Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-147

Ü7. országos ülés Wíl májas 4-én, csütörtökön. 171 dön már állat nincs, és hogy a tótnak és az oláhnak kell a maga állatját, »a meddig a készlet tart«, a magyar Alföldre szállítania, hogy a magyar Alföld lakójának legyen mit ennie. Azonkívül ő mulatságosnak tartja azt, hogy a földmüvelésügyi, illetőleg a pénzügyminister ur az állattenyésztés czéljaira külön két milliót felajánlott és nemcsak kétségbevonja, hanem egyszerűen tagadásba veszi, hogy a hegyvidék gazdasági viszonyait javítani lehetne és hogy ott virágzó állattenyésztést egyáltalán létesíteni lehetne. Ezt nem lehet szó nélkül hagyni és elsősorban én igazán nem érdemeltem volna meg azt, hogy 20 évig bizalmi állást töltsek be a földmivelésügyi kormányzatban, ha az ezalatt szerzett tapasztalataim alapján nem merném a leghatározottabban álhtani azt, a mit különben legközelebb a most megejtett állatszámlálás adatai lesznek hivatva igazolni, hogy t. i. Magyarországnak ma több állatja van, mint volt 1896-ban, midőn az utolsó állatszámlálás volt. Nem tudom ugyan biztosan, de azt hiszem, hogy igy van ; nem ismerem még az eredményeket, de kell, hogy legalább 30%-kal több tehén van ma Magyarországon, mint volt 1896-ban. Egészen eltekintve tehát attól, hogy az állatállomány a maga egyedenkénti értékében a súlyban is növekedett, kétségtelen, hogy számszerűleg is szaporodott. Tehát ily vádakkal és gyanúsításokkal nem szabad előállni és diszkreditálni a magyar állattenyésztést s nem szabad a kormány részéről az állattenyésztés iránt megnyilatkozott j óakaratot mulatságosnak jelezni. Magyarországnak körülbelül 25% mivelés alatt álló területe hegyvidék; kilencz megyéje van Magyarországnak,. a melyben a rét és legelő több mint felét képezi a gazdaságilag használt területnek és 25 vármegyéje van, a melynek területén a gabonatermelés csak másodrendű tényező, a mely területnek a jövedelmezőségét mindenkor és ezentúl még inkább az állattenyésztés fejlődési foka fogja megszabni. Pedig ezen a hegyvidéken a mezőgazdasági kultúra és a közgazdasági öntudat legkisebb lehellete is alig észlelhető. A hegyvidéki nép az ő sajátságos gazdasági viszonyait nem képes saját előnyére kellőleg kihasználni. Maga ennek a hegyvidéknek a gazdasági rendszere a síksági gazdasági rendszernek a rosszabb talaj és a kedvezőtlenebb éghajlat, a tőkeerő és az értelem teljes hiánya folytán előállott torzképe. Ezt az állapotot, a mely Magyarországnak körülbelül egynegyed részére jellemző, tűrnünk nem lehet. Nem lehet tűrnünk három szempontból. Először is szocziális szempontból, mert hiszen ennek a hegyvidéknek a népe nemcsak testileg és szellemileg van elmaradva, de nem is tud táplálkozni. Ennek a népnek legalább 50%-a nem ismeri a legelemibb ételt, a kenyeret sem. (Ugy van !) és még azokból a terményekből is, a melyeket az ottani természet nyújt, nem képeselT'égy jóravaló ételt előállítani. A gyermekhalandóság ott a legnagyobb és a rekrutáczió ott mutatja a legsilányabb eredményt. Szóval, fontos szocziális kérdés ezen a vidéken más állapotokat teremteni. A második a honvédelmi érdek, a mely megkívánja, hogy ezen a hegyvidéken a viszonyok megváltozzanak. Emlékszem rá, hogy a 90-es évek elején, midőn az Oroszországgal való háborútól kellett tartani és nagy áldozatokkal a Tisza völgyén építettünk vasutat, hogy összeköttetést kapjunk az orosz határ felé, akkor tervezve volt, hogy száz és száz milliók feláldozásával a Kárpátok mentén erődítményeket állítsunk fel. Az én véleményem szerint nem ezek volnának hivatva a mi perifériáinkat megvédeni, hanem a jólét, a melyet ott teremteni kell, hogy a hegyvidéki nép megtalálja a maga boldogulását. (Ugy van!) Tessék bárminő hadseregnek bevonulni Svájczba : az a hazáját szerető és magát jólérző svájczi nép, ha feláll a völgyek oldalába, semmiféle hadsereg nem tud oda bejutni. A harmadik szempont pedig az Alföld védelme. Ha meg akarjuk óvni a magyar Alföldet és annak azt a részét, a mely vizeinknek szabályozása és az ármentesítés által a mezőgazdasági kultúrának biztosítva van, egy esetleges áradat teljes rombolásától, akkor arról is kell gondoskodnunk, hogy a hegyvidéken, a honnan ez a viz ered, elsősorban az erdő megmaradjon, másodsorban hogy ezen hegyvidéknek legmagasabb kúpjain lévő, 1 és félmillió katasztrális hold kiterjedésű havasi legelő megmentessék és fentartassék, mert ha ez a havasi legelő a rabló gazdálkodás révén elmohásodik, a mohán keresztül átszikkadó eső a talajt alámossa és lehámozódik a szikla és karsztok keletkeznek a hegyeknek tetején, akkor kárbaveszett az egész száz és százmillió költség, a melylyel vizeinket szabáfyoztuk, mert olyan katasztrófák fognak nagy stílben előállani az egész Tisza vízrendszerében, mint a milyenek a múltban voltak tapasztalhatók Krassó-Szörény megyében. Ez a legeklatánsabb példája annak, hogy mit jelent a havasi legelők fentartása, hogy milyen nagy kérdések fűződnek hozzá. Én tehát azt voltam bátor ajánlani, hogy, valamint más országokban tapasztaljuk, különösen Svájczban és Ausztriában, a hol ugyancsak havasi legelőkkel rendelkeznek, hogy ezeknek a havasoknak fentartása stb. törvényhozási utón biztosittassék, hogy törvényhozás utján gondoskodás történjék prohibitiv szempontokból arról, hogy ezek el ne rongáltassanak sem állatok, sem emberek, sem a természet által, hogy gondoskodás történjék ezeknek javításáról és kellő és szakszerű kihasználásáról. Akkor, ha erről gondoskodni fogunk, annak a veszélynek, a melyet az előbb bátor voltam felemlíteni, bátran nézhetünk a szeme közé és felvirágzik a hegyvidék, mit Lengyel t. képviselőtársam tagadásba vett. Ausztriában, a hol körülbelül 2 millió 400 ezer katasztrális hold, valamint Svájczban, a hol 1,900.000 katasztrális hold havas van, már régen törvényhozásilag gondoskodtak e területeknek megfelelő ápolásáról, kihasználásáról stb, 22*