Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-140

18 UO. országos ülés 1911 április 25-én, kedden. szerint a helyes és igazságos eljárás az, hogy a mit az alkalmazottaknak egy törvényhozás beiíért, azt a következő törvényhozás meg is adja, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert ha nem ezt az eljárást követi és ha redukálja a tett Ígéretet, akkor azt a személyzetet jogos elkeseredés fogja el. (ügy van / a szélsöbaloldalon.) Legyen szabad ugyancsak szavaim értelmének helyreigazítása czimén még egyet megállapítanom és ez az, hogy a ministerelnök ur, ugy látszik, a katonai perrendtartásra vonatkozólag tett kijelentésemet is félreértette. Az én nyilatkozatom az volt, hogy csodálom és nem értem, hogy itt egyáltalán miért tárgyalnak; közjogunk, törvényeink értelmében a törvénykezés, az igazságszolgáltatás nyelve Magyarországon egyedül és kizárólag a magyar; (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) ezt az álláspontot kell a t. kormánynak elfoglalnia (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) és vagy hozzájárul ehhez az osztrák kormány, vagy nem. Ha nem, akkor méltóztassék ebből a konzekveneziákat levonni. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Szmrecsányi György: T. ház! (Mozgás.) Elnök: Milyen czimen kivan a t. képviselő ur szólni ? Szmrecsányi György : Félreértett szavaim megmagyarázása czimén kérek szót és személyes megtámadtatás czimén. (Élénk derültség a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Az igen t. ministerelnök ur felszólalásomnak arra a részére, a mely a szabadkőművességre vonatkozott, azt mondotta, illetve ugy idézte az én állitásomat, mintha én azt mondottam volna, hogy én itt az elmúlt vita alatt beigazoltam azt, hogy a szabadkőmives egyesületek túllépik az ő alapszabályaikban meghatározott jogkörüket, a mennyiben olyan dolgokkai foglalkoznak, pl. politikával, a melyek egyenesen tilosak; ezt már csak a titkos jelleg is kizárja és hogy a t. ministerelnök ur egyáltalában nem lát okot arra, hogy ő itt nyilatkozzék vagy pedig közbelépjen, (Mo.gás jobbfelöl.) En azt mondottam, hogy Polónyi Géza, Haller István és Huszár Károly t. képviselő urak a szabadkőmives időszaki lapokból idézett határozatoknak és a páholyhatározatoknak felolvasásával teljesen beigazolták azt, hogy igenis a szabadkőmives egyesületek és testületek túllépik hatáskörüket akkor, midőn politikával foglalkoznak és politikai szervezeteket létesítenek az egész országban. Engedelmet kérek, ha ez be van igazolva a legilletékesebb helyen, a képviselőházban, akkor én . . . (Ellenmondások a közében.) ... de hiszen be volt igazolva, fel volt olvasva a határozat, tessék utánanézni. Huszár Károly (sárvári): Száz aktát olvastunk fel! (Zaj.) Szmrecsányi György: Ha olyan dologgal állunk szemben, a mely az egész ország közvéleményét foglalkoztatja pro és kontra . . . Huszár Károly (sárvári, közbeszól). Elnök: Huszár Károly képviselő urat figyelmeztetem, hogy közbe ne szóljon. (Helyeslés a jobboldalon.) Szmrecsányi György: ... és nagy hullámokat vert fel, akkor már engedjen meg a t. ministerelnök ur, én teljes tisztelettel tiltakozom az ellen, hogy ilyen non chalance-szal akarja a kérdést kezelni. (Helyeslés a néppárton,) En nagyon jól tudom, hogy annak a módja, ha a ministerelnök ur mint belügyminister és mint rendőrhatóság intézkedését kérjük, hogy akkor odaforduljunk . . . Elnök: Figyelmeztetnem kell a t. képviselő urat, hogy mostani fejtegetése túlhaladja a szavai értelmének helyreigazítása czimén megengedett felszólalás kereteit. Helyreigazithatja szavainak értelmét, de a ministerelnök ur nyilatkozatával ujabb polémiába nem bocsátkozhatik. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Szmrecsányi György : Befejezem. At. ministerelnök ur ugy is mint belügyminister és ugy is mint rendőrhatóság, ha itt a házban jut ilyen dolog a tudomására, szerintem hivatalból köteles eljárni. (Ugy van ! Ugy van ! a néppárton.) Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólni. Lukács László pénzügyminister: T. képviselőház ! Azok után, a miket a ministerelnök ur szives volt elmondani, talán felesleges is volna felszólalnom és nem is venném igénybe a t. képviselőháznak becses türelmét, ha nem vettetett volna fel pár konkrét kérdés és tárgy, a mely egyenesen az én ügykörömet érinti és a melyre, azt hiszem, kötelességem nyilatkozni, illetőleg a választ megadni. (Halljuk! Halljuk!) Nem kívánok azzal foglalkozni és mindenesetre felesleges munkát végeznék, ha annak bizonyításával akarnám az időt tölteni, hogy a költségvetési vagy a felhatalmazási törvény hiányából milyen óriási károk és hátrányok származnak az országra; ezt hála Istennek ma már a háznak minden oldaláról készségesen beismerik. A kik figyelemmel kisérik, vagy kisérték az elmúlt időt és azokat az időszakokat, melyekben az ország kénytelen volt a költségvetési és felhatalmazási törvényt nélkülözni és a kik figyelemmel kisérték azokat az óriási anyagi károsodásokat, a melyek az egész országot, s a termelő osztályok mindegyikét ennek következtében egyaránt sújtották, és figyelemmel kisérték azt az erkölcsi kárt, a mely bekövetkezett az ily állapot folytán, a törvény iránti tisztelet megingását, az állam iránti kötelességek teljesítésében mutatkozó meglazulást, azt hiszem, azoknak nincs szükségük bővebb bizonyítékokat keresni a tekintetben, hogy miért szükséges és miért indokolt, hogy az államháztartás törvényes vitelében ilyen fennakadások be ne következzenek. (Ugy van! a jobboldalon.) Én csak a legnagyobb köszönettel és elismeréssel vehetem tudomásul a t. képviselőház minden pártja részéről történt azt a nyilatkozatot, hogy habár a kormány iránt bizalommal nem viseltetnek is, de az államháztartás rendes menetét meg-