Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-156

360 Í5B. országos ülés 1912 május 15-én, hétfőn. egyszerűen honvédségnek. Később aztán elkezd­ték azt Magyarországon magyar királyi honvéd­ségnek elnevezni, (Helyeslés a baloldalon és a. kö­zépen.) mire azután Horvátországban különböző elnevezések keletkeztek és hol horvátnak, hol pedig horvát-magyarnak kezdték hivni. Kelemen Béla: Egységes állam vagyunk, nem unió ! Brankovics Dömötör: 1869-ben egy közös konferenezián, melyet gróf Andrássy Gyula akkori ministerelnök hivott egybe, elhatározták, hogy a honvédség hivatalos elnevezése horvát-magyar, illetve magyar-horvát legyen és igy hivták ezentúl 1874-ig, a mikor elkezdték csak magyar királyi honvédségnek nevezni, a mely elnevezés máig is használatban van. Miután a törvény maga eziránt nem rendel­kezik, nem lehet azt állítanunk, hogy a mai el­nevezés a honvédségről szóló törvényt sértené, mert az elnevezés nincs contra legem, de kelet­kezett praeter legem ; itt van tehát egy bizonyos plusz, a melyről nem lehetne mondani, hogy meg­felel a kiegyezési törvény szellemének, mert hiszen logicze egy közös intézmény nem lehet csak magyar, mint a hogy nem lehet csak horvát. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy a honvéd­ségnek oly elnevezést adjunk, a mely a kiegye­zési törvény szellemének megfelel. Szerintünk ez csak regnikoláris bizottság utján volna megálla­pítható, közös egyetértéssel, annál is inkább, mert a közös institucziók elnevezése már tárgya volt a regnikoláris bizottságok tárgyalásainak, a mely regnikoláris bizottságok azonban akkor munkás­ságukat nem fejezték be. Ezen regnikoláris bizott­ság tanácskozásának eredménye kifejezést kellene, hogy nyerjen azután azon törvényben, mely igy közös egyetértés alapján jönne létre. Folytatólagosan meg kell emlékeznem a hon­védségi kerületekről is. Itt is a törvénytől eltérő gyakorlat honosult meg azok elnevezéseinél. Neve­zetesen az 1868. évi XLI. t.-czikk szerint a VI. kerület, a horvát-szlavonországi. Az 1890, évi tör­vény ugyanazt, a többi kerületek egygyel meg­szaporodván, a VII. zágrábi horvát-szlavón kerü­letnek hivja. Később hozatott be azután a királyi magyar zágrábi horvát-szlavón kerület elnevezés ; miért is kérjük az igen t. honvédelmi minister urat, hogy itt, valamint a horvát honvéd-ezre­deknél, a hol ezen uj elnevezések adminisztratív utón keletkeztek, intézkedni méltóztatnék, hogy status quo ante ugyanily módon ismét helyre­állittassék. Áttérek most egy igen fontos kérdésre, t. i. a honvéd-iskolákra. Midőn a honvédség intéz­ménye életbelépett, felállíttatott a katonatisztek kiképzésére szükséges iskola; ilyen iskola volt Varasdon, mely a következő évben áthelyeztetett Vukovárra és onnét Zágrábba, — később 1875-ben bekebelezték ezen iskolát a budapesti Ludovika Akadémiába, mint külön horvát nyelvvel biró tanfolyamot. Ezen horvát tanfolyam azután tel­jesen megszűnt az 1883. évi XXXIV. t.-czikkel, melylyel a Ludovika Akadémia ujjászerveztetett. Most már nincsen egyáltalában Horvátország területén honvédiskola. Legújabban az a rendelkezés történt, hogy a pécsi kadetiskolában az 1904/5-iki tanévtől kezdve a horvát növendékek a fontosabb tan­tárgyakból horvát oktatást nyerhessenek; ez a megoldás természetesen nem felelhet meg a szükség­letnek és nem pótolhatja a horvát honvéd-iskolát, annál kevésbbé, mert a horvát ifjak nem látogatják szivesen a nem horvátországi honvédiskolát, mert az mindenféle nehézségekkel jár. A horvát honvéd­iskola hiánya nemzeti tekintetben is, magára az intézményre nézve is káros következményekkel bir, főleg azéit, mert ez által horvát katonatisztek­ben mutatkozik hiány,-mely hiány vagy máshonnan, vagy magyar honvédtisztekkel jDÓtoltatik, kik rendesen vagy egyáltalában nem, vagy alig tud­nak horvátul. Ezt a körülményt statisztikai adatokkal is lehet illusztrálni. Igy az 1911. évi hivatalos sema­tizmus a zágrábi kerületi parancsnokságnál a zágrábi törzsben 47 személy közül 29 horvát vagy szerb nemzetiségűt; a 25. zágrábi gyalogezrednél 96 személy közül 50 horvátot, a karlováczi 26. gyalogezrednél 72 személy közül 40 horvátot vagy szerbet, a 27. sziszeid gyalogezrednél 68 sze­mély közül 38 horvátot, a 28. eszéki gyalogezred­nél 78 közül 28 horvátot és végre a varasdi huszár­ezrednél 43 közül csak 11 horvát vagy szerb nemzeti­ségű egyént mutat ki. Mindezért már gyakrabban adatott kifejezés azon kívánságnak, hogy horvát honvédiskola állittassék fel ; kérték ezt a megyék, városok, és ezen petitumot a horvát kormányok is támo­gatták. A honvédelmi ministerium ily iskola felállí­tásával szemben hol katonai, hol anyagi akadályo­kat hozott fel, de mindezen okok nem lehetnek mértékadók, mert a nem horvát tisztek alkalma­zása épen ily iskola hiányából kifolyólag mind fegyelem, mind magának az intézménynek tekin­télye dolgában sok bajt okoz. A honvédségről szóló törvény, különösen az 1868 : XLI. t.-cz. 18. §-a, valamint az 1890 : V. t.-cz. a honvédség horvát-szlavón részére világosan statuálja a horvát szolgálati és vezénynyelvet, miből kifolyólag ok­vetlenül szükséges oly iskolának felállítása, mely­ben ez a horvát szolgálati és vezénynyelv elsajá­títható. Különben volt már ilyen iskola Horvátország­ban, s a fent mondottakból kifolyólag kell, hogy ismét egy ily iskola felállítását sürgessük. Ez a hiány a katonatisztekben még fokozódni fog, ha az uj véderőtörvény fel fogja emelni a hon­védség állományát, miből kifolyólag okvetlenül ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a tisztek szükséges kiképeztetéséről egy nálunk felállítandó iskola által gondoskodva legyen. T. képviselőház ! A mondottakban igyekeztem egészen tárgyilagosan előadni jogosult óhajainkat.

Next

/
Thumbnails
Contents