Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-140

G ííO. országos ülés Í911 április 25-én, kedden. pedig azért nem czélszerű mód ennek a kérdésnek megoldására, mert hiszen magának az önálló indítványnak napirendre tűzése is már csak az elnök indítványára történhetik meg, tehát annak időpontját az ellenzéknek nincs módjában megállapítani, tehát az ad graecas calendas elhalasztható. De ezektől eltekintve, mind az interpelláeziónál, mind az önálló indítványnál pusztán csak az interpelláló, illetőleg az indítványozó és a kormány egyik tagjának párviaskodásáról van szó, a nélkül, hogy ebből egyelőre érdemleges vita támadhatna. A mikor már az interpelláczió vagy indítvány érdemleges tárgyalás alá kerül, tehát a mikor a képviselőház többsége az interpelláczióra adott választ nem veszi tudomásul, vagy a bizalmatlansági indítvány napirendre tűzését határozza el, akkor már tulaj donképen a bizalmatlansági kérdés szempontjából nincs is szükség további tárgyalásra, mert hiszen ezek a határozatok már a ház többségének bizalmatlanságát mutatják. Ez az oka annak, hogy évtizedes parlamenti gyakorlatunk szerint ugy a költségvetés, mint az indemnitás tárgyalásánál a bizalmi kérdés mindig felvettetik és az ellenzék elsősorban mindig a bizalom hiányában szokta a költségvetést, illetőleg az indemnitást elutasítani. Bár elismerem azt, hogy költségvetésre az országnak feltétlenül szüksége van, valamint költségvetés hiányában a törvényes felhatalmazásra is, de nem származhatik ebből, nézetem szerint, az országra semmiféle veszedelem azért, mert hiszen a kormánynak a ház többségének bizalmát birnia kell. Ha tehát birja, a többség meg fogja neki ugy az egyiket, mint a másikat szavazni; ha pedig nem bírná, akkor természetes, hogy első kötelessége beadni lemondását, s helyet adni olyan kormánynak, a mely rendelkezik a ház többségének bizalmával. Megengedem : ahhoz, hogy ez igy megtörténhessék, bizonyos idő kell és megengedem azt is, hogy jelenleg ez az idő nincsen meg; mert hiszen ma már április 25-ike van, a hó végével, a mint az előadó ur is rámutatott, a törvényes felhatalmazás megszűnik és igy, ha május elsejére e javaslat törvénynyé nem válik, ex-lex állapot következik be. De ennek nem mi, az ellenzék vagyunk az oka, hanem egyedül a kormánypárt, a mely csak az utolsó perczben állott elő a törvényjavaslat tárgyalására vonatkozó kívánsággal. Hát hiszen gouverner c'est prévoir; a kormánynak már régebben tudnia kellett volna, hogy a költségvetés május elsején törvényerőre nem emelked- hetik; idejében kellett volna tehát gondoskodnia az indemnitás meghosszabbításáról. Azt hiszem, a kormányt eljárásában az a feltevés vezette, hogy az ellenzék nem fogja hosszas vitával megakadályozni a törvényjavaslat gyors megszavazását és vezette egyszersmind az a tudat, hogy olyan többséggel rendelkezik, a melynek támogatására minden körülmények között számithat. Elismerem, hogy ezen esetben a számítás minden valószínűség szerint be fog válni; de még sem helyes kitenni az országot annak a veszedelemnek, hogy nem csak a legkisebb parlamenti párt, de egy-két embernek az ellenállása is lehetetlenné tehesse az indemnitási törvényjavaslatnak kellő időben törvényerőre emelkedését. Igaz, mi már meglehetősen benne vagyunk ebben az állapotban; nálunk úgyszólván már rendszerré vált a költségvetési ex-lex és, fájdalom, kitűnt, hogy Magyarországon költségvetés és törvényes felhatalmazás nélkül is lehet bevételeket eszközölni és állami kiadásokat teljesíteni. (Ugy van ! balfelől.) De ez nemcsak sajnos, hanem nagyon veszedelmes is, és azt hiszem, mindnyájunknak pártkülönbség nélkül arra kell igyekeznünk, hogy ez az állapot megszűnjék, mert hiszen ez nem pártkérdés, ez az alkotmány épségének, a nemzet becsületének a kérdése. (Ugy van I) És azt hiszem, nem is oly nehéz megakadályozni, hogy törvényen kivüli állapot és ebből kifolyólag az állam bevételeinek és kiadásainak felhatalmazás nélküli kezelése be ne következhessek. Kettő keU hozzá : hogy a kormány idejében gondoskodjék a költségvetésnek, esetleg az indemnitásnak tárgyalásra való kitűzéséről, másrészről pedig, hogy az ellenzék parancsoló szükség nélkül ne tegye lehetetlenné, hogy a többség idejében megszavazza a költségvetést, esetleg az indemnitást. (Ugy van! jobbfelől.) Ezek előrebocsátása után legyen szabad most már lehető rövidséggel és csak a főbb szempontokra térve ki megindokolnom, miért nem viseltetünk én és pártom bizalommal a kormány iránt. T. képviselőház ! Minket minden 67-es kormánytól mélyreható elvi differencziák választanak el. (Ugy van ! balfelől.) Mi tehát egyetlen 67-es kormány iránt sem viseltethetünk bizalommal. A 67-es kiegyezés a pragmatika szankczióban kölcsönösnek megállapított védelmet közössé tette; ebből kifolyólag közös hadügyet, közös külügyet, ezek kezelésére közös ministereket és delegácziókat alkotott. Ezeket mi a magyar államisággal összeférhetlennek és ennélfogva megszüntetendőnek tartjuk. (Ugy van ! a baloldalon.) Mert ugy vagyunk meggyőződve, hogy állami szuverenitásunk kellő kidomboritása állami életünk teljességének helyreállítása nélkül, tehát az önálló magyar hadsereg és külképviselet felállítása nélkül, nemzeti létünk biztosítottnak nem tekinthető. Engedje meg a t. ház, hogy erre vonatkozólag egy párhuzamot vonjak. (Halljuk! a baloldalon.) Midőn a zsidó királyság összeomlott és a zsidóság a maga állami létét elvesztette, különösen midőn a jeruzsálemi templom lerombolásával megszűnt a kapocs is, a mely addig a zsidóságot összetartotta : a főpapság és a szinhedrion megszűnése folytán a nép szellemi vezetését a rabbik és az általuk alapított főiskolák vették kezükbe és ezek, abból a szempontból, hogy a zsidóság addig is, míg a megígért Messiás elkövetkezik és az összeomlott zsidó királyságot újra helyreállítja, hogy fentartsák a zsidó fajt és nemzetet, hogy megoltalmazzák azt a beolvadástól: a világirodalom