Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-146

ííó. országos ülés 19ÍÍ május 3-án, szerdán Í53 Ezt különben nálunk is igazolják az épen az utóbbi időben az országban mindenfelé gombamódra keletkező különféle pénzintézetek, (ügy van! jóbbfélől.) a mi egyébként a gazdasági fellendülés jele volna, vagy annak előidézője is lehetne, feltéve, hogy e pénzintézetek kamatlába arányban állana a földbe fektetett tőke hozamával. (ügy van !) Epén erre való tekintettel részemről nem tekinteném országos bajnak a bekebelezett adósságok növekedését, ha meggondoljuk azt, hogy még milyen óriási tőke találhatna elhelyezést Magyarország földbirtokának intenziv üzemre való átalakításával. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azért részemről tulaj donképen azzal a kéréssel óhajtok a földmivelésügyi minister úrhoz fordulni, hogy abban méltóztassék segédkezet nyújtani, hogy ezek a tőkék ama sok és magas közvetítési jutalékok nélkül juthassanak a gazdákhoz, nehogy azok tönkrejutását eredményezzék. Ez a tőkére nézve is előnyösebb lenne, mert biztosságát feltétlenül fokozná, (ügy van! jobbfelől.) A második pontra nézve maga a földmivelésügyi minister ur, illetve elődje is elismerte, hogy itt az egész országra szóló intézkedésre van szükség, a mennyiben a ministerium részéről törvényjavaslattervezet készült a telepítésről és az ingatlanfeldarabolásról. Hogy ilyen irányú törvényjavaslatra tényleg szükség van, azt igazolják az országban nyakrafőre folyó parozellázások, a melyek közül bizony számos nagyobb közgazdasági kárral, mint haszonnal jár (ügy van! jobbfelől. Mozgás a jobboldalon.) és a melyek mindenesetre bizonyítékul szolgálnak arra, hogy az országban a birtokmegoszlási viszonyok nem a legegészségesebbek. Részben a mezőgazdaság egyéb bajai is ennek tudhatók be és én feltétlenül ennek tulajdonítom, hogy nálunk a földet nem mindig arra a czélra használják, a melyre a talaja folytán legalkalmasabb. (ügy van! jobbfelől.) Nálunk az a föld szűkében lévő kisgazda nem nézi azt, hogy az a parczella milyen művelési mód mellett jövedelmez legtöbbet, hanem beakasztja ekéjét és szántja-veti azt, a mi épen rendelkezésére áll. A feltétlen erdőtalajok beerdősitéséről törvény intézkedik. Egyik legutóbbi felszólalásában épen ezt kifogásolta Miháli Tivadar t. képviselőtársam, a ki, ugy látszik, igen nagy ellensége a fának, pedig mindenesetre téved a t. képviselő ur, ha azt hiszi, hogy a földgáz valaha képes lesz pótolni az élő fát. Hiszen épen az a legnagyobb hiba, hogy úgyszólván az egész Alföldön nincs erdő és nincs fa, a mely körülmény száraz, klimatikus viszonyainkat is részben előidézi. (Ugy van! a jobboldalon.) Én e tekintetben épen ellenkező véleményen vagyok és azt szeretném, hogy ha minden község határában lenne erdő (Halljuk! Halljuk !) és hogy ha a külterületeken erre alkalmas terület nincs, akkor beültetném fával a belterületeket és pedig nemcsak a községek utczáit, tereit, de ezek mellett a kerteÍÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. VII. KÖTET. ket, udvarokat is, akár gyümölcsfával, akár haszonfával, akár díszfával, csak fa legyen. (Helyeslés.) Ez mindenesetre nemcsak a közegészségügyre és a klimatikus viszonyokra nézve, hanem különösen tűzveszély esetén járna nagy haszonnal, kiváltképen a mi zsúppal fedett házakból álló kis községeinkben. Mindezek daczára azonban annyiban igazat adok Miháli t. képviselőtársamnak abban hogy nem szabad a földet kizárólag egy művelési ág szempontjából, az erdészet szemüvegén át nézni, mert tény az, hogy eddig az összes mezőgazdasági ágak közül úgyszólván kizárólag az erdészettel foglalkozott a kormány, különös előszeretettel. Nemcsak arra van szükség, hogy a feltétlen erdőtalaj erdő legyen, hanem arra is, hogy a feltétlen legelőtalaj legelő legyen. B kettő között pedig annyi rokonvonás van, hogy annak elbírálását kétes esetekben nem lehet egyedül az erdészekre bizni. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Magyar Károly: Ép ugy szükséges az is, hogy a feltétlen réttalaj rét, a kerttalaj kert, a szőlőtalaj pedig szőlészeti czélokra legyen felhasználva. Az utóbbira vonatkozólag megjegyzem, hogy én szükségesnek tartanám azt is, hogy máson, mint feltétlen szőlőtalajon szőlőt ne termeljenek, (Helyeslés.) mert ma tulaj donképen semmi sem korlátozza azt, hogy a bánáti legjobb búzatermő területeket szőlővel telepítsék be. Igaz, hogy élvezhetetlen bor terem rajtuk, de versenyükkel mégis igen nagy kárt okoznak a feltétlen szőlőtalajok birtokosainak. S itt megjegyzem Latinovits Pál t. képviselőtársam tegnapi felszólalására, hogy én a feltétlen szőlőtalaj alatt nemcsak a hegyi, de az immúnis homoktalajt is értem. (Igaz! Ügy van!) De abban semmiesetre sem értek egyet Pajzs Gyula t. képviselőtársammal, hogy a homoki bort a hegyi borral teljesen egy kategóriába sorozzuk, a minthogy abban sem oszthatom nézetét, hogy ő kifogásolja azt, hogy a földmivelésügyi minister ur a hegyi bor exportjának emelése czéljából állami borközraktárok létesítése utján óhajt közreműködni. Ezeknek létesítésére feltétlenül nagy szükség van és pedig ugy, a mint a t. minister ur ezt tervezi, vagyis az állami pinczevédjegy alkalmazása mellett. Mert tény az, hogy utóbbi időben a magyar bor renoméja sokat vesztett és pedig nem a borhamisításról szóló törvény folytán — a mint sokan állítják — hanem az országban folyó nagymérvű borhamisítások következtében, a melyek a törvényt szükségessé tették. A felett azonban lehet disputálni, hogy a kérdés ezzel jól vagy rosszul van-e megoldva. Hogy áz ilyen pinczevédjegyoltalom milyen okos intézmény, arról volt alkalmam meggyőződni Rüdesheimban, a Rajna mellett, a porosz királyi pinczében. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Magyar Károly: Itt a borok évenként tartandó aukcziókon, árveréseken adatnak el és az a vevő, a ki egy u. n. halbstück-hordót, vagyis 20