Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-156

358 156. országos ülés 1911 május 15-én, hétfőn. a jogegyenlőség alapján nem lehet arra kötelezni, hogy három vagy négy évig szolgáljon. A mennyiben pedig ezt mégis bizonyos czélszerűségi okok vagy az elkerülhetetlen szükséglet megkövetelik, a törvényhozásnak gondoskodnia kell arról, hogy azok, a kik ilyenformán diszparitásba kerülnek, a kik több szolgálatot kénytelenek teljesíteni, mint a többiek, valamiféleképen kárpótoltassanak. Én azt megfelelő kárpótlásnak nem látom, hogy azoknak, a kik tovább szolgálnak, egy vagy két hadgyakorlat elengedtetik. En a kárpótlást abban találnám meg, hogy a mennyiben ez financziális helyzetünkkel valamiféleképen összeegyeztethető, s a mennyiben abból a nagy hadügyi költségből, a melyet erre a reformra fordítunk, egy rész erre a czélra kiszakítható, a tovább szolgálók bizonyos anyagi viszontszolgáltatásban részesedjenek, főképen azok, a kiknek akár maguknak kell családot fentartaniok, — mert ilyen akárhány van — akár saját családjukat, akár szüleiket vagy testvéreiket segélyezniök. Az ujonczmegajánlás keretében tartott beszédemben már felhívtam a minister ur figyelmét, hogy a hadgyakorlatra behívott póttartalékosok családjai scgélyeztcssenek törvényhozásilag. Akkor ígéretet is kaptunk a mínister úrtól, s mindez ideig vártam, hogy valami pozitivebbet is lássak ebben az irányban ; azonban mód ugyan nem volt arra, hogy a törvényhozás színe előtt történjék valami ebben a tekintetben, de igen szeretném, ha legalább most erre vanatkozólag határozott Ígéretet kapnánk, annál is inkább, mert az osztrák hadügyi vezetőség részéről is utalás történt arra, hogy miután náluk ez a kérdés már rendezve van, Magyarországon a kérdés rendezését szintén nem lehet sokáig elhalasztani. Hiszem is, hogy a honvédelmi mínister ur belátta ennek a szocziális jelentőségét és belátta azt az igazságot is, amely rejlik abban, hogy azoknak családjai, a kik családjuk köréből az állam szolgálatára kiszakittatnak, esetleg a legnagyobb munkaidőben, a hadügyi költségből valamiféle remuneráczióban részesüljenek. Ugyancsak szóvá tettem volt akkor a kaszárnyai oktatást. Erre nézve szintén biztató Ígéretet kaptam és remélem, hogy ez az ígéret a honvédelmi mínister ur részéről tényleg effektuáltatik, s csakhamar látni fogjuk pozitív eredményeit is annak a jó hajlandóságnak, a melyet eddig általában minden ügyben a honvédelmi mínister ur részéről szerencsénk volt tapasztalni. Szóvá akarom még itt tenni a katonaság által okozott mezei károknál eddig követett eljárásokat. A nagy hadgyakorlatok idején és más gyakorlatok idején a szokás az volt és a szokás mai napig is az, hogy a katonaság által okozott mezei károkat megállapitja egy vegyes bizottság. E vegyes bizottság katonai tagjainak költségét viseli a katonai kincstár, azonban a polgári tagoknak költségét, a szolgabiróét, a pénzügyigazgatóság kiküldöttjéét, továbbá a községi elöljáróságét rendesen a községek fizetik. Ezt nem I tartom igazságos dolognak, mert a mennyiben a katonaság okozza azt a mezei kárt, annak megállapítása és az e körül lefolytatott eljárás teljes lebonyolítása, valamint az ezzel felmerülő minden további kár és költség megtérítése csak a katonai kincstárt terhelheti. Főképen sérelmes ez az intézkedés akkor, hogyha a megbecsült kárt a károsodott fél elfogadja, a katonai kincstár azonban megfelebbezi, s ez esetben is a felebbezés költségei szintén megosztatnak a polgári hatóság és a katonai kincstár között. Véleményem szerint az igazság azt követeli, hogy az egész eljárással felmerülő minden költséget a katonai kincstár viselje. Azután a mostani állapot szerint a vadászterületeken okozott kárt a katonai kincstár nem szokta megtéríteni. Ez anomália, mert egészen bizonyos dolog, hogy a katonai hadgyakorlatokkal járó zaj, lövöldözés, embereknek csojiortos járáskelése, a vadászterületről a vadat nagyrészt elüldözi és nemcsak arra az esztendőre, de a következő évre is károsítja. B. Podmaniczky Endre : Visszajönnek a vadak ! Nálam is ugy volt. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Haller István : Nem hiszem, hogy a t. képviselő ur megjegyezhette volna, melyik vad volt az, a mely a gyakorlat lármája következtében elment a vadászterületről, hogy igy tudhatná, hogy ugyanaz jött-e vissza vagy más. B. Podmaniczky Endre: Nem voltak megbélyegezve ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Hailer István : Hiszen azért mondom. Mégis sokkal valószínűbb a feltevés, hogy az ilyen lárma elűzi a vadat, és ezzel a bérlőknek kárt okoz, és a kár megtérítését az illetők követelhetik. Mellesleg megjegyezve az is anomália, hogy a nagygyakorlatok alkalmával előálló és a közös hadsereg által okozott mezei károk egy részét a honvédelmi tárcza terhére szokták elszámolni. Azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy az a szokás állandósult, hogy magasrangú közös hadseregbeli tiszteket áthelyeznek a honvédséghez rendesen már akkor, a mikor a nyugdíjazásuk körülbelül el van határozva. A nyugdíjaztatás azután a magyar budget terhére szokott történni, a mi mindenesetre megfogyasztja azokat az anyagi eszközöket, a melyeket a honvédelmi vezetőség felhasználhatna a honvédség fejlesztésére, T. ház! A mikor a hadsereg fejlesztéséről tanácskozunk, és a mikor bizonyos mértékig, • a mennyire anyagi erőnk birja, a hadsereg fejlesztése elől el nem zárkózunk, akkor legszívesebben adjuk meg a honvédségnek azokat az anyagi eszközöket, a melyek a honvédség fejlődését és fejlesztését biztosithatják. Mikor azonban a honvédség fejlesztéséhez anyagi áldozatokkal hozzájárulni készségesek vagyunk, akkor természetes, I hogy egyszersmind látni akarjuk, hogy a honvéd-