Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-145

Itó. orsMgos ülés 191i május 2-án, kedden. 12$ ez pénzbe' kerül, azonban mindenesetre a jóakaraton múlik, mert ez indirekté hasznot hoz. A mi néjmnk ugyanis nagy szeretettel viseltetik lovai iránt. Sokszor mondtam a mi németjeinknek : ti jobban szeretitek a lovaitokat, mint az asszonyt, mert ha a lovatok beteg, doktort hivattok, ha az asszony beteg, nem hivatjátok. Rákosi Viktor: Asszonyt ingyen kap> de lovat nem ! (Derültség!) Latinovits Pál: Nem is haragudtak érte. Engedje meg most a t. ház, hogy egy igen komoly körülményre hivjam fel figyelmét a lótenyésztéssel kapcsolatosan. Ez már régebbi keletű dolog, de most újra aktuálissá lesz. Ez alkalommal kérem a nagyméltóságú elnök urat, legyen szives a házhoz kérdést intézni, hogy egy kissé eltérhessek tárgyamtól. Mert a históriát nem tudom máskép előadni. (Halljuk! Halljuk !) Méltóztattak hallani, hogy az angol és búr háború alkalmával Magyarországon nagyobbmérvű lóbevásárlások történtek, mely alkalommal konstatálni lehet azt is, hogy nem valami nagy dicsőség ugyan, hogy ha egy hazáját, szabadságát szerető nemzetet legyőznek, tény azonban, hogy az angolok csak magyar lóval birtak boldogulni. Csuha István: Jó lenne a munkapártot is lóra ültetni! Latinovits Pál: Mi szívesen ülünk lóra! A búrok eleinte verték az angolokat, mint a répát. Nyílt csatában nem is igen birtak az angolok ellentállni, de egyre jöttek az erősítések, és utóvégre is a búrok látták, — bocsánat a kifejezésért — hogy »sok lud disznót győz« elvénél fogva nem fognak nagyon előremenni a dologgal, és megfordították, guerilla-rendszorre tértek át. A búrok elfogták az élelmiszer-szállítmányokat, a fegyverszállitmányokat és az angol katona nem olyan, mint a magyar hajdú volt, a ki szomjazott és koplalt a hazáért; az, ha, mint katonanyelven mondják, nem haj) gázsit meg menázsit, leteszi a puskát. Ennek következtében látták az angolok, hogy így nem boldogulnak, hanem hogy kontraguerillákat kell felállítaniuk. Beszereztek tehát orosz, ausztráliai, svéd és angol lovakat, de ezek a meleget, sarat, esőt nem bírták ki és sorra döglöttek. Utoljára azután eszébe jutott az angol hadvezetőségnek, nem tudom, ki- tette reá figyelmessé, azt hiszem, nem a mi gazdasági attaséink... (Elénk derültség és taps.) hiszen derék uri emberek, de nem sok hasznot láttunk belőlük. Elég az hozzá, azt mondották, hogy Magyarország déli részén körülbelül olyanok a klimatikus viszonyok, mint Afrikában, nyáron ott is 38 fok a hőség, ott is feneketlen a sár, ott is rosszak az utak, a lovak hasig járnak a sárban, (Derültség.) és ott van bőven lóállomány. .,.. ^Szabadkára lejött egy asszentkommisszió, a mely. lovakat, vásárolt, és sajnos, nem magyar, KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. VII. KÖTET. hanem ausztriai kereskedők vitték el a hasznot. (Felkiáltások: Panama!) Volt-e panama vagy nem, azt én nem tudom, mert ha én meg nem győződöm egy dologról, senkit nem vádolok. (Helyeslés.) Rákosi Viktor: Mondjuk, hogy volt panama! Latinovits Pál: Azonban két dolgot leszegezek a ház szine előtt. Először, hogy volt interpelláczió az alsóházban, a melyre igen ügyesen megfelelt az angol, hadügyminister. Azt mondta, hogy ha volt panama, ha nem volt, lehet, • hogy elveszett egy-két ezer font sterling, lehet, hogy nem, egy azonban tény: Angolország milliárdokat nyert gyémántbányákban, aranybányákban, közgazdaságilag, geográfiáikig, politikailag azzal, hogy a búrokat levertük és magyar lovakkal vertük le. Ez tény, ez a kétszer kettő négy alapján van, ezt az uraknak el kell fogadniok. Elfogadták, és ezzel a dolog véget ért. A fekete levest azonban mi ittuk meg, mert azóta egy szál angol katonát nem láttunk és egy darab lovat el nem vittek az angol katonák alá. Nem is hoztam volna fel ezt a régi dolgot, azonban Anglia végre észretért és látta, hogy azt a helyzetet, hogy Eurój>a fülig fegyverkezik, tovább igy fentartani nem lehet, hogy a fegyverkezés elől ő sem térhet ki, hanem állandó hadsereget kell szerveznie, a mely szintén sorozás utján jön létre, mint a többi. Ha ezt az állandó hadsereget felállítják, természetesen, sok tüzérló, szekerészló, huszárló, dragonyosló lesz szükséges, tudjuk ezt sajnosán mi is, és azok nagyon sok pénzbe kerülnek. Már most nem volna irreleváns, ha ezt a kitűnő angol nemzetet, a mely készfizető, el vesztenők és renoménkat, a mely, ugy látszik, egy kicsit meg van ingatva, helyre nem állíthatnék. Arra kérem tehát a földmivelésügyi minister urat, méltóztassék talán diplomácziai utón oda hatni, hogy ha be vagyunk feketítve az angol kormánynál, hát az feivilágosittassék, hogy azt vonja felelősségre, a ki valamit elkövetett. Mi, a gazdasági egyesületek vezetői szivesen adunk az angoloknak lovat eleget. Sümegi Vilmos: Jó pénzért! Latinovits Pál: Nem közvetítéssel, hanem a paraszttól megvehetik, nem kell semmiféle lókupecz. Oda állítjuk ha ágyuslovat, ha tüzérlovat, huszárlovat, dragonyoslovat akar, a Bácskából kiállítjuk szivesen, akár egy ezredet kupecz nélkül. Elég az hozzá, én kérném e hibának reparálását a t. minister úrtól, mert fontos gazdasági tényező az, hogy Anglia vesz-e tőlünk lovat vagy nem. Kérném továbbá a minister urat, hogy a csikókerteket és legelőket jóindulattal méltóztassék kezeltetni és budgetjében is erre megfelelő gondot fordítani. Azt hiszem, mi mindnyájan pártkülönbség nélkül nagyon szivesen segítségére leszünk. A mi a szarvasmarha tenyésztését illeti, 17