Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-140

1W. országos ülés 1911 április 25-én, kedden. 13 személyzettől, a melylyel a törvényhozás igy bánik, hogy ma tesz nekik Ígéreteket az ő javukra, holnap pedig ezeket az ígéreteket részben vagy egészben visszavonja, attól a személyzettől komoly, lelkes munkát várni abszolút lehetetlenség. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A legfontosabb azonban a tisztviselői kérdésben a nyugdijkérdés. Ezt is felvette a kormány választási programmjába, s a nyugdij kérdésre •vonatkozólag a trónbeszédben is van nyilatkozat, a mely azonban már csakis a nyugdij ügy »rendezését« helyezi kilátásba. (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megint rendezés ! ?) A parlamentáris szótárban ez a legújabb értelemben használt *rendezés« szó olyan kellemetlen hangzású, hogy én kötelességemnek tartom már csak ezért is felkérni az igen t. pénzügyminister urat a javaslat beterjesztésére és megkérdezni tőle, hogy mikor terjeszti azt be ? Megjegyzem különben, — ismét a lojalitás és az igazságszeretet követeli meg, hogy ezt kiemeljem — hogy a t. pénzügyminister ur a pénzügyi bizottságban igenis tett olyan kijelentéseket, a melyekből következtetve elvárhatjuk, hogy közelebb már beterjeszti a nyugdijjavaslatot. Ha már minden más téren vissza is szoríthatják a szocziális problémák megoldását a véderőkiadások miatt: ezen a téren, az elaggott és munkaképtelen tisztviselőkön, s azoknak nyomorgó özvegyein és árváin ne méltóztassék takarékoskodni a véderő nagyobb dicsőségére, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) hanem méltóztassék minél előbb, lehetőleg még a folyó évben előterjeszteni az uj nyugdijtörvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) E javaslat tekintetében én csak egyet kérek, ismét az urak kedvenczére, Ausztriára utalva : azt t. i., hogy midőn már a közös hadseregre vonatkozólag Schönaich közös hadügyminister ur is határozottan arra utalt egyik, a delegáczióban tett nyilatkozatában, hogy ő a 35 éves szolgálatot tartja a teljes nyugdij elérhetésére szükségesnek, s a midőn az már igen sok helyen keresztül van vive, akkor a mi nyugdij törvényünk is a 35 éves szolgálatot vegye alapul, s méltóztassék abba a javaslatba belevenni a lakbérnyugdij kérdésének megoldását is, különösen pedig ne méltóztassanak zsugoriskodni az özvegyek és árvák ellátása dolgában. (Élénk helyeslés balról.) Fel kell itt még emlitenem azt a körülményt és erre az igen t. előadó urnak, mint a pénzügyi bizottság általános előadójának figyelmét külön bátorkodom felhivni, hogy mi a pénzügyi bizottságban és a költségvetés tárgyalása alkalmával, gondolom annak legutolsó ülésén, mindnyájan, pártkülönbség nélkül, megállapodtunk egy gondo latban, (Halljuk ! Halljuk ! Mozgás. Elnök csenget.) abban t. i., hogy ajánljuk a kormánynak és a törvényhozásnak, hogy az uj törvényalkotások rendjén méltóztassanak szigorúan ügyelni arra, hogy ne involváltassék minden uj törvény megalkotásában uj állások rendszeresítése is. (Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: ... vagyis, hogy ne kövessenek minden uj törvényt a nagyobb személyi kiadások. Mi ebbe elvileg belenyugodtunk, noha el kell ismernünk, hogy el sem lehet képzelni igen sok közgazdasági vagy szocziális kérdés megoldását ujabb állások szervezése nélkül. De a földrnivelésügyi minister ur által tervezett közraktári intézményt lehetetlen megvalósítani a nélkül, hogy oda néhány uj állami közeget ne tegyenek ; azonban az ilyen határozottan produktív beruházások más elbírálásban kell hogy részesüljenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! Mozgás és zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Míg azonban mi a pénzügyi bizottságban teljes egyetértéssel ezt az álláspontot foglaltuk el, addig nagy meglepetésemre a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalása során gróf Tisza István t. képviselőtársamnak méltóztatott a vidéki rendőrség államositásának kérdését itt a vitába beledobni. Ezt az eszmét a mi kitűnő ministerelnökünk azonnal fel is karolta és rögtön be is ígérte, hogy igenis a vidéki rendőrség államosítását keresztül fogja vinni. Az ennek indokolására szolgáló érv az volt, hogy a mai vidéki rendőrségek rosszak, s nem képesek feladatuknak megfelelni. Ám tegyük fel, hogy rosszak, de azt kérdem, hogy miért rosszak és miért nem képesek megfelelni feladatuknak ? Azért, mert ki vannak nevezve, vagy azért, mert választatnak ? A rendőrkapitányokat különben amugy is kinevezik. De nem az alkalmazás módja adja meg valamely intézménynek jó vagy rossz voltát, hanem elsősorban az, hogy azt a személyzetet jól fizetik-e, mert rosszul fizetett személyzet kevesebb és gyengébb munkát fog végezni és mert rossz fizetések mellett azt az elsőrangú emberi anyagot egyszerűen nem kapni meg. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezenkívül a rendőrségnél, eltekintve attól, hogy a személyzetet jól kell fizetni, mert kiválogatott személyzetre van szükség, a másik főmomentum az, hogy a mi vidéki rendőrségeinknek legnagyobb hibája az, kevés a tiszt, kevés a személyzet. És miért ? Azért, mert nincs pénzünk. Ha tehát a ház akarja a rendőrséget államosítani, akkor határozottan le kellett számolnia a t. többségnek azzal, hogy ez az államosítás igen nagymérvű személyzetszaporitással, s egyúttal a személyzetnek aránylagosan tetemesen jobb dotácziójával jár. A pénzügyi bizottságban lelkesedtünk azért, hogy ne fokozzuk felesleges módon a személyi kiadásokat, itt pedig az első alkalommal milliókra menő ujabb személyi kiadástöbbletet proponálunk, akkor, a mikor, hangsúlyozom, az összes kulturális, közgazdasági, egyházi és tanügyi téren mindig a pénzügyi non possumus-zssl állunk szemben. (Ugy van.' a szélsőbaloldalon.) Nagyon kérem a pénzügyminister urat, hogy ha már a katonáknak odadobunk milliókat és milliókat, azokat a morzsákat, a melyek még