Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-140

HO. országos ülés 1911 április 25-én, kedden. 0 Különféle századok építkezései, sőt különféle idegen államok utánzatai vannak benne és ebből az következik, hogy ba bárból ebből az épületből egy nagy darabot kiveszünk, óvbatatlanul előáll az a belyzet, bogy a falaknak egészen más, előre kiszámitbatatlan részein repedések fognak mutatkozni, a melyeknek mérvére előre gondolni sem lehetett. így történt ez most is. 1909-ben megtörtént az egyenes adóknak és elsősorban a bázadónak reformja, a mely már életbe is lépett. Azonban elkerülte a figyelmet az, hogy a házadó szoros összefüggésben van az illetékszabályokkal, az illetékszabályokat pedig nem változtatták meg. Január elseje óta abban a helyzetben vagyunk, hogy a házadóval összefüggő illetékeket kivetni nem lehet. Ezen a bajon tehát segíteni kell. Nem lehet az illetékeket kivetni azért, mert a régebbi házadótörvény, a melyet 1909-ben megváltoztattak, a házak tiszta bevételeit vette adóalapul,az uj házadótörvény azonban a bruttó-hozadékon alapszik. Az illetékek mind a régebbi törvény és a régebbi Illetékszabályok szerint a tiszta hozadék alapján számitandók, holott jelenleg a tiszta hozadék már meg sem kapható ; a törvény szerint azt kiszámítani nem lehet és nem kell. Feltétlen szüksége állott elő annak, hogy a kormány az általánosan érzett szükségnek eleget teendő, gondoskodjék arról, hogy az illetékszabályok is mennél gyorsabban olyként állapíttassanak meg, hogy az illeték kiszámítási alapját a tiszta hozadék helyett a háznak bruttó nyeresége képezze. Hogy ez mennyire szükséges és hogy e tekintetben milyen könnyen állhat be tévedés, annak illusztrálására megjegyzem, hogy másik egyenes adótörvényünkbe, a jövedelmi adóról szóló 1909. évi X. t.-czikk 17. §-ába is belecsúszott ugyanez a tévedés, a melyet szintén ki kell javítani. Jelenleg azonban arról van szó, hogy valami alapot találjunk az illetékek kivetésére, mert ez a felek sérelme nélkül függőben nem hagyható. A kormány a 2. §-t tehát akként kontemplálja és indítványozza, hogy semmiféle illetékemelést nem tervez, hanem tisztán matematikai alapon átszámítja az eddigi tiszta hozadékon alapult illetéket bruttó-jövedelmen alapuló illetékké. (Helyeslés.) Ha a t. ház ezt a számítást szemügyre fogja venni, akkor tapasztalni fogja, hogy itt sem illetékreformról, sem a kormánynak deczemberben előterjesztett javaslatáról nincsen szó, hanem egyszerű átszámítás czéloztatik, a miből az következik, hogy ezt csak mint kisegítő eszközt, mint pénzügyi jogunk hiányát kipótló rendelkezést fogadhatjuk el, azonban a pénzügyi bizottság továbbra is sürgeti összes illetékrendszerünknek átfogó és progresszív alapon nyugvó reformját. (Helyeslés.) Ez az, a mi a javaslat 2. §-ában foglaltatik. Midőn még tisztelettel megjegyzem, hogy ugy a 2., mint a 3. §-okhoz csekély stiláris módosításokat leszek bátor javasolni, tisztelettel kérem a t, házat, hogy a javaslatot elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és éljenzések a jobboldalon.) Elnök : Ki következik szólásra ? Beszkici Antal jegyző: Bizony Ákos! Bizony Ákos: T. képviselőház ! (Halljuk.' Halljuk!) Annak a pártnak nevében és megbízásából, a melyhez tartozni szerencsém van, t. i. a 48-as függetlenségi Kossuth-párt nevében kijelentem, hogy mi a szőnyegen lévő törvényjavaslatot, a kormány iránt politikai bizalommal nem viseltetvén, még általánosságban sem szavazhatjuk meg. (Mozgás. Elnök csenget.) Kijelentem azonban azt is, hogy az ellen, hogy a többség a törvényjavaslatot megszavazza, mi lépéseket tenni nem kívánunk; azt megakadályozni nem, sőt még hátráltatni sem szándékozunk. Mielőtt annak rövid előadására áttérnék, hogy pártom miért nem viseltetik a kormány iránt politikai bizalommal, legyen szabad röviden foglalkoznom azzal a kérdéssel, hogy vájjon jogosult-e az indemnitás megszavazása, vagy meg nem szavazása alkalmával felvetni a bizalmi kérdést. Igaz ugyan, hogy az igen t. előadó ur bevezető beszédébe ezt a kérdést fel nem vette, azonban elmondhatom, hogy minden indemnitási és költségvetési vita alkalmával találkoztunk a többség és a kormán}

7 padjairól azzal a kijelentéssel, hogy sem a költségvetés, sem az indemnitás nem képezheti bizalmi kérdés tárgyát, mert hiszen a költségvetésre és indemnitásra nem a kormánynak, hanem az országnak van szüksége. Miután pedig mi épen bizalom hiányában tagadjuk meg az indemnitás megszavazását, szükségét érzem annak, hogy ebbeli eljárásunk jogosságát röviden indokoljam. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Az én nézetem szerint az, hogy az ellenzék az indemnitás megszavazását bizalmi kérdésnek tekintse, sem a parlamentarizmus elveivel, sem az ország érdekeivel nem ellenkezik. A parlamentarizmus elvei szerint a kormánynak elsősorban a képviselőház többségéből kell vétetnie, s a mennyiben nem ebből vétetett volna, kötelessége a kormánynak, hogy a többséget és annak támogatását esetleg uj választások utján is megszerezze. Mert a jíarlamentarizmusnak épen az a lényege, hogy a kormány ne csak az uralkodó, hanem az országgyűlés többségének bizalmát is birja. Ha ez így áll, a mint hogy így áll, akkor nagyon természetes, hogy a képviselőháznak módot kell nyújtani arra, hogy a kormány iránti bizalomnak vagy bizalmatlanságnak kifejezést adhasson, és pedig beható vita után, a különböző nézetek és álláspontok kellő kidornboritásával. Más parlamentekben erre a czéba részint az interpelláeziók, részint a bizalmatlansági indítványok szolgálnak. A mi házszabályaink szerint sem az egyik, sem a másik mód erre nem alkalmas. Az interpelláczió nem alkalmas azért, mert hiszen a kormány csak harmincz napon belül tartozik arra válaszolni, és szokássá vált, hogy a kényes természetű interpellácziókra egyáltalán nem válaszolnak. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A bizalmatlansági indítvány