Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-146

156 U6. országos ülés 1911 májas 3-án, szerdán. azt, hogy egy milliónál több lett felvéve a tenyészállatok állami közvetítéssel való terjesztésére, mindenesetre örömmel veszem tudomásul, annál inkább, mivel ez az egy milüó korona esak 100.000 K-jába került az állampénztárnak, mert 900.000 K abból ismét visszatérül. A többlet azonban, mely az 1911. évi költségvetés szerint az 1910-iki költségvetéshez képest mutatkozik, mindössze 499.130 K. Ezt is az okozza, hogy a 9. rovat alatt egy külön tétel lett felvéve 400.000 K összeggel a közélelmezés olcsóbbá tételére, városokban közélelmezési berendezések létesitésére és javítására, konzumvásárok létesitésére, ugy hogy ez is a fogyasztók érdekét van hivatva szolgálni. Egyébként sikert az állattenyésztés terén esak ugy érhetünk el, ha az állategészségügyre nagyobb gondot forditunk. Mig a járványos betegségeket megfékezni nem tudjuk, nem számithatunk arra, hogy virágzó állattenyésztésünk legyen. Itt tulajdonképen arra van szükség, hogy a minister ur a belügyminister ur segitségét is igénybe vegye, mert, véleményem szerint, mindaddig, mig a kóbor czigányokat meg nem fékezik, (Helyeslés jóbbfelől.) nem lehet semmiféle eszközzel sem megakadályozni a ragályos állatjárványoknak terjesztését. Ha egy községben kiüt a sertésvész, azonnal ott teremnek a ezigányok. Van arról gondoskodás, hogy a község dögtemetőt állítson fel, de arról nincs, hogy azt éjjel-nappal fegyveres őrrel őriztesse, és igy bizonyára nincs szükség a hullafeldolgozó digesztorokra, melyekkel most kísérletezik a kormány, mert elvégzik azt a ezigányok, kik éjjel szépen kiássák a hullákat, kocsira rakják és másnap már a nyolezadik község határában lakmároznak belőle, terjesztvén az elszórt hulladékokkal a ragályt. E tekintetben részemről feltétlenül szükségesnek tartanám, hogy a földmi velésügyi minister ur minden befolyását érvényesítse, hogy a belügyminister ur a vármegyei törvényhatóságoknak azon harározatait, melyek már fel vannak terjesztve és a jövőre fel lesznek terjesztve, melyekben a ezigányok lótartását eltiltják, hagyja helyben ós ne tagadja meg a jóváhagyását, mint eddig mindig történt. (Helyeslés jóbbfelől.) Ezáltal mindenesetre megtennők az első lépést arra, hogy a betegség széthurczolását megakadályozzuk, mert ha a ezigányok könnyű mozoghatásának gátat vetünk, ezt a czélt elérjük, a mit különben közegészségügyi és közbiztonsági szempontok is kívánatossá tesznek. (Helyeslés jóbbfelől.) Szükségesnek tartom, hogy ne csak az állami intézetekben termeljenek oltóanyagokat, hanem ezt indokolt esetekben ott, a hol szükség van rá, esetleg ingyen bocsássák a gazdák rendelkezésére. Erre nézve elsősorban a lépfene és serczegő üszök elleni védőoltások tekintetében ott, a hol azok évenként észlelve vannak, tartanám szükségesnek, hogy hivatalból az összes állomány beoltassék, s igazolt szegénység esetében a díj elengedtesgék. (Helyeslés jóbbfelől.) Ugyanezen eljárást tartanám szükségesnek a sertésorbáncz védoltásaira vonatkozóan is. Ha pedig az a sertésvész elleni szérum, a melylyel már 1909 óta kísérleteznek Kőbányán és a melyre e költségvetésben is 400.000 K van felvéve, tényleg hatályosnak bizonyul, akkor feltétlenül kérnem kell annak az egész ország területén minél előbb való rendszeres alkalmazásba vételét. (Helyeslés jóbbfelől.) Sertésállományunkank utóbbi időben való csökkenése ugyanis egyesegyedül e járvány nagymérvű pusztításának következménye. A mig ezeket meg nem fékezzük, hiába ajánljuk a gazdáknak a gyorsabb fejlődésű és szaporább hússertések tenyésztését. Ezt magukkal fogják hozni a tejgazdaságok, s a belterjesebb gazdálkodási irány. Az állattenyésztés fejlesztése különben egyúttal szükségessé teszi nemcsak a szántóföldön való takarmánytermelésünk fokozását, de különösen a réteknek és a legelőknek a mainál nagyobb-mérvű ápolását. Erről már elég szó volt a vita során, s igy nem akarok a kérdésesl foglalkozni, csak épen egy dologra óhajtom a t. minister ur figyelmét felhívni (Halljuk !) A földmivelésügyi kormányok ugyanis az utóbbi évtizedekben nagy áldozatokat hoztak vizlecsapolások és vízelvezetések foganatosítására. Ebből volt is sok haszon, de még több haszon lehetett volna, hogy ha sok esetben nem követték volna el azt a hibát, hogy egyedül csakis a víznek mennél gyorsabb, mennél könnyebb elvezetésére voltak tekintettel és ez által előidézői lettek annak, hogy a part mentén magasabban fekvő területek teljesen szárazzá váltak s igy, daczára annak, hogy ezek a területek elsősorban is rétnek és legelőnek valók, e czélra alkalmatlanokká váltak. Pedig, a ki ismeri kisgazdáinkat, tudhatja, hogy az 1900 : XXX. t.-cz. által nyújtott kedvezmények ellenére rá nem vehetők arra, hogy öntözési berendezésekkel a bajokon segítsenek. Ep azért szükségesnek tartanám, hogy a jövőben teljesítendő hasonló munkálatoknál a kultarmérnöki hivatalok utján méltóztatnék közreműködni abban, hogy a magasabban fekvő pontokon alkalmazott fenékgátak vagy esetleg duzzasztók által, megakadályoztassék e magasabban fekvő rétségek teljes szárazzá tétele, hogy igy azok továbbra is szolgálhassák az állattenyésztés nagy közgazdasági érdekeit. (Helyeslés a középen.) A munkaalkalmakra nézve, mivel már különben is igen előrehaladott az idő, csak röviden egy pontra óhajtok kiterjeszkedni és épen abból az okból, mivel az a költségvetésben, a mint látom, a földmivelési kormányok által kevés figyelemben részesül. A kertészet, gyümölcsészet és fatenyésztés tételénél ugyanis azt látom, hogy a zöldségtermelési mintatelepek létesitésére 10.000 korona van felvéve, ugyanannyi mint 1909-ben, a mintazöldségtelepek öntözési berendezésének folytatólagos költségeire szintén csak 10.000 korona van felvéve, az 1909. év 20.000 koronájával szemben. Az indokolás szerint a minta-zöldségtelepeknél a berendezési