Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-145

120 U5. országos ülés 1911 májas 2-án, kedden. hatok fel,- Devera temesmegyei alapítványi bérlő a dry-farming-szisztéma szerint kezeK birtokát és mindenkor kimutatja, hogy átlag minden szemtermése három métermázsával nagyobb, mint barázdás szomszédjáé. E tekintetben rendkivül fontos kérésem van a földmivelésügyi minister úrhoz, és pedig az, hogy állítson fel — hiszen nem sokba kerül, néhány ezer koronába — az állami birtokokon kísérleti állomásokat, hol a dry-farmingszisztéma mindenkori tapasztalatait alkalmazzák és azt a gazdaközönséggel közlik. (Helyeslés jobhfelól.) Ezt annyira rendkivül fontosnak tartom, hogy arra kérem a t. földmivelésügyi minister urat, hogy az idén is, mert nem késő, annál is inkább állítsa fel ezt a kísérleti állomást, mert az idén lévén elég nedvesség a földben, van mit konzerválni, és e száraz gazdálkodás szisztémájának eredményét könnyebben lehet bemutatni. Ha a költségvetésben erre vonatkozólag fedezet nincs is, hasontermészetű tételeknél ezt a néhány ezer koronát a t. földmivelésügyi minister ur bizonyára elszámolhatja. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Áttérek most már felszólalásom tulaj donképeni tárgyára : arra a legelőkérdésre, melyet már többen tárgyaltak képviselőtársaink közül itt a házban több-kevesebb sikerrel. Elsősorban meg kell említenem, hogy Bornemissza Lajos képviselőtársamnak erre vonatkozó fejltegetéseit annyira elfogadom, hogy a kérdés e részére nem is tartom szükségesnek bővebben kiterjeszkedni. Miháli Tivadar t. képviselőtársam az u. n. husinséget, mert husinséget nem ismerek, hanem fokozottabb husszükségletet ismerek, mert a kinek van pénze, az kap húst, annak tulajdonítja, hogy depekoráczió állott be az országban. Lehetséges, hogy ez is ok, a statisztika fogja kimutatni, ugy van-e, de ha kevesebb is, a mint bizonyára kevesebb is az országban az állatállomány, kvalitásában az rendkivül emelkedett. Ez tehát alárendelt ok. Nagyobb ok az, hogy a jobb kereseti viszonyok, jobb munkabérek módot adtak a munkásembereknek arra, hogy hússal táplálkozzanak és ez által állt elő a nagyobb husszükséglet. Ha pedig már egyszer előállott, akkor a magyar gazdáknak kötelességük azt a húst, a mit táplálék gyanánt az ország kíván, előállítani, (Helyeslés.) Hogy ez lehetséges legyen, elsősorban szükséges Magyarországon a legelő viszonyainak rendezése. (Helyeslés.) A mint az imént emiitettem, a t. földmivelésügyi minister ur e tekintetben hatalmas kezdeményezéssel áll elő. Egyrészt legelővel nem biró vagy kevés legelőkkel biró községeket támogat nagy anyagi erővel, hogy legelőt tudjanak maguknak megszerezni, másrészt pedig a legelő-javítást vette fel programmjába és vármeg3rénkint több helyen minta-legelőket állit fel saját költségen vagy hozzájárulással, hogy ezzel buzdítsa a legelőbirtokosokat. Erre nagy szükség van, mert nem mondom, hogy a földmivelés szempontjából a magyar gazdaság nem tart sok tekintetben lépést a külfölddel, de a mi a legelőket illeti, ezer esztendő óta nem javított azon soha senki sem. Arra kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy akcziójának e második részére, t. i. a legelő javítására fektesse a fősúlyt azért, mert itt aránylag kisebb befektetéssel nagyobb eredményt tud elérni. Azért nem mondom azt, hogy a mely községnek abszolút nincs legelője, — mert a hol nincs legelő, ott nem lehet javítani — ott továbbra is ne fejtse ki a legelők szervezésére vonatkozó áldásos tevékenységét és áldozatkészségét. A legelők legkisebb ára ma 400 K, de felmegy ezer koronáig egy katasztrális legelőholdnak az ára. Már most 2—300 K vagy ennek megfelelő annuitásos kamatösszeg az, amit legtöbb esetben a földmivelésügyi minister ur a legelő vételeknél nyújt, mig egy hold legelő feljavítása legfeljebb 50 K-ba kerül. Tudvalevő dolog, hogy mig a marha két hold rossz legelőn csak tengődik, ugyanakkor egy hold feljavított legelőn pompásan meglehet; tehát azt lehet mondani, hogy ezzel az 50 K-val egy hold jó legelőt vásárolt vagy segített vásárolni a községnek. Azonban ez az akcziója a földmivelésügyi minister urnak bármilyen nagyszabású is, nem elegendő. Nem tud segíteni azokon a szomorú állapotokon, a melyek Magyarországon beállottak. Arra kérem a t. házat, hogy csak arra gondoljon vissza, milyen volt pár évtizeddel ezelőtt Magyarország gazdasági térképe. Öriási legelők terültek el a magyar Alföldön, egyik czifra gulya a másik mellett sorakozott, a Felföldet pedig erdő borította, csak imitt-amott volt néhány oázis a kultúrának megnyitva. Hogyan áll a kép ma ? Mesgyén, árokpartokon, vasúti töltés mentén lát az ember legelni egy-egy bus tehenet, (Derültség.) különben pedig neki akasztották az ekét az egész magyar Alföldön, felszántották a televény földeket, a szikes területeket is, és ott látja az ember évről-évre totyogni a marhát e se szántóföldön, se legelőn. Ez a képe ma az országnak. Legfeljebb még Debreczen mellett a Hortobágyon van egy darab összefüggő legelő, a mely olyanforma szerepet játszik nálunk Magyarországon, mint az Egyesült-Államokban a Yellowstone-park, hogy oda viszszük a németet meg az ángliust, ha a magyar pásztoréletet akarjuk neki megmutatni. (Ugy van! jobbfdől.) Ez kétségtelenül a lakosság hibája legnagyobb részben, azonban hibája a régi kormányoknak is, a melyek megengedték azt, hogy különösen a komasszáozió, az elkülönítés alkalmával a voít úrbéreseknek jutott, expressis verbis kimondott legelő-illetményt — a mit azért kaptak, mert az uraság területén legeltettek — szabadon kezelhették, feloszthatták, felszánthatták. De ma már fait accompli előtt állunk, az Alföldön legelő nincs, a Felföldön pedig részben joggal, részben pedig talán nem egészen helyesen az erdészet akadályozza a legelő terjedését. {Ugy van! jóbbjelőí.) Ezen tehát nézetem szerint segíteni kell mind a két oldalon. Segíteni kell az erdőtörvény revi-