Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-140

UO. otszáí/oá MSs 1911 áprifls 25^én, keddett. 21 Nem azt jelenti ez, hogy más intézeteknek ez irányban és e téren folytatott jogos és egészséges működését a kormány meg akarná semmisíteni vagy teljesen paralizálni akarná. Ez a kormányilag létesítendő intézmény távolról sem lesz képes az országban minden parczellázást elvégezni; a jogosult működés számára elegendő tér fog maradni az országban ezen uj intézmény mellett is. De mindenesetre korrektivumul fog ez szolgálni az egészségtelen fejlődéssel szemben, s helyes és egészséges mederbe fogja terelni azt a mozgalmat, a melyben, fájdalom, látunk bizonyos kinövéseket is. (Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) T. képviselőtársam foglalkozott azután a tiszt? viselői pragmatika kérdésével és a nyugdíj kérdésével is. (Halljuk !) A mi a pragmatika kérdését illeti, ez egy tengeri kigyó, én igen jól ismerem és hogy mindeddig ez megoldásra legalább általánosságban, egészében, az egész tisztikarra vonatkozólag még nem jutott, azt méltóztassék annak a körülménynek tulajdonítani, hogy a kérdés rendkívül nehéz, rendkívül kényes, mert ha respektálni kell a tisztviselőknek jogait és helyzetét, mindenesetre nem szabad figyelmen kivül hagyni az állami érdekeket, a közérdeket sem és nagyon nehéz megtalálni a kettő közötti harmóniát, ugy hogy az paragrafusokba foglaltassék. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Én nem mondom, hogy lehetetlen, de azt mondom, hogy nagyon nehéz és ez indokolja a megoldásban mutatkozó késedelmet. (Helyeslés a jobboldalon.) Az a körülmény, a mire t. képviselőtársam hivatkozott, hogy az osztrák kormány már beterjesztett egy javaslatot, még nem bizonyít sokat. Hiszen láttunk mi már olyan j avaslatokat, a melyekből nem lett törvény, (ügy van ! a baloldalon.) és nagyon kérdéses, hogy az a javaslat ottan mikor emelkedik törvényerőre. A mi azonban a nyugdíj kérdését illeti, (Halljuk ! Halljuk !) a mint már a pénzügyi bizottságban is szerencsém volt kijelenteni, igenis ez már egy sürgősen megoldandó feladat. Magam is érzem, hogy habár ez az államra ismét jelentékeny uj terheket fog róni, azért ezt a kérdést okvetlenül minél előbb meg kell oldani. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Jelenthetem a t. háznak, (Halljuk !) hogy a nyugdíj-törvény kidolgozása folyamatban van, és pedig az én nézetem szerint is az volna szem előtt tartandó, hogy a 35 esztendő fogadtassák el mint általános időhatár a nyugdíjazás behozására, (Általános helyeslés.) de nem minden szolgálati ágazatra nézve, mert hiszen vannak az állami szolgálatok között bizony súlyosabbak és kevésbbé súlyosak, és épen ezért e tekintetben talán czélszerű lesz bizonyos differencziákat állapítani meg. Hogy azok micsoda ágazatokra terjedjenek ki, e tekintetben talán nem volna helyes, hä én most részletekbe akarnék bocsátkozni. Mindenesetre lesz módja és alkalma a t. képviselőháznak e kérdés felett részletesen tanácskozni. A nyugdíjtörvény megoldása továbbá kiterjeszkednék a lakbér-nyugdij kérdésének megoldására is, a mi nézetem szerint szükséges és helyes, és semmiféle nehézségekbe nem ütközik. Ezenkívül, t. ház, nem kívánok már a bizalmatlanság megokolásának további momentumaival foglalkozni. Hiszen igen jól tudjuk, hogy a t. képviselő uraknak, kik politikai pártállásuknál fogva nem viseltetnek bizalommal a kormány iránt, szükségük van ezt megindokolni, és ha talán ezen megindokolás hevében egy és más igazságtalan vád belecsúszik is, én e miatt velük háborúba, harczba bocsátkozni nem akarok. (Derültség és helyeslés jobbfelől.) A kormánynak sorsa ugy is az," hogy viseli a felelősséget mindenért, viseli azért, a mit tesz, viseli azért, a mit nem tesz, és viseli azért is, a mit mások tesznek. (Derültség jobbfelől.) Ezzel a sorssal nekünk ki kell békülnünk, és legfeljebb azt kívánhatjuk és kérhetjük, hogy ebből a bizalmatlanságból a közre, az államra kár ne háromoljék. (Helyeslés jobb jelöl.) Miután azt látom, hogy a t. képviselőház is ugyanerre az álláspontra helyezkedett, köszönettel veszem tudomásul; hogy a vitát méltóztattak befejezni, és ajánlom részleteiben is elfogadásra a javaslatot. (Elénk éljenzés és taps jobb felöl.) Elnök : Gróf Batthyány Tivadar képviselő ur szavai értelmének rövid helyreigazítása czimén kér szót. Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! A pónzügyminister ur, sajnálatomra. .. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ;) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: ... félreértette azon megjegyzésemet, melyet az általa tervezett parezellázó és telepítő bankra vonatkozólag tettem. Én a leghatározottabban kijelentem azt, hogy én azt a — a közvéleményben és üzleti körökben altruisztikusnak elnevezett — bankalapítási tervezetet nemcsak nem kifogásolom, hanem ezt is azon megoldások egyik módjának tartom, melyek a parczellázás és telepítés ügyét helyes irányba terelik. A minister ur tehát tévedett, midőn azt állította, hogy én az ő tervezésével szemben gúnyolódtam. Azt azonban igenis megállapítottam és megállapítom most is, hogy egy bankkal egyedül, még ha azt a minister ur szubvenczionálj a is, a nagy telepítési és parczellázási kérdést, vagyis a nagy birtokrjolitikát nem lehet megoldani. (Helyeslés balfelől.) Ez egészen bizonyos ; itt külön törvény kell a telepitésről és parczellázásról, és külön nagy állami hozzájárulás. Ezen szempontból helytelenitem én, hogy a telepítésnél, ugy látszik, csakis ezt a bank-megoldást tervezi a kormány. Különben majd a íöldmivelési tárcza költségvetésénél lesz szerencsénk az egész birtokpolitikával behatóan foglalkozni, (Helyeslés.) sőt az igen t. előadó urnak legutóbbi egyik hírlapi czikkében foglalt kérdéssel is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon./ Elnök: Miután a bizottsági előadó ur nem kivan szólásjogával élni, következik a határozathozatal.