Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-145

130 U5. országos ülés 19ÍÍ május 1-án, kedden. itt a nyugati fajú jószágokat illetőleg igen szép előrehaladás tapasztalható. A tejgazdaságok fejlődtek, azonban egy nagy baj Tan és ez az, hogy nem birja a gazda az egyéves növendék jószágát április 24-től egészen Julius végéig, a mig a tarló-szabadulás van, tartani. Úgyannyira, hogy lehet mondani, hogy egy vagy másfél év alatt a jószág legnagyobb részt megeszi önmagát, mert az istállóban a takarmányozás annyiba kerül a gazdának, hogy jóformán felér az árral. (Úgy van!) Arra kérném még a minister urat, hogy ha van még kincstári legelő, kincstári erdő eladó a Délvidéken, ne méltóztassék azokhoz olyan nagyon ragaszkodni. Pontosnak tartom én az erdészetet is, de fontosabb annál az állattenyésztés. Hiszen mindig azon panaszkodunk, hogy drága a hus, nem lehet megélni a városokban. Erre vonatkozólag megint két lokális érdekű kérelmem volna. Az egyik az, hogy Hódság községnek úgynevezett felső erdeje, a mely 400 hold szikes talaj és igy erdőre nem is alkalmas, engedtessék át a községnek mint erkölcsi testületnek, (Helyeslés jobbról.) de olyan feltétel mellett, hogy azt soha parczellázni nem szabad. A község kötelezze magát közjegyzői okirattal, nehogy megvegyük és azután egy-két év múlva kezdjük eladogatni. A második dolog az, hogy Nagybaracska községben, a melynek jószágállománya körülbelül 700 darab, van egy Illiman-féle nem is valódi erdő, hanem felesgazdaságba adott erdő. Tudjuk, hogy mit hoz a felesgazdaság; úgyszólván semmit. Azt is örök áron adják el a szegény községnek, a mely tiszta színmagyar és a melynek jószágtenyésztése ezáltal lényegesen emelkedni fog. (Helyeslés jobbról.) A község mondotta, hogy mint erkölcsi testület kötelezi magát, hogy soha nem fogja azt parczellázni, sem más czélra használni. Sok szó esett a husdrágaságról is. Ennek én két dologban látom az okát. Az egyik az, hogy a husdrágaságot legelőször a növendékjószág eladása csinálja, mert a gazda nem tudja, hová tegye jószágát és igy eladja a mészárosnak. A második az, hogy a mikor itten meghizlalnak egy marhát, nem tudom, tudják-e t. képviselőtársaim, hogy hány kézen megy az keresztül, a mig Budapestre kerül? (HaUjuk!) Jön először az istállókupecz, a ki kiköt magának províziót, kimegy azután a vasúthoz, ott jön egy állatorvos, a kinek tekintélyes összeget kell fizetni, hogy megnézze, egészséges-e a jószág vagy nem; akkor jönnek a vasúti málházok, azoknak baksist kell adni; akkor jön a nagy vasúti fuvardíj, a melyet Budapestig meg kell fizetni; azután jön a kiwaggonirozás; itt jön egy kupecz, hogy adjanak neki valamit, mert ő eladja jól; azután jön a vásárcsarnoknak méregdrága istállóára, kukoricza, széna és szalma ára, a mely kukoriczát, szénát és szalmát Parisból lehetne meghozatni azon az áron. (ügy van!) Akkor azután jönnek a közvetítő-dijak. És jön az a mészáros, a kinek nincs pénze, a kinek Sáborszky et Comp ad pénzt nagy perczentekért. Most már tessék kiszámítani, hogy ez a hus, a mi az asztalra jön, mibe kerül. Az én falumban 1 korona 20 fillért fizetek a marhahúsért és 1 korona 60 fillért a borjúhúsért. Miért? Mert ott ez a mészáros direkte a polgárembertől veszi a marhát, fizeti az egy forint husvizsgálati dijat és az egész árt ő kapja. Csak a közvetítők drágítják tehát a húst. (Élénk helyeslés balfelöl.) A juhtenyésztés terén, sajnos, nagyon szomorú viszonyok vannak. Magyarországnak hires juhtenyésztése volt. Én magam emlékszem arra, a mikor a magyar ürüt kivitték a Paris melletti la Viletti vásárra és a gigot de Hongrie egyik legkedvesebb eledele volt a franczia elsőrangú restaurantoknak, Duval-nak stb.-nek. Azóta a juhtenyésztés évről-évre hanyatlóban van. Már pedig igaza van a juhásznak, a ki azt mondotta, hogy a juhnak még a kiskörme is pénzt ér. A juhnak minden porczikáját megfizetik. Itt is a legelőhiány teszi a bajt, mert a juhokra nézve az istállózás nem vihető keresztül még szigorú télben sem. A mi a sertéstenyésztést illeti, valóságos csodaszámba megy, hogy a már másfél évtized óta pusztító sertésvész mellett mégis van sertés Magyarországon. Rákosi Viktor: Mert kilenczet malaczozik! Derék áUat! Latinovits Pál: És még exportunk is volt a tavalyi esztendőben. Nagy örömmel vettem tudomásul az előadó ur szép expozéjából, hogy nemsokára a sertésvészelleni szérum alkalmazását reméli. Hát a ki ezt feltalálja, annak szobrot kellene emelni, (Helyeslés.) mert Magyarországon milliókkal fogja a közgazdaságot emelni és pótolni fog talán minden, az állattenyésztésben előforduló hiányt. Szintén örömmel hallottam az expozéból, hogy konyhakertészettel foglalkoznak. Sokszor emlegetik a bolgár kertészeket. Hagyjuk kérem ezeket, ezek csak arra valók, hogy Bulgáriában forradalmat csináljanak, (Derültség.) hogy frondőrködjenek^ Hadd folyjon ez a pénz a mi zsebünkbe. És hogy ez lehető, erre igen jó példánk van. (Halljuk!) Itt van — tessék megkérdezni bácskai képviselőtársaink közül akárkit — Újvidék városában a bosztandzsárok, egy kertészeti osztály. Hogy ezek az emberek mit produkálnak, az valami mesés. (Ugy van ! jobbról.) Tessék oda lemenni és megnézni, mikor elkezdődik a saláta, zöldborsó, zöldbab, káposzta, paprika, paradicsom, stb., ezeket mind nagy mennyiségben szállítják. Hajnali három órakor talpon vannak már ezek a szegény emberek. A külföldi kereskedők vagy az ő megbízottjaik már négy órakor hajnalban ott vanak és viszik ki a vasútra az árut, és egész külön vonatok mennek zöldborsóval, zöldbabbal, paradicsommal,