Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-156

156, országos ülés Í9Í1 egyedüli hivatása csak az lehet, hogy a belső békés polgári munkát biztosítani tudja, hogy meg tudja óvni azokat a feltételeket, a melyek mellett itt benn, az ország határain belül a mi főképen mezőgazdasági munkálkodásunk a maga békés medrében, régi kereteiben folyhasson. Mindazok a költségek, a melyek a hadügyre megkívántatnak, az államban mindig ugy szerepelnek, mint a békés polgári munka biztosítása. Kétségtelen dolog szerintem is, hogy a katonaságnak leghelyesebb felfogása, a hadügyi költségeknek a legkedvezőbb színben való feltüntetése abban áll, hogy ezzel biztosítjuk magunkat az esetleges nagyobb veszteségek ellen. Kétségtelen, hogy a háborút egy nagy balesethez, egy nagy elemi csapáshoz lehet hasonlítani és ha minden baleset ellen természetes és jogosult a biztosítás, a nemzeti vagyon biztosítása is jogos a háború balesete, a háború elemi csapása ellen ! Azonban a fegyverkezés és a fegyverkezések ilyen mértékben való forszirozása, mint a hogy Európában tapasztaljuk, nem biztosit a háború veszedelmei ellen; ellenkezőleg, véleményem szerint, a fegyverkezés és a fegyverkezésnek ilyen túlságba való hajtása, a melynek most vagyunk szemtanúi, egész Európában, teremtett először is nagy, hatalmas iparágakat, a melyeknek létérdekök, hogy ez a fegyverkezés mindig még erősebb tempóban haladjon előre, a melyeknek létérdekök. - hogy a nemzetek egyike vagy másika mindig feszült viszonyban legyen egymással, hogy mindig a háború veszedelmét lehessen a közvéleménybe dobni. Keletkeznek nagy kapitalista csoportok, a melyeknek a háború igen kitűnő üzlet és ezeknek mindig lesz gondjuk arra, hogy azt a gyűlöletet, a melyet a történelem ébresztett és a melyet különféle események a népek között ébren tartanak, fokozzák, hogy ennek a gyűlöletnek parazsánál mint fujtatok szerepeljenek. Éz által fokozott védelemre, a hadfelszerelési czélokra való túlzott költekezésre kényszeritik az államokat, s igy az ő részvényeik árfolyama is mind magasabbra emelkedik. Lehetetlenség belenyugodni abba, hogy az eszköz, vagyis maga a biztosítás többe kerüljön, mint a haszon, a melyet elérhetünk, illetőleg mint a mennyi lesz az elhárított kár. Már pedig azt látjuk, hogy Európában ez idő szerint a fegyveres béke már sokkal több áldozatot követel, mint a mennyit a legvérengzőbb és legkiterjedtebb európai háború is követelhetne. A fegyveres béke kiadásai körülbelül ilyen számokat eredményeznek. 1874-ben a hat európai nagyhatalom békelétszáma 2,400.000 volt; 1896ban 2,600.000-re és 1910-ben a góthai udvari naptár szerint 3,500.000 főre rúgott. Ha azt a munkateljesítményt, a melyet a békelétszámban lekötött munkaerők egyenként naponta produkálni tudnának, csak öt koronában állapítjuk meg akkor a hat európai nagyhatalom békelétszáma naponként 17 milliónyi munkateljesítménytől fosztja meg a társadalmat, Ha egy esztendőben | május ifi-én, hétfőn. 357 300 munkanapot veszünk számításba, akkor ez az összeg a hat európai nagyhatalomnál évenként 5'1 milliárdot tesz ki. Egy hadügyi iró számítása szerint a német birodalomnak egy esztendeig tartó háborúja ugyanennyibe került. Évenkint 5'1 milliárdnyi munkateljesitvényről van tehát szó. Okolicsányi László : Sokkal többe kerül! Haller István : Sőt, a mint t. képviselőtársam mondja, nz többe is kerül, nagyon természetesen, mert az emiitett szám csak azt jelenti, hogy mennyi produktív munkaerőt kötöttek le és vontak el a produktív munkától, de nincs beszámítva az a tényleges kiadás, a melyet a nagyhatalmak évről-évre áldozni kénytelenek ; a melyet mindenesetre hozzá kell ehhez az összeghez számitani és akkor, azt hiszem, az eredmény az a 10 milliárd lesz, melyet a t. honvédelmi minister ur is, ha jól értettem, egy háború költségének véleményez. Ha összeadjuk e hat európai nagyhatalomnak évi költségvetéséből ezt a részt, a mely a hadügyi kiadásokra esik, akkor azt látjuk, hogy ez a hat nagyhatalom 1871-től 1910-ig e czélra 140 milliárdot költött el. Olyan óriási összeg ez, — bár még nincs is beleszámítva a vesztett munka — hogy azok a háborúk, a melyek ez idő alatt folytak és rengeteg károkat okoztak, még megközelítőleg sem kerültek ebbe az óriási összegbe, a melyet mi a béke biztosításáért fizetünk. A mi budgetünk is magára öltötte most már azt a jelleget, hogy túlteng benne a katonai kiadás. Ha a véderőreform azokban a keretekben, a melyekről főképen a sajtó és egyes nyilatkozatok utján tudomást bírtunk szerezni, végre fog hajtatni és annak költségét budgetünkbe be fogják állítani, akkor költségvetésünknek már 24'6%-át a hadügyi kiadások fogják felemészteni. Ez mindenesetre olyan százalék, a melyet semmiféle kulturális vagy produktív czélra fordított költségvetési összeg sem tud megközelíteni. Ennyi terhet vállalva, a mennyit a delegáczióban részben már el is vállaltunk, igazán nem tudjuk, hogy most, midőn a katonai létszám szaporítása által a kereső elemnek még nagyobb része fog el vonatni és a nemzet jövedelme még inkább kisebbedni fog, hogy leszünk képesek e fokozott terheket elviselni. Enyhíti valamennyire ezt a sötét jövőt az a kijelentett Ígéret, hogy a katonai szolgálat kétesztendős lesz. Pártunknak régi, állandóan hangoztatott kívánsága ez, tehát nagyon természetes, hogy ezt a. bejelentést a magunk részéről örömmel fogadjuk. Azonban igen aggodalmat keltő az, hogy a kétéves katonai szolgálat, illetőleg reform tulajdonképen vegyes szolgálat lesz, mert most sem lesz a kétéves katonai szolgálat végigvive a hadsereg minden részén, hanem egyes kategóriákban a három és négyéves szolgálat továbbra is meg fog maradni. Nagyon természetes dolog, hogy ezt a polgári jogegyenlőség elvével nem tudom összeegyeztetni, mert a mint az egyik honpolgárnak joga van a kétéves szolgálathoz, ugy a másikat