéseket tennünk ; még nem jutottunk el az utolsó állomásig és a terhek szaporodása az intézmény népszerűségét sohasem fogja emelni. Azonkivül, fájdalom, Magyarországon a hadsereg intézménye magában véve sem népszerű; sőt nemcsak nem népszerű, hanem minden hangulatkeltés a hadsereg ellen a legkönnyebben talál visszhangra. Én ezt a jelenséget nem tartom egészen közömbösnek. Végre is tekintetbe kell vennünk, hogy elsősorban alkotmányos államban vagyunk, a hol számolni kell a közvéleménynyel; számolni kell azzal, hogy az a közvélemény jó kedvvel, megnyugvással vagy pedig bizonyos elfojtott keserűséggel fogadja ezeknek a terheknek reárakását, a melyekkel a^ véderő fentartása és továbbfejlesztése, jár. En abban a véleményben vagyok, hogy azokkal a törekvésekkel szemben, a melyekkel léptennyomon találkozunk és a melyek különböző szempontokból mindig a hadsereg ellen törekednek hangulatot csinálni, komolyan állást kellene foglalni 46