Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-140

líO. országos ülés 1911 április 25-én, kedden. 1

11 álláspontom indokolása czéljából néhány momentumra utalni. Méltóztatnak beígérni a trónbeszédben a katholikus autonómia megvalósítását, örvendek, hogy szerencsénk van itt üdvözölhetni a vallás- és közoktatásügyi minister urat. En megvallom, lelkes hive és évtizedek óta propagátora vagyok a katholikus autonómiának, azonban annak, a melynek tartalma is van, a melynek jogai vannak, a mely mindazon jogokat gyakorolja, a melyek megilletik ép oly mértékben, mint az egyenjogúság elve alapján Magyarország bármely másik felekezetét. En ilyen autonómiát szorgalmazok, a mióta a törvényhozásnak tagja vagyok, pártunk programmja is ezt tartalmazza, és igen nagy örömmel vettük, mikor a trónbeszéd és azóta a vallásés közoktatásügyi minister ur is az autonómia megvalósítását kilátásba helyezte. A jelenlegi kormány működése során megszoktuk, hogy a minister urak különösen ünnepi alkalmakkor a sajtóban igen szép nyilatkozatokat tesznek, hogy mi mindenféle javaslat vár elintézésre. A vallás- és közoktatásügyi minister ur már tett is olyan nyilatkozatot, hogy mikor a viszonyok megengedik, ő beterjeszti az autonómiára vonatkozó javaslatot. Tisztelettel kérem, terjeszsze be ma, terjeszsze be holnap, terjeszsze be minél előbb! (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) ígérem a minister urnak, hogy a mennyiben megfelel a magyar katholikusság jogos érdekeinek, ennek a javaslatnak letárgyalása nem fog akadályokba ütközni: egy fél ülés alatt letárgyaljuk, egyhangúlag elfogadjuk, ugy, hogy a minister ur egy igen nagy alkotást vihet bele a törvénykönyvbe. (Helyeslés a bal- és a szélsóbaloldalon.) Nagyon kérem tehát a minister urat, ne méltóztassék itt holmi véderőtörvényj avaslatokkal, bűnvádi perrendtartásokkal fedezni azt, hogy be nem terjeszti ezen javaslatot. Elő vele, méltóztassék itt bemutatni. Ha jó az a törvényjavaslat — ismétlem, nem vagyok feljogosítva bárki nevében szólni — abból az általános helyeslésből, a mely a ház ezen oldalán elhangzott, megállapítható, hogy egy fél ülés is elegendő lesz arra, hogy ezt a javaslatot elfogadjuk. (Helyeslés a baloldalon.) így vagyunk, t. képviselőház, a többi vallási kérdéssel is. Az igen t. kormány kilátásba helyezte, — gróf Tisza István szorgalmazta is a pénzügyi bizottságban — a lelkészi kongruáknak kiegészítését, ígérik az igen t. urak a felekezetek állami támogatásának fokozását, Ígérik, de hozzá teszik, hogy >>a pénzügyi viszonyokhoz mértem. Hát engedelmet kérek, vájjon nem állanak-e hozzánk közelebb a különböző felekezetek nagy érdekei, mint az, hogy 10, vagy 15.000 ujonczezal többet szavazzunk meg, vagy egy pár Dreadnoughttal többet építsünk ? Vagy hogy tovább menjek, nem fontosabb-e a kultúrának, a tanügynek a kérdése, a felekezeti iskoláknak jobb dotálása, ott a hol szükséges, ujabb állami iskolák felállitása ? Mindez annyira exisztencziális követelménye ennek az országnak, hogy ezeket háttérbe sgoritani csak azért, hog. Sohönaich ur tervei az egész vonalon keresztülvitessenek : ez nem nemzeti politika és még kevésbbé, a nemzet, a nép érdekeinek politikája, (Ugy van l Ugy van ! a baloldalon.) Kénytelen vagyok utalni arra is. hogy a trónbeszédben a fővárosi törvényt, valamint általában a városi törvényt méltóztattak beígérni. Hol vannak mindezek ? Szavak, képviselőházi beszédekben foglalt általános nyilatkozatok állanak előttünk, de javaslatokat az igen t. kormánytól nem látunk, mert hiszen tulajdonképen közhasznú javaslat, eltekintve az igazságügyminister ur által a ház elé terjesztett törvényjavaslattól, eltekintve továbbá a foszfor használatának tilalmáról szóló törvenyjavaslattól, olyan javaslat, a mely a népnek hasznára és ne terhére lenne, a t. kormány részéről nem terjesztetett elénk. (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) Sokat méltóztatnak Ígérni, de keveset cselekedni. Eddig még nem láttunk semmit. És e tekintetben még nagyobb aggodalomra van okunk a ministerelnök urnak a húsvéti lapokban megjelent nyilatkozata folytán, a melynek az a lényege, hogy még azt a nagy vívmányt, a rendőrség államositását is el akarja odázni a t. ministerelnök ur — nem tudom — a jövő év második felére. T. képviselőház ! Még egy kérdésre legyen szabad utalnom, a szocziális problémáktól egészen eltekintve, mert itt ezen a téren igazán a minimálison alul marad a t. kormány egész programmja. Szocziális téren ugyanis a kormány működése eddig abban konczentrálódott, hogy méltóztattak a telepítésre felvett 10 milliót az állami költségvetésből kihagyni. A pénzügyminister ur egy egyébként egészen jó gondolatot, t. i. egy altruisztikus alapon álló parczellázó és telepítő bank gondolatát vetette fel, csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy az életben miként fogja a t. pénzügyminister ur ezen intézet altruisztikus voltát biztosítani ? Én ugyan nem hiszem, hogy altruisztikus lenne, de mindenesetre ha egy jól vezetett parczellázó bank lesz, ennek is tagadhatatlanul lesz bizonyos haszna az országra. De engedelmet kérek, ha a telepítési törvényről nem hallunk semmit, ha a telepítésre feltételesen felvett 10 milliót elejtették a költségvetésben, ezzel szemben azonban méltóztattak megkötni a Pool-szerződést, a melylyel igazán már a véderóre is veszedelmes módon könnyítik a kivándorlást. (Ugy van! balfelöl.) Hogy tehát a t. kormány szocziális poltikáját nem tudom kedvezően elbírálni, magától értetődik. (Ugy van! balfelöl.) De itt van a tisztviselők kérdése. Néhány hónappal ezelőtt a vármegyei tisztviselők országos egyesületének küldöttsége jelent meg a ministerelnök ur előtt, a. kinek válasza azt a nagyon tiszteletreméltó küldöttséget annyira megdöbbentette, hogy ínég azon komoly férfiak közül is többen kénytelenek voltak kitörni és közbeszólásokkal traktálni a ministerelnök urat; annyira elkeserítette őket ez a nyilatkozat. Most, a beli tárcza tárgyalása során azután örvendetes