Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-146

148 246'. országos ülés 1911 május 3-án, szerdán. és sokkal helyesebb lenne, ha e helyett az életre nevelnék őket az által, hogy minden növendéket némileg bevezetnének a gazdasági ismeretekbe. Akármilyen pályára megy is az a gyerek, sohasem fogja kárát látni, csak előnye lesz belőle, ha gazdasággal is foglalkozott. Ha mondjuk, hivatalnok lesz belőle és csak azt tanulta is meg, hogyan kell a gyümölcsfát nemesiteni, gondozni, ezzel már nemcsak hogy anyagi hasznot ért el, de elérte azt is, hogy a szabad természetben előszeretettel fog többet időzni, már pedig szervezetének ez mindenesetre előnyére válik. A középiskolát a gazdasági iskolával javasolnám tehát összekötni, de nem kizárólag teoretikus tudományokat kellene ott előadni, hanem e középiskolák növendékeinek meg kellene látogatniuk az intenziven kezelt gazdaságokat is, de nem ugy, hogy végigvezessük őket és azt mondjuk nekik, hogy ez tehén, ez ló, ez buzavetés, vagy nem tudom mi, hanem tessék ott a gazdaságban megmagyarázni, hogy tulaj donképen miben áll a gazdaság technikája. Emlékszem nagyon jól, — bocsánatot kérek, hogy saját személyemet hozom előtérbe — hogy én mint iskolás gyerek, a középiskolából vakáczióra hazatérve meg mertem kritizálni otthon a vetésforgót, ezzel általános derültséget keltettem és azt mondották, hogy csak azért állithatok ilyet, mert nem értek hozzá. Mikor azután a gazdaságból hazakerültem, ugyanazt, a mit mint iskolásgyerek kifogásoltam, a magam kifogásai értelmében megcsináltam, s azt mondottam és mindenki azt mondotta, hogy helyesen csináltam meg. Fel kell keltem a gyermekben az érdeklődést a gazdasági tudományok iránt és pedig nemcsak az iránt, a mi künn van, hanem a gazdaság technikájával is meg kell őt ismertetni. Ha azután egy ilyen középiskolát végzett diák Németországba megy gyakorlatra, nem mindjárt a főiskolára, hanem legalább három évi gyakorlatot tartanék szükségesnek, és nem volonternek menne ki, a mint nálunk divatban van, hogy a jobb házak gyermekei nem hogy fizetés mellett volnának a gazdaságokban gyakorlaton, hanem még ők fizetnek az eltartásukért, tehát, mondom, hogy ha mint fizetéses hivatalnokokat küldjük ki őket tanulni, — és nem gondolok egy érettségizett fiatal emberre nézve szebb ambicziót. mint azt, hogy mint érettségizett fiatal ember meg is keresse a maga kenyerét — ennek nagyon is számbavehető előnye lenne, elsősorban az, hogy a mi nálunk a t. előadó ur szerint is a munkásokban, szerintem azonban a gazdákban sincs meg, megtanulná künn Németországban a munkaszeretetet, a magyar nemtörődömség helyett megtanulná a német alaposságot, a magyar slendrianizmus helyett megtanulná a német pedantériát és megtanulna legeslegelsősorban dolgozni. . . Pap Géza előadó : Mind a kettő! Kovács Gyula : . . . a mit nálunk Magyarországon sohasem vagy csak a legritkább esetben tanul meg. Minden esetre kívánatos, hogy ezt necsak a munkás, hanem az intelligens gazda is megtanulja. Én tehát nem arra fektetném a fősúlyt, hogy gazdasági egyetem legyen, hanem arra, hogy már a középiskolákban ismertessék meg azzal a gyerekkel a gazdaság elemeit, szerettessék meg vele a gazdaságot, és azután specziálisan lehetőleg Németországba küldjék ki gyakorlatra és pedig nem mint volontert, hanem mint fizetéses gyakornokot, vagy gazdasági alkalmazottat s azután végezze el Németországban az egyetemet. A magyar földmivelés nagyon erősen fellendülne, ha ezt mint programmot meg tudnók valósitani. En a kisgazdák felvilágosítása szempontjából nagyon fontosnak tartanám azt, a mit a földmivelésügyi minister urnak már bátor voltam szíves figyelmébe is ajánlani, hogy kisgazda-tanulmányutakat rendezzen. Sokkal fontosabbnak tartanám én ezt, mint a téli népies gazdasági előadásokat. Ugyanis, a mint a polgárember vagy kisgazda mondani szokta, a szó csak olyan, mint a harangszó, a mig hallatszik, mindenki áhítattal hallgatja, de ha a harangozás megszűnik, senki sem emlékszik tulajdonképen arra sem, hogy harangoztak. A mig a hisgazda hallgatja ott az intelligens gazda előadását, nagyon szépen meghallgatja, a mint azonban kimegy a teremből, nem is gondol többé tulaj donképen arra, a mit ott hallott. így van ez a legtöbb esetben. Ha azonban kiragadjuk azt a kisgazdát, a ki rendesen azt mondja, hogy a mi az apámnak, öregapámnak jó volt, az nekem is jó és hiába beszélnek neki élőszóval — mindennapi megszokott gazdasági rendszeréből, s egészen más gazdasági viszonyok közé viszszük ; ha megtudnánk tenni azt, hogy pl. az Alföldnek gazdaságilag egészen elmaradt vidékeiről elvigyünk néhány kisgazdát túl a Dunán lévő gazdaságokba : ezzel többet tennénk, mintha örökösen magyarázunk is nekik. Pap Géza előadó: A gazdasági egyesületek hivatása. Kovács Gyula: A t. földmivelésügyi ministér urat kérem, a mennyiben nekem nincs erre ingerencziám, hogy legyen kegyes és propagálja az eszmét a gazdasági egyesületeknél. Ha pedig nem teszi meg a gazdasági egyesület, én súlyt helyeznék rá, fontosnak tartom, hogy a földmivelésügyi minister ur tegye meg. A dolog ugy áll, hogy ha a kisgazdát elvinnék oda, a hol saját szemeivel láthatja, mint gazdálkodik másik kisgazdatársa, és ha hallaná túl a Dunán az alföldi ember, hogy 600 K-ért adott el egyik-másik kisgazdatársa egy üszőt vagy egy tehenet, 800 K-ért adtak el egy bikát, akkor ő is igyekeznék hasonló gazdasági rendszert létesiteni és a magáét megváltoztatni. Magam is úgy vagyok a gazdaságban, hogy ha pl. van a gazdaságomban egy nagyon ferdére állitott oszlop, hogy példát mondjak, hát először, a mikor látom, bántja a szememet, de aztán, ha napról-napra, ha hónapról-hónapra látom, tizszer-huszszor is napjában, már nem veszem észre, hogy az az oszlop ferde helyzetben van. Akárki más bejön, első pillanatra szemébe tűnik, hogy van egy oszlop, a mely nincs rendjén. , így a megszokás, a mindennapi élet ezer gondja