Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-141

28 lkl. országos ülés 1911 április 26-án, szerdán. Ezzel összefügg a halászati kérdés is, a melyre vonatkozólag a halállomány emelésére százezer koronát vesz fel a költségvetés. Halászati érdekeinknek gondos istájDolása a közfogyasztás és közélelmezés szempontjából bir nagy jelentőséggel, csak az a sajnos, hogy Magyarországon sok törvényt hozunk és azok végrehajtását alig bir ja meg a közhatóság, és legkevésbbé támogatja azt Magyarország közönsége, a lakosság. Ez, ha valamelyik kérdésünkre áll, áll a halászat kérdésére. Itt van halászati törvényünk, a mely gondos körültekintéssel igyekezik biztositani azt, hogy tudjuk halállományunkat szaporítani, és hogy tudjuk megvédeni a káros halászat ellen. Merem állitani, hogy alig van vidék Magyarországon, a melyen az egész halászati tilalom alatt mindenki bátran nem ennék halat. Alig van ember, a ki kérdi, hogy tilalomidőben hogyan kerülnek elő a halak, és senki sem törődik azzal, hogy a halászati törvény végrehajtásával a halászat kérdése abba a fejlődésbe tereitessék, a melyet a halászati törvénynyel elérni szándékoztunk. Megalakulnak a halászati társaságok, de a társulati tagok azután az ülés befejeztével munkájukat kimente ttnek találják. Pedig ha a gazdatársadalom a hatóságok támogatására nem siet, képtelenek leszünk ezt a kérdést megoldani, pedig ez a közfogyasztás és a közélelmezés szempontjából igen nagy jelentőséggel bir. Fájdalom, ez is egyike azon törvényeinknek, melyek csak papiroson vannak meg és a melyeknek végrehajtásához nem járulnak hozzá mindazon tényezők, melyeknek hozzájárulásával egyedül biztositható csak az az eredmény, melyet várunk. A mi a szőlészeti és borászati czélok előmozdítását illeti, itt igyekszik a földmivelésügyi minister azoknak ellátásáról és méltányos elbírálásáról gondoskodni, kik a mi borászatunk ügyét szolgálják. E részben a költségvetés indokolásában bőven meg méltóztatnak találni azon módokat, melyeket az 1911. utáni évekre nézve tervez. Az az örvendetes fellendülés, mely Magyarországon utóbbi időben tapasztalható, lehetővé teszi, hogy a földmivelésügyi kormány már most bizonyos mértékig restringálja a maga gondozó és támogató munkásságát, és bizonyos vidékeken, hol a magántevékenység már olyan erős irányban fejlődött, hogy az a közszükségletet kielégíti, czélszerü is, ha az állam lemondva a maga munkásságáról, tért enged a magánműködésnek. Ezt a gondolatot akarja, szolgáim a kormány, midőn néhány szőlővesszőszaporitó anyagtelepet beszüntet, viszont a szőlészeti és borászati kérdésnek azon oldalát veszi inkább gondoskodásába, mely a haladó és fejlődő szőlőtermelés és borászat igényeinek inkább megfelel. Itt be van állítva egy jelentékeny összeg, mely hivatva lesz szőlősgazdáink érdekeit előmozdítani, a mennyiben a borértékesítés czéljaira itt 200.000 koronával több, összesen 300.000 korona vétetett fel. Köztudomású, hogy a fajborok értékesítése bizonyos nehézségekkel jár, és az utóbbi időknek mostoha viszonyai nagyon megnehezítették épen ezen borvidék termelőinek a gazdálkodás lehetőségét. Hogy a kormány ezeknek a vidékeknek bortermelőit is gondoskodó támogatásban részesitse, vett fel 300.000 koronát a közgazdasági alap gyarapítására fordított összegeken kívül. . . Pajzs Gyula: Két milliót! Pap Géza előadó : Az más. Ezzel óhajtaná a kormány elősegíteni a borértékesítés és termelés érdekeit. Az a két millió, a miről a t. képviselő ur beszél, az 1904 : XIV. t.-czikk alapján lett felvéve, mely a közgazdasági alap gyarapításáról szól és a hol 15 millió van felvéve — ebből két milliót szánt a mi szöllőtermelési és borértékesitési érdekeink előmozdítására. Ezenkívül van az, a miről én megemlékezem és a mi a költségvetésbe be van állítva. Pajzs Gyula : Jobban meg kell nézni a költségvetést ! Pap Géza előadó: Méltóztassék megnézni a költségvetés 124. oldalát, ott méltóztatik megtalálni a rendkívüli kiadásoknak 6. rovata alatt a borértékesítés czéljaira felvett 300.000 koronát. A mi a költségvetésnek a telepítésre vonatkozó részét illeti, bár röviden, de mégis kötelességemnek tartom, hogy erre is kitérjek. A telepítés kérdése Magyarországon nagy nemzeti és szocziálpolitikai kérdés és annyira fontos, hogy kellő gondozása és kellő irányítása jövő nemzeti politikánk kérdésére is nagy jelentőséggel bir. Telepítéseket természetesen csak ott lehet eszközölni, a hol jó földet tudunk szorgalmas emberek kezére juttatni. Az eddigi telepítéseknél voltak hiányok, a melyek talán abban a részben engednek kívánni valót, hogy azok, a kiknek az állani kincstári földet bocsátott rendelkezésükre, nem feleltek meg mindig azoknak a gazdasági feltételeknek, a melyek mellett a telepesek megélhetése biztositható. Azt hiszem, hogy most mindazok a kérdések, a melyek a telepítéssel összefüggnek és a melyek a telepítésnek helyesebb irányba való terelését czélozzák, a költségvetésben igen helyesen vannak méltányolva, és annak ellenére, hogy jelentékeny különbséget látunk az ez évre megállapított és a múlt évi költségvetés tételei között, mégis olyan telepítési politikának első nyomaival találkozunk, a mely a telepítési kérdésnek a jövőben szerencsés irányú megoldására nyújt reményt. Nem akarok hosszasabban szólani, — mert már eddig is nagyon hosszadalmas voltam — (Halljuk! Halljuk!) a mezőgazdaság különböző ágai részére felvett többi költségekről. Megemlékezhetnék különösen arról, hogy a földmivelésügyi kormánynak a fogyasztás, termelés és értékesítés, különösen pedig a közfogyasztás olcsóbbátételére irányuló törekvéseire jelentékeny összegeket vettünk fel a költségvetésbe. Megemlékezhetnék arról, de nem akarok, hosszadalmas lenni,