Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-140

12 UO. országos ülés 1911 fordulat állott be. Gróf Tisza István t. képviselő­társunk prezentálta a vármegyei tisztviselők státus­rendezésére vonatkozó tervezetét, a melyhez most már nagyjában a t. ministerelnök ur is hozzá­járult. Mindig abból a szempontból indulok ki, hogy a háznak bármely oldalán üljünk is, bármely szempontból biráljuk is a tényeket, tárgyilagosak­nak kell lennünk. A ministerelnök urnak annak idején a küldöttség előtt adott válaszával semmi­képen sem értettem egyet; helytelenítettem szo­cziális szempontból, helytelenítettem az igazi, jó közigazgatás érdekéből is, mert meggyőződésem, hogy a közigazgatás jóságának első előfeltétele, hogy a tisztviselők tisztességesen legyenek dotálva. (Ugy van! bal felől.) Bfszempontból én a legmelegebben üdvözöl­tem és üdvözlöm Tisza István grófnak azt az elhatározását és cselekedetét, hogy rábirta a mi­nisterelnök urat arra, hogy — csekély eltéréssel — most az ő álláspontjára helyezkedett s igenis, beigérte, hogy a vármegyei tisztviselők státus­rendezését körülbelül a Tisza István gróf által ki­dolgozott alapon fogja keresztülvinni. De külö­nösen örülök annak is, hogy az igen tisztelt mi­nisterelnök ur, helyeselve és magáévá téve Tisza István grófnak azt a felfogását, megigérte, hogy a rendezést törvényhozási utón fogja keresztülvinni. A kereskedelemi minister ur a postásfizetések rendezését rendeleti utón viszi keresztül. Én hatá­rozottan Tisza István gróf felfogását helyeslem ebben. Igenis, egy ilyen nagyszabású intézkedést nem szabad a rendeleti útra terelni és rendeleti utón meghagyni, hanem ez, igenis, a törvény­hozásnak joga és feladata. Czélszerűségi szem­pontok is a törvény utján való rendezés mellett szólanak, mert tudjuk, hogy az ilyen kérdések­nek rendeleti utón való szabályozása állandósitja az agitácziót, mig a törvényes Tendezésben bizonyos ideig határozottan megnyugszanak az emberek, tudva, hogy a törvényt módositani sok­kal nehezebb, mint a rendeletet. (Ugy van! bal­felől.) De más az, a mi a legnagyobb kifogásom a t. kormánynyal szemben: a tisztviselői kérdés szempontjából, A választások előtt a munkapárt felvette programmjába a tisztviselői szolgálati pragmatikának a törvénybe iktatását. Ez a szol­gálati pragmatika természetesen kell, hogy szóljon az összes tisztviselők és állami alkalmazottak fizetéséről, ki kell annak terjednie az alkalmazottak összes kategóriájára, az államiakra, a törvény­hatóságiakra és a városiakra egyaránt. Alighogy a választások elmultak, a minister­elnök ur egy küldöttség előtt — ismét a vár­megyeiek küldöttsége előtt — olyan nyilatkozatot tett, hogy nem Ígérheti a szolgálati pragmatiká­nak egyhamar való törvénybe iktatását. Nem akarok azzal az olcsó viczczel élni, hogy az urak annyira szeretik Bécset, hogy mindig Bécset utánozzák, mégis kénytelen vagyok utalni arra, hogy már Ausztriában is, a hol pedig évtize­1 április 2j-én, kedden. deken át tervszerűen elleneztek minden oly moz­galmat és törekvést, mely a tisztviselők jogait törvénybe akarta iktattatni, mondom, még Ausztriában is ott fekszik már a törvényhozás előtt a szolgálati pragmatika. Én azt hiszem, ha már az osztrákok is annyira jutottak, hogy az ottani kormány egy ilyen pragma­tikát megalkotott, az igen tisztelt magyar kormány­nak sem volna szabad félnie ettől a kérdéstől, (Igaz ! Ugy van! balfélól.) annál kevésbbé, mert hiszen épen a vasutasok pragmatikája mutatta meg, hogy ha a tisztviselőknek, az alkalmazottak­nak nemcsak kötelességeit, de jogait is szigorúan körvonalazzuk egy-egy törvényben, ez nem­hogy ártana a közigazgatásnak és az állami érde­keknek, hanem ellenkezőleg, határozottan használ azoknak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tapasztalásból tudjuk, hogy Hieronymi Károly első ministersége idején a vasutasoknak ugyan nem volt pragmatikájuk, de igenis volt az ország szégyenére, s a nemzet nagy anyagi károsodására egy nagy vasutas-sztrájk. (Igaz ! Ügy van! a bal­és a szélsőbaloldalon.) Mióta azonban pragmatikájuk van a vasutasoknak, mióta az ő jogaik — és pedig eléggé liberálisan — körül vannak irva, mióta tisztességes fegyelmi törvényük és olyan fegyelmi eljárásuk van, a mely szerint első fokban a fegyelmi biróság tagjait felerészben maguk az alkalmazot­tak választják, azóta nincsenek zavarok. S méltóz­tassanak megkérdezni az államvasutak vezető egyéniségeit. Azok mind el fogják ismerni, hogy ez a most emiitett pragmatika nagyjában és egészé­ben bevált; hogy a mióta ez életben van, a fegyel­met, igenis, fenn tudják tartani, s ha a személyzet­nek mégis panasza van, az csak az lehet, hogy a pragmatikának azon részeit, a melyek jogokat adnak, nem viszik az egész vonalon szigorúan keresztül. (Ugy van ! balfelől.) Én ennélfogva a leghatározottabban kifogá­solom azt, hogy a t. kormány végleg elejtette, vagy — a mi ezzel egyenlő értékű — ad graecas calendas elhalasztotta a szolgálati pragmatika megvalósitását. A tisztviselői kérdésre nézve meg kell még említenem azt is, hogy bár a koalicziós kormány már megigérte, az 1908. évi költségvetés tárgya­lása kapcsán, a tisztviselőknek, hogy 1911-re az egész vonalon keresztülviszi a státusrendezést, a mostani t. kormány mégis kitolta az egész ren­dezést részint 1912-ig, részint 1913-ig. (Igaz! ügy van! balfelől.) Engedelmet kérek, minden kenyéradónak legelső kötelessége, hogy meggon­dolja, mit igér alkalmazottainak, mert a mit igér, azt azután meg is kell tartania. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Az állami tisztviselők ne attól függjenek, hogy A vagy B a magyar kormányelnök, hanem a mit egy magyar törvényhozás és kormány megígért, azt a következő kormánynak és törvényhozásnak — ha nem is irott törvény mondja, de az erköl­csiség törvényei szerint — meg is kell valósítania. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert attól a

Next

/
Thumbnails
Contents