Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-145

14-5. országos ülés Í9ÍÍ zlójával, (Helyeslés jdbbfelől.) nem pedig azzal, hogy az erdészeket szidjuk, a miért a törvényt megtartják. (Helyeslés jobbfelől.) Mindazok a területek, a melyek feltétlenül szükségesek a vízrajzi viszonyoknál fogva, a melyek feltétlenül szükségesek azért, hogy az ország faszükséglete fedezve legyen, a melyek feltétlenül szükségesek azért, hogy csuszamlások és ezzel veszedelmes földmozgások elő ne idéztessenek, mindazok a területek továbbra is tartassanak meg erdőknek. (Helyeslés jobbfelől.) Azok a területek azonban, a melyek ezt a feltétlenül szükséges czélt nem szolgálják, mentessenek fel és adassanak át a mezőgazdaságnak. (Általános élénk helyeslés.) Különösen rá akarok mutatni egy momentumra. A kötött birtok az erdőtörvény értelmében annyi erdőt tartozik fentartani, mint a mekkora a státus az erdőtörvény megalkotása alkalmával, volt. Ehhez mereven ragaszkodnak és ennek következménye az, hogy nagyon sok sikterület, de nem az Alföldön levő sikterület, a melyen az erdő a klimatikus viszonyoknál fogva szükségletet képez, hanem dombvidék alján fekvő sikterület felerdősittetik, mert a kötött birtok erre kötelezve van, holott a kötött birtok és a szomszédos lakosság nagy hasznára abból a területből kitűnő legelő és kaszáló válnék. Én tehát az erdőtörvény revíziójánál arra is ki óhajtok terjeszkedni, hogy a kötött birtok csak annyiban legyen köteles erdőket fentartani, a mennyiben ez erdészeti szempontból okvetlenül szükséges. Megjegyzem még, hogy nekem az a tapasztalatom, hogy a mikor ma az erdőterület körülbelül egyötöd részét képezi az ország területének — a mi ma már nem okvetlenül szükséges — az erdőterület oly nagy, hogy nem birnak vele, még az állam sem, annál kevésbbé a kötött birtokok tulajdonosai és legkevésbé azok a szegény magánbirtokosok, a kik mint utolsó jövedelmet, levágták a fájukat és már most kötelezve vannak, hogy azt a nagy területet megint erdősitsék. Ha kisebb lesz az erdőterület azokkal a területekkel, a melyeket Bornemissza Lajos t. barátom és én kiszakítani óhajtok, akkor az erdők jobban lesznek gondozva és nem fog megtörténni, hogy éveken át parlagon heverjenek földterületek, a melyeken legeltetni nem szabad, de a melyek, erdősitve nincsenek. Az erdőtörvény revíziója alkalmával azonban szükségesnek tartom egyúttal a legelőtörvény megalkotását, nehogy az itt felszabadított, erdőtől elvett területek ugy járjanak, mint az alföldi szikes területek, hogy azoknak is neki akasztják az ekét, és akkor nem lesz belőlük sem legelő, sem erdő, hanem kopár föld. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Szükségesnek tartom tehát a legelőtörvényt és valamint az erdőtörvény feltétlen erdőterületet állapit meg, azonképen a legelőtörvény állapitson meg feltétlen legelőterületeket, a melyeknek fogalma alá tartozzék az erdőktől elvont terület, a havasi legelők, az Alföldön lévő összes szikes területek, az én nézetem szerint még azok is, a melyek már fel vannak szántva, azonban már eke alá nem KÉPTH, NAPLÓ. 1910 — 1915. VII. KÖTET. május %~án, kedden. 121 valók, azután kisebb mérvben némely futóhomokés tőzegtalaj és a földmivelési ministernek tartássék fenn az a jog, hogy felmentést adhasson a feltétlen legelőterület fentartása alól olyankor, a mikor magasabb, intenzivebb művelési ág alkalmazása váük lehetővé (Helyeslés). Én ugy tudom, hogy a nagy gazdaközönségben ez az én eszmém nem fog valami nagy rokonszenvvel találkozni. (Ellenmondás). Én attól tartok, hogy nem, mert nem nagyon szeretjük a törvény korlátait s egyáltalán azt, hogy gyámkodjanak felettünk gazdasági tekintetben. De én azt hiszem, hogy ha sokkal nagyobb terhet rótt a törvény ereje és a szükség az erdőbirtokosokra azzal, hogy statuálta a feltétlen erdőterületeket és azok befásitására kötelezte őket, az sem lesz oly nagy sérelem, ha a legelőterületeket ép ugy megkötjük feltétlen legelőterületekkel, vagy ha egyik-másik most már elrontott szikes terület visszalegelősitését fogja a törvény megkívánni. Nem akarom a t. ház türelmét tovább igénybevenni. (Halljuk ! Halljuk !) Fanatikus hittel ragaszkodom ahoz az eszmémhez, hogy elérkezett az utolsó óra arra, hogy a még meglevő legelőterületeket megmentsük és a megszerzett legelőterületeket a legeltetés számára biztosítsuk. Megvallom, hogy ezt az eszmémet propagáltam az Országos Mag3^ar Gazdasági Egyesületben, de ott nem nagy rokonszenvre talált. Azért hoztam a legmagasabb fórum, a törvényhozás elé : méltóztassanak bölcs belátásuk szerint — különösen a minister urnak — határozni. Az ellen pedig eleve tiltakozom, — mert ilyen hangokat is hallottam — hogy a kötött birtok felemlítése — mert hiszen csak felemlités történt — odamagyaráztatnék, mintha én a legkisebb kísérletet tenném arra nézve, hogy a kötött birtok bármely formáját megtámadjam. Ellenkezőleg, az a nézetem, hogy ha az általam tett indítvány el fog fogadtatni, az a kötött birtoknak is nag}'obb jövedelmet fog szerezni; Nemcsak pártállásomnál fogva, de mint vérbeli gazda azon meggyőződésben vagyok, hogy a földmivelési minister ur és kitűnő munkatársai kezében jó helyre van letéve a magyar gazda érdeke, miért is az előttünk fekvő költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől. A szónokot számosan üdvözlik.) Lovászy Márton jegyző: Herczegh Sándor! Herczegh Sándor: T. ház! Ha az 1911. évi állami költségvetésünket vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a földművelési tárcza a többi tárczáknál levő nagy költségvetési többletekkel szemben a legkisebb összeggel van honorálva. A mig a többi tárczáknál 10—13 milliós többleteket találunk, sőt a kereskedelmi tárczánál 60 milliósat, addig a földmivelési tárcza négy millióval, illetve a földmivelésügyi minister ur agilitása és a pénzügyminister urnak egy kis jóakarata következtében még két millióval, összesen tehát nagy szerényen hat millióval dotáltatik. (Zaj. Elnök csenget.) 16