Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-146
246*. országos ülés 1911 május 3-án, szerdán. 155 pedig a belterjesebb gazdaságra való áttérés feltétlenül maga után vonja és szükséges kelléke annak, hogy a haszonállattenyésztésre nagyobb gondot fordítsunk. Nálunk régebben az állam egyedül a lótenyésztés fejlesztésére forditott nagyobb áldozatokat. S bogy tényleg sikere is volt e részben, azt tegnap Latinovits Pál t. képviselőtársam bizonyította is. Ma is a lótenyésztés érdekeit szolgáló állami méneket az állam tartja, valamint teljesen leveszi a községek válláról a méntartás terheit az állami fedeztető állomások által. Ha a mostam költségvetésben összehasonlítjuk az állami lótenyész-intézetek bevételeit és kiadásait, azt találjuk, hogy 4,786.173 korona többkiadás van e czimen előirányozva. Ennek fedezésére természetesen-a ménes-birtokgazdaságok jövedelmei nem elégségesek, a mennyiben ezek mindössze 967.435 koronával vannak felvéve a költségvetésbe ; ha azonban az 1908. és 1909. évi zárszámadásokat nézzük, látjuk, hogy a tényleges jövedelem nem volt több, mint 370—380.000 korona. Ez természetesen a körülbelül 60 millió korona tőkét képviselő birtokoknak gyenge kamatozását jelenti, különösen ha tekintetbe veszszük azt, hogy az ugyancsak állami kezelés alatt levő állami erdők jövedelmei a 200 millió korona értékű állami vagyont 6—7 millióval kamatoztatják. Egyébként elismerem e kincstári birtokoknak egyéb gazdasági tekintetben is az ország mezőgazdaságára való nagy fontosságát, és nem óhajtom, a lótenyésztésre előirányzott összeg magasságát sem kifogásolni; de azt szeretném, hogy bárcsak a többi állattenyésztési ágakra is a kormány hasonló áldozatokat volna képes hozni. Annál kevésbbé kifogásolom a lótenyésztési kiadások nagyságát, mert itt a költségvetésből meggyőződtem arról, hogy a jelenlegi öldmivelésügyi minister ur a jövőben nemcsak a telivér-, félvér-, a könnyű kocsilovak és katonalovak tenyésztését óhajtja előmozdítani, hanem nagyobb összeget vett fel a mezőgazdaságra nézve sokkal fontosabb, hidegvérű lovak tenyésztésének előmozdítására is. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) E tekintetben tudom, hogy sokan nem értenek velem egyet, de részemről feltétlenül csakis helyeselni tudom a t. minister ur elhatározását, hogy népies köztenyésztési és hidegvérű lovak tenyésztésének előmozdítására 500.000 koronát szánt, valamint tájfajta tenyésztés fejlesztésére százezer koronát vett fel a totalizatőr-alap jövedelméből fedezendő kiadások közt. Helyeslem az indokolást is, hogy e lófaj van hivatva az eddigi szarvasmarha igáserő pótlására. Tényleg szükséges, hogy erről gondoskodjunk, nemcsak az országban folyó tenyészirány-változások miatt, a magyar fajú szarvasmarha térvesztése következtében, de különösen azért is, mert tény az, hogy a szarvasmarha igáserő fentartása a gazdaságnak legnagyobb terhét képezi, különösen a mi rossz közlekedési utaink mellett, a mi nagy létszám fentartását igényli. Mert első kelléke a belterjes gazdaságnak a jó közlekedési eszközök, és ezért részemről csatlakozom a Szabó János t. képviselőtársam által előttem előadott kérelemhez, melyet a t. minister úrhoz intézett. Addig is, mig az ország minden vidékén a közlekedési utak nincsenek kellő karba helyezve, csak azokon a vidékeken, a hol ez már megtörtént, lehetséges és itt szükséges is, hogy a t. minister ur az ott jelenleg nagy mértékben folyó tenyészirány-változást helyes útra igyekezzék terelni, illetőleg befolyását igyekezzék érvényesíteni, hogy ez helyesen eszközöltessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Igaz, hogy apaállatok beszerzésére támogatást nyújt a községeknek ; igaz, hogy üszők beszerzésére is kamatmegtéritést nyújt, apaállatvizsgálatot tart, állatdijazásokra nagyobb összegeket fordít, de az irány, a melyet e tekintetben követnek, szerintem nem teljesen megfelelő. Az apaállatok beszerzésénél, valamint az állatdij ázásoknál is, t. i. egyesegyedül a küllem szerint Ítélkeznek. Már pedig szerintem, ha tényleg hasznot hajtó állattenyésztést óhajtunk létesíteni, elsősorban nem a küllem, hanem az állat téteményképessége kell, hogy tekintetbe jöjjön, vagyis az, hogyha tejgazdaságra óhajtunk áttérni, akkor elsősorban az állat tejelékenységc fontos, az a fontos, hogy minél több és minél jobb tejet adjon és hogy a feletetett takarmányt minél jobban értékesítse. Épen ennek megállapítására, a tenyészkiválasztás helyes eszközlése végett alapíttattak külföldön mindenütt az ellenőrző egyesületek, Kontrollvereinok. Az első üyen egyesület 1895-ben keletkezett Dániában és ma már 600 ilyen egyesület működik ott. A szomszéd Svédországban azonnal átvették a hasznosnak ígérkező intézményt és 1898-ban az elsőt felállították Hvilantban, Schoonen tartományban és most, 12 év múlva, már ott tartanak, hogy náluk köztenyésztésre oly bikát eladni, tenyész-állatvásárra oly üszőt hajtani nem szabad, a melyről az illetékes Kontrollvérein nem igazolja, hogy jó tejelő és jó takarmányértékesitő anyától származik. A német gazdaközönség azonnal átvette ezt és jelenleg teljes erővel dolgozik azon, hogy a kontrollvereinok hálózatát az egész ország területén kiépítse. Természetes, hogy ha mi is a tejgazdaság terén eredményt akarunk elérni, ha ezt jövedelmezővé akarjuk tenni, ha tényleg hasznot hajtó állattenyésztést akarunk létesíteni, feltétlenül szükséges, hogy mi is meghonosítsuk ezt az intézményt. Épen azért azzal a kérelemmel fordulok a t. minister úrhoz, hogy méltóztassék ez ellenőrző egyesületek alakítását tőle telhetőleg támogatni, (Helyeslés a jobboldalon) és különösen gondoskodni, hogy az állami tejmunkásképző szakiskolában arra alkalmas közegek kiképeztetést nyerjenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Az az állani feladata itt, hogy gondoskodjék róla, hogy oly közegek álljanak a közönség rendelkezésére, kik ezen ellenőrzés teendőit teljesíteni tudják. Az állattenyésztés és tejgazdaság tételénél i'0*
