Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-141

30 Ul. országos ülés 1911 április 26-án, szerdán. egészen uj irányt adhatunk. Helyes és szükségescsak az volna, hogy a Földtani Intézet ezen kutatásai közismeretüek legyenek, és azok a térképek, és azok a megfigyelések és tapasztalatok, a melyeket a Földtani Intézet kutatásai alapján készit, ületőleg ér el, a magyar mezőgazdaság minél szélesebb rétegei számára hozzáférhetőkké tétessenek. A hegyvidéki és erdélyrészi nép segélyezésében folytatja és lehetőleg szélesbiti a földmivelésügyi kormány azt a politikát, a melyet azon vidékek szegény gazdáinak érdekében eddig is követett és igyekszik a lehetőségig kiterjeszteni azt a munkásságot, a melylyel ezeknek vagyoni jobblétét biztosíthatja Köviden összefoglalva igyekeztem előadniat. képviselőháznak azt, hogy a földmivelésügyi kormány egész mezőgazdasági és közgazdasági életünknek majdnem minden fázisában haladó irányban igyekezett a költségvetéssel befolyásolni mezőgazdasági életünket. Kivánatos volna, hogy minél több és minél nagyobb összegek legyenek azok, a melyek Magyarország mezőgazdasággal foglalkozó lakóinak érdekeire fordíttassanak és az állam minél nagyobb összegeket szánjon mezőgazdasági életünk fejlesztésére, (Helyeslés balfelöl.) mert a mikor már bizonyos haladás iránti érzék és figyelem észlelhető a magyar mezőgazdasági világ széles rétegeiben is, remélhető, hogy mindazok a miihók, a melyeket az állam ezen irányban befektet, üdvös és hasznos eredményeket fognak teremteni. Mindezek alapján ajánlom a költségvetést általánosságban és részleteiben elfogadásra. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Beszkid Antal jegyző: Bernáth Béla ! Bernáth Béla: T. képviselőház! A földmivelésügyi tárcza hivatva van az ország közgazdasági érdekeit szolgálni. Különösen oly országban, mint Magyarország, a hol a lakosságnak mintegy 75%-a földmiveléssel foglalkozik, szükséges volna ennél a tárczánál gondoskodni olyan összegekről, a melyekkel ezeken segiteni lehetne. Ilyen szűk keret mellett, a milyent most tüntet fel ez a költségvetés, Magyarország földmivelési ügyeit sokkal, jobban előbbrevinni nem lesz lehetséges. Harminczkét milliót tesz ki a budget és ebből is másfél millió az emelkedés. Midőn mindenütt, minden vonalon azt tapasztaljuk, hogy annyi a teremteni való, hegy annyi a szükséglet, akkor mi az a másfél millió emelkedés ? Egy csepp a tengervízben. Itt van először is a telepitési szolgálat. Az 1909. évi budgetbe erre a kulturális nemzeti czélra 10 millió volt beállitva. Mégis azt tapasztaljuk, hogy ezen magyar nemzeti szempontból fontos dolog kihagyatott a budgetből. Hiszen meg volt minden kellék, hogy a telepitési törvényt letárgyaljuk. Be lett mutatva, volt elég idő, de ennek a fontos dolognak, ennek az igazi nemzeti konczepeziónak érvényesítését a budget nem teszi lehetővé. Igaz, hogy a pénzügyminister ur tegnap is, meg azelőtt is nyilatkozott, hogy a kormány nem ejtette el ezt az eszmét, ezt a törekvést és más praktikus irányzat lebeg a szeme előtt és ennek alapján akarja az uj törvényjavaslatot beterjeszteni és törvényerőre emelni. De ezzel az ellenzék nem elégedhetik meg, mert hiszen egy majdnem biztos ténynyel álltunk szemben és egyszerre csak a kormány ezt a 10 milliót törli és szép Ígéretekkel akarja a kérdés megoldását elodázni. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Dehogy törölte ! Nem volt az tétel! Bernáth Béla : Ezt tehát kénytelenek vagyunk, habár a pénzügyminister ur két izben kilátásba helyezte, erős kritika tárgyává tenni. Itt van továbbá a vízszabályozási ügy, a melynek rendezése serényen folyik. E részben különösen azokra a vidékekre hívom fel a t. ház figyelmét, a hol egyes nagyobb folyóink vannak, pl. a Duna és a Tisza és a melyeknek völgye a legtermékenyebb. A Tisza pl. az én kerületemben, Tokajnál, igen el van iszaposodva, ugy hogy mikor hóolvadáskor jön az árviz, nagy területeket önt el és a lakosságnak óriási kára van. De az is nagy kár, hogy ezeket a vizi utakat, különösen a Tisza vizét nem tudjuk kellő időben és kellő költséggel hajózhatóvá tenni, pedig ez nagy áldás lenne a lakosságra. A föld értéke emelkednék, a szálbtás olcsóbb lenne s a nép uj foglalkozásokhoz jutna. Kivánatos tehát, hogy ez a 6 millió ugy osztatnék be, hogy elsősorban ott történnének meg a munkálatok, a hol azokra a legnagyobb szükség van. Még egy igen fontos kérdést vagyok bátor felvetni. Köztudomású, hogy Magyarországnak kisgazda és középbirtokos osztálya igen rossz anyagi helyzetben van, bár a pénzügyminister ur azt mondja, hogy a kisgazdának nincs rossz helyzete. Am menjen csak vidékre, érintkezzék velük és meg fog győződni, hogy helyzetük válságos. E bajon csak egy nagyonb konczepczióval lehet segiteni. Épen a múltkor olvastam egy barátomnak, Bernáth István jeles közgazdasági írónak röpiratát, a mely szerint Magyarországon a földre bekebelezett jelzálog-teher mintegy 4 milliárdra vehető fel, továbbá hogy 1909-ben magában 1199 millió korona uj terhet tábláztak be. E jelzálogterhekhez jönnek a vételár-hátralékok, az örökösödési osztályokból fennálló tartozások és ezek azután annyira nyomják az illető birtokososztályt és annyira fölemésztik a föld jövedelmét, hogyha ezen a bajon nem segítünk, előbb-utóbb válságos helyzet fog beállani és ennek a nemzet gerinczét képező két osztálynak a sírját fogjuk megásni. Gondoskodnia kell tehát a törvényhozásnak e két osztály megmentéséről, olyképen, hogy ennak adósságai hosszú lejáratú törlesztéses kölcsönökké változtassanak át, és hogy a kis- és középbirtokosok személyi hitele szerveztessék. A kereskedő, az iparos ha portékát vesz, váltójával elmegy valamelyik bankba és kap kölcsönt személyes hitelre,