Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-140

lk(K vrszágos ülés 1911 április 25-én, kedden. Í9 akadályozni vagy gátolni nem óhajtják és ennélfogva nem is keUene szólanom, ha e bizalmatlanság megokolásában néhány olyan dologgal nem találkoztam volna, a melyet az igazság érdekében, legalább bizonyos részében, bizonyos mértékig rektifikálni kötelességem. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Az mondatik, hogy mi mindent az utolsó perozre hagyunk és csak az utolsó perczben jövünk a szükséges előterjesztésekkel. Igaz, hogy az 1911. évi költségvetési előirányzat csak a múlt év október havában lett beterjesztve, de hogy akkor, a midőn nem volt sem párt, sem országgyűlés és nem volt egyéb, csak kormány, hogy akkor nem lehetett semmiféle előterjesztést tenni, az önként értetődik és természetes. Később, midőn az uj kormány elfoglalta állását, a mint méltóztatnak tudni, legnagyobbrészt uj férfiak kerültek a kormány székeibe és nagyon természetes és talán elismerésre méltó, hogy az illető urak igyekeztek alaposan megismerkedni saját resszortjukkái, mielőtt olyan fontos kérdésben, mint a költségvetés megállapítása, állást foglaltak és határoztak. Ennek a körülménynek méltóztassanak tulajdonítani, hogy a kormány egyes tagjai között a tárgyalások hosszabb időt 'vettek igénybe, és igen nagy nehézségek után októberben mégis sikerült a költségvetési előirányzatot beterjeszteni; Elég későn, elismerem, de fizikailag mégis lehetséges lett volna az, hogy ebből a költségvetési előirányzatból a jelen év korábbi szakában költségvetési törvény váljék. Azonban — és ezt ismét nem lehet kifogásolni — a pénzügyi bizottság igen behatóan, hónapokon keresztül tárgyalta a költségvetést, azután közbejött a bank-kérdés tárgyalása, mely szintén körülbelül két hónapot vett igénybe, s ezek természetesen elodázták a költségvetés tárgyalását. Hogy az ebből származó bajok elháiittassanak, nekem szerencsém volt április 4-én, e hónap elején beterjeszteni az indemnitásra vonatkozó javaslatot, azonban a közbejött ünnepek miatt ennek a tárgyalása is késett, és igy egészen természetes dolog, hogy most, az utolsó pillanatban vagyunk kénytelenek e kérdés megoldásával foglalkozni. De hogy ebből a késedelemből nem származik baj az országra nézve, azt legjobban méltóztatnak talán a jelenlegi helyzetből megitélni. Nem kivántatik ahhoz más, mint az összes pártoknak az a jóakarata és az elhatározása, hogy az országot törvényen kivüli állapotba ne helyezzék, és ime, 24 óra alatt vagy rövidebb idő alatt sikerül ennek a kérdésnek a megoldása. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Gróf Batthyány Tivadar igen t. képviselő ur azzal vádol engem, hogy mi az összes kulturális, gazdasági,

1 humanitárius és más ágazatokkal szemben a zsugoriság legmesszebbmenő határáig takarékoskodunk, (Elénk felkiáltások a szélsóbaloldalon : Ez igaz!) más oldalon pedig a "könnyelműségig menő bőkezűséggel járunk el a katonai igényekkel szemben. T. ház ! Minden attól függ, vájjon valaki az országnak a védelmét teljesen feleslegesnek tartja-e, vagy nem. Mi nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy felelősségünk tudatában azt mondhassuk, hogy mi az ország véderejét valami teljesen felesleges dolognak tartjuk. Ezért, miután meggyőződésünk az, hogy az ország védelméről gondoskodni époly kötelesség, mint gondoskodni az állam más igényeiről és miután a lehető legmesszebbmenő takarékossággal állapítottuk meg azokat a kiadásokat, melyeket a haderő fejlesztése és kiépitése igénybe fog venni, a mint ezt a ministerelnök ur az imént számszerűleg megemlítette, viszont ezzel szemben konstatálhatjuk azt, hogy a költségvetés összeállításánál a véderőtől eltekintve, 116 millióval emeljük kiadásainkat, tehát valamivel majdnem többet állítunk be emelkedés gyanánt, mint a mennyi évi egész természetes bevételi fejlődésünk, — ilyen körülmények között : azt mondani, hogy zsugorisággal járunk el, azt hiszem, igazságosan nem lehet. (Úgy van! Ugy van ! jobbfelól.) Ilyen frázisokat vagy ilyen állításokat megokolás nélkül lehet koczkáztatni, de azokat bebizonyítani nagyon nehéz. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelól.) A mit azután t. képviselőtársam bizalmatlanságának megokolásául még felhoz, az már csak a jövőre való következtetésből származik. Mert azt mondja, hogy a midőn a pénzügyminister uj jövedelmi források feltárásáról gondoskodik, ezt i olyképen teszi, hogy a kisemberek terheit akarja : növelni. Hogy t. képviselőtársam miből következ| téti ezt, nem tudom. Én semmiféle bejelentéssel • vagy javaslattal nem adtam okot erre a feltevésre. Sőt ellenkezőleg, valahányszor erről a témáról szólottam, mindig kijelentettem, hogy a progresszivitásnak elvét tartom szem előtt és ezen az alapon akarom pl. legközelebbről, mihelyt lehetséges lesz, az illetékügyi reformot előterjeszteni, (Élénk helyeslés jobbfelól.) s az örökösödési adót szintén a progresszivitás alapjára helyezni. (Helyeslés jobbfelól.) A mi az uj adótörvényekben foglalt egyes intézkedések életbeléptetésének elhalasztását illeti, nagy tévedésben van t. képviselőtársam, ha azt hiszi, hogy ebben bármiféle pénzügyi vagy gazdálkodási kérdés vezetne bennünket. Már volt szerencsém részletesen bebizonyítani, hogy ez az elhalasztás elkerülhetlenül szükséges, tisztán technikai okokból, mert ha elhamarkodva életbe akartuk volna léptetni az összes uj adótörvényeket, akkor kénytelenek lettünk volna természetesen a régi adótörvényeket hatályon kivül helyezni és bekövetkezett volna az az állapot, hogy régi adótörvény nincs, az uj adótörvény pedig végre nem hajtható technikai akadályok miatt, és igy egy chaotikus állapot következett volna be az országban, (Ugy van! Ugy van! jobbfelól.) mely nemcsak az államkincstárra, hanem az adózókra nézve is a legnagyobb hátrányokat vonta volna maga után. (Ugy van! Igaz! jobbfelól.) A mi az uj adótörvényekben foglalt egyes , szocziális irányú intézkedéseknek külön való életbe3'