Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-141

Iki. országos ülés 19ÍÍ séget fedeznek, a mennyiben ez irányban a földmivelésügyi kormány czéltudatos munkásságát biztosítják, olyan téren, a hol a magántőke ilyen nagy áldozatokat talán nem hozhatna meg és egy időre improduktív befektetéseket a magántőkétől talán nem is várhatunk. Ez áll a kopár területek befásitására, a mely nemcsak erdősitési szempontból bir jelentőséggel, • hanem abból a szempontból is, hogy ezen területek a magyar kultúrának és gazdasági életnek megmentessenek, hogy esőmosások által tönkre nem téve, a jövő nemzedéknek ugy a területek, mint az azokon felsarj adzó erdők is, mint közgazdasági értékek, biztosíttassanak. (Helyeslés.) Nem akarok részletesen rátérni az egyes czikkeknél azon jelentőségteljes momentumokra, a melyek mezőgazdasági politikánk minden egyes részénél kellő részben megvilágithatók. Nagyon hosszadalmas lennék és talán azt a szerepet, a mely engem, mint pénzügyi előadót megillet, túl is lépném. Röviden és mégis minden egyes kérdésre kiterjeszkedve igyekszem a t. képviselőház figyelmét felhivni azon nagyobb és jelentőségteljesebb momentumokra, a melyek általánosabb jellegüknél fogva kell hogy figyelemben részesüljenek. (Halljuk ! Halljuk !) Áttérek a ménesbirtokokra és azok költségeinek méltatására. (Halljuk!) A ménesbirtokok bevételei 8 millió koronával, kiadásai 5,600.000 koronával — kerek számban — vannak előirányozva. A ménesbirtokoknak mikénti kezelése s a magyar mezőgazdasági élet irányítására való befolyása mindnyájunk előtt ismeretes. Tudjuk, hogy különösen az utóbbi években a ménesbirtokgazdaságok csaknem mintagazdasággá fejlesztetett s bár a jövedelmezőség szempontjából talán sok kívánni valót hagy is hátra, de mindenesetre nagy jelentőségű mint példaadó a magyar közép- és kisgazdáknak a mezőgazdasági élet berendezkedésére. Ezeknek a ménesbirtokoknak nagy jelentőségét mindannyian el keU hogy ismerjük. De különösen nagy jelentőséggel bir ez az állatenyésztés, és a vetőmag kiosztása szempontjából. Az állattenyésztés fejlődése az utóbbi időben sok megbeszélés tárgya volt. Megbeszélés tárgyát képezte a mezőgazdasági területek kihasználásának okosabb és czélszerübb módja. Igyekezett a földmivelésügyi kormány mindazokat az állattenyésztési kedvezményeket megadni, a gazdáknak az apa- és anyaáüatokkal való gondos ellátását biztosítani s igy lehetőséget nyújtani arra, hogy könnyen és kényelmesen hozzáférhetők legyenek mezőgazda közönségünknek mindazok az utak és módok, a melyek az állattenyésztés fejlesztését előmozdítják. És ha ebben az irányban a ménesbirtokgazdaságoknak munkásságát mérlegeljük és azok kihatásait objektíve bíráljuk, lehetetlen elzárkóznunk a földmivelésügyi kormány és intézői czéltudatos és közhasznú tevékenységének elismerése elől. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. VII. KÖTET. április 26-án, szerdán. 25 De nemcsak az állattenyésztési kérdésekben, hanem a magtermelési kérdésekben is jelentékeny szerep jut osztályrészül ezen ménesbirtokgazdaságoknak, a mennyiben innen kapnak igen méltányos áron és kiváló minőségben vetőmagot azok a gazdák, a kik az ország egyes vidékein a vetőmag-cserének helytelen beállítása folytán esetleg nem érhetnek el olyan eredményeket, a mely munkájuknak megfelelő volna. Ezen a ma fennálló bajon is segíteni akar a földmivelésügyi kormány azáltal, hogy könnyen és olcsón rendelkezésére bocsátja a közép- és kisbirtokos gazdáknak a vetőmagot, lehetővé téve számukra, hogy mérsékelt áron fedezhessék szükségleteiket és igy biztosithassák maguknak a jobb gazdasági eredményeket. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Állami lótenyészintézeteink, állattenyésztés szempontjából nagy jelentőséggel birnak, a költségvetés szerint egy jelentékeny lépéssel előrehaladnak, a mennyiben a versenyfogadások megadóztatásából származó lótenyészalap jövedelme 1 millióval emelkedvén, 1 milliót tesz ki az az összeg, a melyet a földmivelésügyi kormány lótenyésztésünk emelésére többet fordíthat, különösen abban az irányban, hogy kisgazdáinknak lóanyagminőségét emelhesse és igy a kisgazdák jövedelmét ezen a téren is fokozhassa. A költségvetés felvesz 200.000 korona öszszeget méncsikók vásárlására, 400.000 koronát a hidegvérű lótenyésztés emelésére és 60.000 koronát a táj fajnak meghonosítására. A kik mezőgazdasággal foglalkoznak, beláthatják ezeknek a befektetéseknek nagy horderejét, különösen két irányban. Nevezetesen a mi hidegvérű lótenyésztésünk emelését illeti ma, a mikor a mezőgazdasági életben mindinkább tért hódit az a felfogás, hogy a szarvasmarha-munkásállat helyét lóanyaggal pótoljuk, a minek bizonyos vonatkozásokban igen nagy haszna és jelentősége van, akkor valóban azt hiszem, hogy ennek a 400.000 koronának beállítását ebből a szempontból elismeréssel kell honorálni. (Igaz ! ügy van ! jobbfelől.) Hasonlóképen elismeréssel kell fogadnunk a tájfajtákra előirányzott 60.000 koronát, a melynek beállítása által egyes vidékenként azonos lóminőség biztosíttatik és igy a gazdáknak könnyebb értékesítés és könnyebb módon nagyobb jövedelemhez való jutás biztosíttatik. Az állategészségügy terén a földmivelésügyi kormány különös gondoskodásának tárgya két figyelemre méltó körülmény. A földmivelésügyi kormány mérlegelvén azt, hogy az egyes mezőgazdák vágyom magánérdekeit hogyan kellene összhangba hozni az ország állategészségügyi érdekeivel, a hatóságilag kiirtott állatokért való kárpótlás czéljaira jelentékeny összeget állított be, minek következtében nem fog előállani az a, körülmény, hogy a kisgazdák attól való félelmükben, hogy állataik elpusztíttatván, itt maradnak állat és pénz nélkül, inkább eltitkolják az állat4