Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-145

1Í5. országos ütés 19Ü május 2-án, kedden. 119 az állattenyésztésre, a gyümölcsészetre, méhészetre, baromfitenyésztésre fordított összegek; mindmegannyi olyan tételek, a melyek kizárólag a kisgazdának és a népnek szolgálnak javára. (Igaz ! Vgy van ! jóbbfelől.) Ott van aztán főkép a földmivelésügyi minister urnak eléggé nem méltányolható, kitűnő akcziója, a melylyel azt a sajnálatos állapotot akarja megjavítani, hogy már ez idő szerint nincs elegendő legelő a mezőgazdaság rendelkezésére. Ez a nagy akczió, a melyet nagy buzgalommal és már eddigelé is nagy eredménynyel kezdeményezett, tisztán és kizárólag a kisgazdák és a nép érdekeit szolgálja. (Igaz ! Vgy van ! jóbbfelől.) Még egy vádat emel Miháli Tivadar t. képviselő ur, a melyet szó nélkül hagyni szintén nem lehet és pedig azt, hogy a földművelésügyi ministeriumban a czentralisztikus, merev bürokratizmus elront mindent. Nagyon veszedelmes dolognak tartom én is a bürokratizmust; de ha valahol lehet látni az üdvös deezentralizáczió nyomait, akkor ez épen a földmivelésügyi ministeriumban van meg, (Igaz ! Vgy van ! jóbbfelől.) sőt merem állítani, követendő példa gyanánt szolgálhat a többi ministeriumoknak. (Helyeslés a jobboldalon.) Jól tudjuk mi, a kik künn élünk a nép között, hogy a földmivelésügyi ministerium közegei, az erdőfelügyelők, a gazdasági felügyelők milyen üdvös tevékenységet fejtenek ki a nép érdekében és pedig — természetesen a kellő ellenőrzés fentartása mellett — meglehetősen függetlenül, ugy hogy a mit ők helyes tapasztalatokkal észlelnek, a hol ők hiányt konstatálnak, a hol egy helyes gazdasági, vagy tenyésztési irány inaugurálását szükségesnek látják, azt ők majdnem egészen függetlenül, megfelelőleg a helyi viszonyoknak tudják berendezni. (Igaz! Vgy van ! jóbbfelől.) A mi pedig Miháü Tivadar t. képviselő urnak az erdészettel szemben emelt vádját illeti, erre talán nem is szükséges reflektálnom, mert hiszen a magyar erdészeti kar, a magyar állami erdészet olyan magas nivón áll, hogy nemcsak a külföld által van általánosan elismerve, de valamennyiünknek, a kik erdőgazdák vagyunk, példa gyanánt a .magyar állami erdészet szolgál, ott tanuljuk meg, hogyan, mikép kell az erdőgazdaságot helyes irányban berendezni. (Igaz! Vgy van! a jobboldalon.) És ha neki kifogásai vannak az állami erdészet vagy az erdészeti felügyelők ellen azért, mert nem tudom, valamely csuszamlós, kopár területet be akarnak fásitani, a melyre különben mint legelőre nagy szüksége van a népnek, ott: ne az erdészeket hibáztassa, hanem a törvényt. Ha az erdészeti közegek és erdőfelügyelők szószerint végrehajtják az erdőtörvényt, ezért őket hibáztatni nem lehet, mert hiszen az erdőtörvény a mellett, hogy szerintem is bizonyára revízióra szorul és megváltoztatására szükség van, rendkívül fontos gazdasági ágnak megőrzésére van hivatva, és inkább örüljünk annak, hogy Magyarországon egy üdvös törvényt végrehajtanak, mikor fájdalom, annyi, nagyon jól meghozott törvényünk végrehajtatlanul hever. (Igaz! Ugy van ! jóbbfelől.) Nemcsak azok a miihók, melyeket a földmi velési budget tartalmaz, szolgálnak a nép érdekének istápolására, hanem a földmivelésügyi minister urnak és kitűnő munkatársainak módjukban van, •— és sok esetet hozhatnék fel, hol azt meg is teszik •— hogy egy tanácscsal, egy tenyészirány megállapításával, a mi az államnak esetleg semmi vagy minimális költséget okoz, milliókra menő hasznot hozhatnak a kisgazdáknak. Egy ilyen körülményre akarnám az igen t. földmivelésügyi minister ur figyelmét különösen felhívni. (Halljuk ! Halljuk !) Magyarország kontinentális fekvésénél fogva a szélsőséges klima hazája, és fájdalom, leginkább a szárazság miatt szenvedünk Magyarországon, Európában a szárazság elleni védekezés más módját eddig nem ismertük, mint milliók befektetésével öntözést berendezni ott, a hol folyóvizek állnak rendelkezésre. A praktikus amerikainak kellett jönni, a ki a szárazság elleni védelem egy olcsóbb, de azért majdnem ép oly hathatós módját találta fel, mely a magyar gazdaközönség előtt is eléggé ismeretes. Ez a Campbell-féle művelési mód, mely alapját képezi az Amerikában most már egész nagy egyesületté alakult dry-farmingrendszernek. (Halljuk! Halljuk!) A földmivelésügyi minister ur is figyelemmel kísérte ezt a dryfarming-mozgalmat, és az Amerikában már öt ízben tartott dry-farming-kongresszusokon ottani hivatalos közegével képviseltette magát. Rendkívül nagyfontosságú dolog ez, hiszen nálunk Magyarországon is küzdünk a szárazság ellen. Hogy milyen nagyfontosságú, azt egy más állam példájával illusztrálom. Anglia, mely maga persze nem küzd a szárazsággal, azonban jelenleg már ura Transzválnak, egy elsőrangú szakértőt, dr. Macdonaldot küldte ki Amerikába a dryfarming-system tanulmányozására. Három éven keresztül tanulmányozott ez a dr. Macdonald Amerikában, és most összegyűjtve mindazt a praktikus dolgot, a mit az amerikai véghezvisz a szárazság leküzdésére, kiküldetett hatalmas eszközökkel és bőséges pénzzel ellátva Transzválba, a hol 108 millió acre termékenynyé tételéről van szó, és nagyon valószínű, hogy érezni fogjuk ennek a következményeit, mert majd a transzváli búza is versenyezni fog a liverpooli piaczon a miénkkel. Ha nem is akarunk ilyen nagyszabású dolgot csinálni, mégis arra kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy az ez idén Golorado-Springsben, Amerikában tartandó dry-farming-kongresszuson necsak a künlevő hivatalos közeggel képviseltesse magát, hanem küldjön ki azon gazdáink közül, kik ez iránt érdeklődtek és már ismereteket szereztek, néhányat erre a kongresszusra, hogy az otfc gyűjtött tapasztalatokat azután a köz javára értékesíthessék/Helyeslés jóbbfelől.) Hogy különösen Magyarországon milyen eredményeket ért el a dry-farmingrendszer alkalmazása, arra nézve példát is hoz-