Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-156

Í56. országos ülés í§ii május 15-én, hétfőn. 359 ség tényleg azzá fejlődik, a minek a magyar nemzet kívánta akkor, a mikor a honvédséget felállította. (Ugy van! a baloldalon.) A honvédségben t. i. az egész magyar közvélemény és törvényhozás mindig azt a magvat akarta látni, a melyből egy független, önálló operáczióra képes hadtest, egy magyar hadsereg kifejlődhetik. Mindaddig, a mig nem látjuk, hogy a hadsereg fejlesztése ily irányban folyik, hogy a honvédséget teljesen függetleníteni lehessen háborúban is, a közös hadseregtől, a mig nem látjuk, hogy a honvédséget ellátják azokkal a műszaki csapatokkal, a melyek teljesen önálló operácziókra képessé teszik, a mig ugy látjuk, hogy alárendeltje marad a közös hadseregnek és teljesen függő viszonyban van mindig, a mikor operácziót kell véghez vinni, mindaddig aggodalommal szavazom meg és fogadom el mindazokat az áldozatokat, a melyeket direkt és egyenesen a honvédség számára kérnek, a mely pedig eléggé hozzá van nőve szivünkhöz. Mikor tehát a honvédelmi tárczáról és később a magyar hadügyi kiadásokról lesz szó, hangsúlyozni kívánom, hogy a honvédség teljes és tökéletes kifejlesztését akarjuk oly irányba, hogy önállóan operálhasson, hogy ne szoruljon oly kisegítőkre a közös hadseregből, a mely kisegítők nélkül a háborúban szerej)ét be nem tölthetik. T. ház ! Mindaz, a mit eddig tapasztaltunk a honvédelmi minister ur részéről, reménységet ad nekünk ahhoz, hogy az ő vezetése alatt a honvédség fejlődése abban az irányban fog folytatódni, mely irányban, azt hiszem, az egész nemzet előtt kedves és a fejlesztést mindenki követelheti. Mindaz, a mit eddig az ő intézkedéseiből láttunk és azon nyilatkozatok, melyeket hallottunk tőle a házban, a legszebb reményeket nyújtják ahhoz, hogy nála avatott kézben van a magyar hadügy. Mégis, annál a pártállásnál fogva, melyet elfoglalok, és annál a bizalmatlanságnál fogva, melylyel a mai kormány iránt viseltetünk, a költségvetést el nem fogadom. Elnök : Szólásra következik % Mihályi Péter jegyző: Brankovics Dömötör! Brankovics Dömötör : (Beszédét horvát nyelven kezdi, majd magyarul folytatja.) T. képviselőház ! (Halljuk.! Halljuk I) Mielőtt áttérnék magára az adandó nyilatkozatra, egy rövid megjegyzést szeretnék tenni (Halljuk ! Halljuk !) Midőn a horvát-szlavonországbeli képviselők ebben a t. házban felszólalnak és kívánságaikat előterjesztik, a közvélemény egy része és a t. túloldal részéről rendesen az a vád hangzik el, hogy a horvátok uj követelésekkel léptek elő. Biztosithatom a t. házat, hogy nincsen uj követelésünk, mert a mit elő fogok hozni, az mind régi dolog, mely már ezelőtt- is félreértésre sokszor adott alkalmat. Ezeknek orvoslását most azért hozzuk javaslatba, hogy ezáltal a régi jó barátságos viszony Magyarország és Horvátország közt ismét helyreállittassék. (Helyeslés jobbfelől.) Áttérek most magára a nyilatkozatra. T. képviselőház ! A horvát-szlavonországbeli képviselők itt egész határozottsággal a törvényes álláspontra helyezkednek. Őszintén kívánják, hogy a Magyar- és Horvátország közti államjogi viszony, mint azt az 1868 :

1., illetve XXX. t.-cz. megállapítja, semmiben se zavartassák meg. Ezen alapeszméből kiindulva, kötelességünknek tartjuk a t. ház figyelmét oly körülményekre irányítani, melyek a nevezett törvénybe ütközve, elégületlegséget okoznak, a mi bizonyára nem fekszik sem Magyarország, sem Horvátország érdekében. A honvédelmi ministerium hatáskörébe vágó több olyan intézkedés történik, melyet mi, horvátországbeli képviselők nem hagyhatunk szó nélkül, és melyeknek törvényes orvoslását kell kívánnunk, így mindenekelőtt mindazon törvényes intézkedések respektálását, melyek Horvát- és Szlavonországban a horvát nyelvnek, mint hivatalos és szolgálati nyelvnek használatát minden közös hivatal, tehát a honvédség számára is elrendelik. Ebből kifolyólag az összes nyomtatványok, mint a behívók, napiparancsok, igazolványok horvát nyelven állitandók ki. Ez kezdetben igy is volt, csak utóbb a horvát nyelv mellé jött a német szöveg és még később a német szöveg mellé magyar fordítás is. A horvát honvédaltisztek igazolványain, pl. az üresen hagyott helyeket, a melyek Írásban töltetnek ki, csak magyarul töltik ki és az altisztek horvát nevei magyar ortográfiával vannak kiírva. A horvát tisztek szabadságidejére szóló legitimáczióit csak magyar nyelven állítják ki. A honvédmondurraktáraknál Horvátországban kétnyelvű nyomtatványok vannak használatban, már pedig Horvátországban a honvédség szolgálati és vezényleti nyelve a horvát. Az épületeken a feliratoknak horvát nyelvűeknek kellene lenniök, ép ugy a mondottakból kifolyólag a közös hadsereg parancsnokságainak levelezése, mikép Magyarországon magyarul történik, Horvátországban horvátul kellene, hogy történjék. Magyarországon t. i. a közös hadsereg parancsnokságai a közigazgatási közegekkel magyarul leveleznek, addig nálunk németül és nem horvátul. A honvédelmi ministerium a zágrábi hadtestparancsnoksággal magyarul érintkezik és a magyar hadtestparancsnokság magyarul is válaszol; (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Jelenleg aziránt folynak az osztrák és a magyar kormányok között a tárgyalások, hogy Magyarország területén a hadbiróságoknál a magyar nyelv használtassék. Ep igy volna Horvátországban is a hadbiróságoknál a horvát nyelv alkalmazandó. Most áttérek magára a honvédség elnevezésének kérdésére. A. honvédség a kiegyezési törvény érteiméljen közös magyar-horvát ügy lévén, az intézmény elnevezésénél is ezt az elvet kellene érvényesíteni. A honvédség elnevezését maga a honvédségről szóló törvény nem határozza meg. A törvény, úgy az 1868. évi XLI. t.-cz., valamint az 1890 : V. t.-cz. csak a honvédségről szói és nem nevezi azt I sem magyarnak, sem magyar-horvátnak, csak