Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-140

UO. országos ülés 1911 április 25-én, kedden. 15 és az országban a legnagyobb érdeklődést keltett leleplezésszerű beszédekről, melyeket Huszár Károly, Haller István és Polónyi Géza t. képviselő­társaim a szabadkőmivességről mondottak, nyilat­kozzék. (Ugy van! balfelől.) E t. képviselőtársaim igazolták, itt az ország szine előtt, hogy azok a titkos társaságok, a melye­ket a jótékonyság örve alatt tűrtek meg eddig, igenis politizálnak, még pedig engedély nélkül, (Ugy van ! a néppárton.) mégis a t. ministerelnök urnak egyetlen elítélő szava sem volt és felesleges­nek tartotta annak kijelentését, hogy miután ezzel ezek a társaságok alapszabályszerű hatás­körüket túllépték, velük szemben a legerélyesebb rendszabályokhoz fog nyúlni. (Helyeslés balfelől.) A legnagyobb bizalmatlanságra indit minket az a tárgyalás, a melyet a t. ministerelnök ur osztrák kollégájával most Bécsben a legnagyobb titok leple alatt folytat. (Halljuk! Halljuk I) Másfél hete, hogy mindennap hol a t. ministerelnök ur, hol pedig az osztrák ministerelnök jelentkezik audiencziára Ő felségénél, azután a változatosság kedvéért külön tanácskoznak, majd együttes audiencziákra mennek. íj Én azt hiszem, hogy némi tekintetben talán az országot is érdekli az, hogy ezeken a sűrű audiencziázásokon tulajdonképen miről is van szó, mert a közvéleményben mindinkább gyökeret ver az a felfogás, hogy a katonai büntetőperrend­tartás kérdésében a magyar államnyelv jogai nem érvényesülnek oly mérvben, a mint azt a magyar állam szuverenitása, a magyar alkotmány és a magyar törvények megkívánják, (ügy van l a baloldalon.) Én azonban nem akarok tovább menni, hisz lesz alkalmunk elég, hogy véleményünket és bírálatunkat elmondhassuk. Ismételten kijelentem tehát, hogy szándékunkban nem lévén a törvény­javaslatnak törvényerőre emelkedését megakadá­lyozni, további vita nélkül a törvényjavaslatot nem fogadjuk el. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) Elnök : Szólásra felírva senki sincsen, kérdem tehát, kíván-e még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólani ? (Nem !) Ha szólani senki sem kivan: az általános vitát bezárom, (Helyeslés.) az ülést pedig tiz perezre felfüg­gesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom ! A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk.') Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház ! A lefolyt vita egy igen örvende­tes körülményt konstatált, t. i. azt, hogy a ház pártjai egyértelműkig oda nyilatkoztak, hogy az ország érdeke az, hogy az exlex állapot be ne következzék. Én köszönettel veszem e nyilat­kozatokat, a melyek igazán csakis a nemzet és az ország érdekében történtek, és a magam részé­ről csak azt akarom hozzáfűzni, hogy semmiféle szemrehányás nem tétetett a kormány részéről az ellenzéki pártoknak oly irányban, hogy a költség­vetési vitának hosszabb lefolyása idézte volna elő annak szükségét, hogy most az indemnitást meg kell újítanunk. Ellenkezőleg a kormány a vitát csak tanulságosnak ismerte el, és annak további folyamatát is figyelemmel fogja kisérni, mert a saját magatartásának megállapításánál csak annak javára fog szolgálni, ha a kellő útmutatásokat a még hátralevő tárczák tárgyalásánál is meg fogja nyerni. (Helyeslés a jobboldalon.) Bizony Ákos t. képviselőtársam azon kijelen­tést tette, mintha a munkapárt megalakulása előtt, illetőleg a mikor a kormány e munkapárt meg­alakításának élére állt, azzal lépett volna a nemzet elé, hogy ő e pártnak a megalakítására azzal vál­lalkozik, hogy a nemzet mondjon le jogairól, mondjon le olyan jogairól, a melyekre eddig nagy súlyt fektetett. Én meg vagyok róla győződve, hogy ha a kor­mány va.gy jártjának valamelyik tagja ilyen kije­lentést valaha tett volna, akkor nem szerezhette volna meg a nemzet többségét (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) és ez a legnagyobb bizonysága annak is, hogy ilyen nyilatkozat sem a kormány, sem pártjának bármely tagja részéről nem történt. (U.gy van ! Ugy van ! Elénk helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur azt is kifogásolta, hogy^az országgyűlés egybehivása és a választásoknak el­rendelése nem történt meg azonnal a ház fel­oszlatása után és azt állította, hogy ezzel a kormány törvényt sértett volna. Én nyugodt lélekkel állithatom, hogy törvény­sértés nem történt, mert nincs a törvénynek egyet­lenegy rendelkezése sem, mely arról szólna, hogy a ház feloszlatása után rögtön annak egybekivá­sáról is gondoskodni kell. Igenis, van rendelkezés arról, hogy milyen időben kell az országgyűlésnek újból egybehivatnia, de ezt a törvényes rendel­kezést a kormány meg is tartotta és igy e tekintet­ben a kormányt szemrehányás nem érheti. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam kifogásolta a kormány magatartását a költség­vetés tárgyalásának komolysága tekintetében és ugy állítja be a dolgot, mintha a kormány a költ­ségvetés tárgyalásának elhalasztása által jelét adta volna annak, hogy nem nagy súlyt helyez a költségvetés tárgyalására. Ezzel szemben én azt hiszem, hogy az által, hogy most ujabban is módot nyújtunk arra, hogy a költségvetési vita, az épen most kért indemnitás megadása után tovább folytattathassék, bebizo­nyítottuk, hogy igenis komolyan veszszük a költ­ségvetési vitát és annak terjedelmét megrövidí­teni — a mint hogy azt nem is tehetnők — nin­csen szándékunkban. (Igaz ! Ugy van! a jobbol­dalon.) Gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam ezenkívül azzal is indokolja a kormánynya! szem­ben való bizalmatlanságát. (Halljuk! Halljuk"^.)

Next

/
Thumbnails
Contents