Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-146

154 146. országos ülés Í9Í1 május 3-án, szerdán. ca. 600 literes hordó bort 1800 márkánál nagyobb árban vesz meg, jogosult a bort ott hagyni a pinczében és azt saját költségén, de a pinezeszemélyzettel tovább kezeltetni, lefejtetni lepalaozkoztatni, s ez esetben a pincze pecsétjével lesznek a palaczkok lezárva. Ez a pecsét, mely hitelesen igazolja, nemcsak a bor származását, hanem annak tisztaságát is, rendkívül emeli a bor értékét. Erről is meggyőződtünk, a mikor ugyanott mutattak egy hordót, mely 300 literes űrtartalmú lehetett — u. n. viertlstück hordó — és a mely a legutóbbi árverésen 17.410 márkáért lett eladva. (Felkiáltások : Hallatlan !) Ilyen árakat természetesen nálunk nem lehet elérni, pedig volt alkalmam a jáncze összes borait meg is kóstolhatni és bár elismerem, hogy e borok kitűnőek, nyugodt lelkiismerettel állithatom azt is, hogy ugyanolyan minőségű, kitűnő borok nálunk is teremnek. (Ugy van! balfelM.) Épen azért, ha a földmivelésügyi minister ur most a hegyi borok áremelkedése érdekében egy ilyen szép és nagy konczepcziójú akcziót óhajt indítani, mint a milyen ezen állami borközraktárak intézménye. Ebben az esetben nem szabad és nem lehet a homoki borok nevében ez ellen tiltakozni, már csak azért sem, mert tulaj donképen a homoki bor nem is exportképes áru a szó valódi értelmében , . . Horváth Mihály : Ez már tévedés ! (Ugy van ! balról.) Magyar Károly: . . . részben azért, mert egykét évnél tovább nem tartható el, részben mert a szállítást sem bírná. Horváth Mihály: Ez nem ugy van! Tessék csak lejönni Kecskemétre vagy Czeglédre ! Magyar Károly: Megjegyzem t. képviselőtársam közbeszólására, hogy én saját tapasztalatomból beszélek, mert magam is homoki szőlőbirtokos vagyok és mivel van egy kisebb hegyi szőlőm is, hát tudom a kettő közti különbséget is. Nem kell félni a homoki szőllőbirtokosnak attól, hogy a földmivelésügyi minister ur ezen akcziójából reá kár háramlik. Ebből csak haszon származhatik, részben az által, hogy megszabadul a hegyi bor egy részének a versenyétől, részben pedig az által, mert a hegyi bor áremelkedése természetszerűleg magával hozza a homoki bor áriemelkedését is, mert a fődolog, hogy mindegyik ta aj a neki leginkább megfelelő művelési mód mellett a lehető legjobban legyen kihasználva. Ennek egy eklatáns példáját találtam ugyancsak Rüdesheimban, a hol a szőllők között egyetlenegy fa, még törpe fa sem volt, és ház vagy kunyhó sem volt, és a mikor ennek az oka iránt kérdezősködtem, azt mondták, hogy nagyon drága volna ez a talaj házhelynek. A míg mi odáig jutunk, hogy a talajt ennyire ki tudjuk használni, addig még sok viz lefolyik a Dunán, de hogy ma is ott tartunk, a hol vagyunk, annak okát részben a helytelen birtokéi oszlási viszonyokban találom. Megjegyzem, hogy én nem azt tartom, hogy kevés itt a kisbirtok, és sok a nagybirtok, mert e tekintetben a statisztika mást mutat ki ; hanem azt, hogy ezek a kis- és ezek a nagybirtokok az ország területén nincsenek kellő módon eloszolva. Épen a tegnapi ülésen Baross János t. képviselőtársam oly bőven foglalkozott ezzel a kérdéssel, hogy nem óhajtok e tárgyról hosszasabban szólni, de szükségesnek tartanám, hogy a földmivelésügyi minister ur nyújtson módot ott, a hol a gazdasági viszonyok ezt indokolják, arra, hogy a sikterületen levő, mezőgazdasági művelésre alkalmas kötött birtokok esetleg kicseréltessenek az ország perifériáin lévő erdőterületekkel. (Helyeslés.) Ebben a tekintetben én ugyanis azt találom, hogy ezek ott tudnák azt a hivatást legjobban teljesíteni, a mely a kötött birtokoknak elsősorban hivatásuk volna. Ezek először is a feltétlen erdőtalajok erdősítésének fentartását biztosithatnák, másodszor a magyarság védbástyájaként szerepelhetnének (Ugy van! Ugy van! jobbról.) és megakadályozhatnák azt, hogy idegen honosok a Kárpátokon át történt nagymérvű birtokvételekkel benyomuljanak hazánk területére. Ep azért helyeslem a telepítési törvényjavaslat azon intézkedését, hogy a ki mezőgazdasági művelésre alkalmas ingatlanát az államnak telepítés czéljára átengedi és egy éven belül ezen összegen erdőbirtokot vásárol, bélyeg- és illetékmentességben részesüljön, (Helyeslés jobbfelól.) valamint azt az intézkedést is, hogy 50 katasztrális holdnál, illetve 10.000 K értéknél nagyobb kötött birtokok eladás előtt a kormánynak megvételre felajánltassanak, (Helyeslés jobbfelól.) továbbá, hogy bármely ingatlan birói végrehajtásánál a földmivelésügyi minister ur a maga közegei által ajánlatot, illetőleg utóajánlatot tehessen; (Helyeslés.) különösen pedig azt az intézkedést, hogy a ki állandóan külföldön lakik, a megvett ingatlan kataszteri tiszta jövedelmének tízszeresét, de legalább is 50 koronát katasztrális holdanként tartozzék a telepítési, •illetőleg erdővásárlási alap javára befizetni. (Élénk helyeslés.) A telepítési és erdővásárlási alapra egyébként igen nagy szükség van, s ennek révén részemről a mai helytelen birtokmegoszlásnak igen sok hibáját is orvosolhatónak találnám, különösen, hogyha a kormány kezébe venné a parczellázások intézését, mert a mai rendszer mellett semmi sem állja útját annak, hogy a nép földéhségének kihasználásával óriási visszaélések is ne követtessenek el. (Igaz! Ugy van !) Ma már nem lehet a parczellázást az egyszerű adásvétel fogalma alá vonni; ez most jóformán a földdel űzött kereskedés, üzérkedés jellegével bír és szükséges, hogy törvényhozásilag szabályoztassék és állami ellenőrzés alá helyeztessék. (Helyeslés.) A harmadik pont, az állattenyésztés fejlesztése, ez ugy a fogyasztók, mint a termelők közös érdeke. Ugyanis a mi klimatikus viszonyaink és a magyar Alföld buja termőképessége okozta elsősorban azt, hogy mezőgazdaságunk teljesen egyoldalú fejlődést mutatott. De a legtápdusabb föld is idővel kimerül, ha az anyagok kellő visszapótlásáról nem történik gondoskodás. Egyúttal