Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-144

1H. országos ülés 1911 április 29-én, szombaton. 101 országban tulajdonjog szerzésével terjeszkedünk. (Helyeslés.) Itt rámutatok Németország példájára. Német­ország tudvalevőleg ipari és kereskedelmi állam, mégis rövid idővel ezelőtt 100 miniéért vásárolt birtokot ott, a hol a lengyelek terjeszkedtek. Es Erdélyben mit látunk? (ügy van 1 JJgy van ! a jobb­os a baloldalon). Azt, hogy a románok birtokot sze­reznek azért, hogy politikai és nemzetiségi czél­jaikat szolgálják. (Igaz ! ügy van ! a jobb és a bal­oldalon). Megelégedéssel kivánok megemlékezni a kor­mány ama szándékáról,. hogy a mezőgazdasági hitel szervezése tekintetében, miután ez a közös jegybankkal összefüggésben megoldható nem volt, altruisztikus alapon kivan intézkedéseket tenni. Ez kell, hogy Magyarországon minden gazdát meg­elégedéssel töltsön el. Csak pár pillanatig akarok e tételnél időzni. (Halljuk ! Halljuk !) Kijelentem azt, hogy néze­tem szerint a kérdés legfontosabb részét a mező­gazdasági személyhitel képezi, (Vgy van! bálelől) a mi azt jelenti, hogy a magyar mezőgazda az ő forgótőkéjéhez, a melyet hitelként szerez meg, olyan áron jusson, mint ahhoz jut az ipar és keres­kedelem. (Helyeslés balfelől). Mindaddig, mig az elősegítve nem lesz, a mezőgazdasági hitel kérdése igénytelen, nézetem szerint nem lesz megoldva. (Helyeslés balfelől.) A t. ház engedelmével még csak két tételt kivánok röviden érinteni, a melyek a gazd. ter­ményeink értékesítésének kérdésével függnek össze. Egyik tételem az értékesítéssel szorosan összefüggő tőzsdei határidő-üzlet kérdése. (Halljuk ! Halljuk !) Mióta az. autonóm vámtarifa nálunk életbe lépett, a gazdaközönség azon része, a mely a fe­dezetlen határidő-üzlet eltörlését sürgette, mintegy türelmesebb lett. Ez onnan van, mert az uj vám­tarifa életbelépte óta, hozzávéve a meglehetősen gyönge terméseket, a spekuláczió nem alacsony, hanem magas árakra számit, vagyis nem számit áresésre és innen magyarázható az. hogy a mi mezőgazdasági terményeink ára a világpiaczi árhoz viszonyítva — ellenkező­leg a múlt évtizeddel — most inkább maga­sabbnak, mint alacsonyabbnak mondható. Ez az oka, hogy most ritkábban sürgetik azok, a kik ezelőtt sürgették, a fedezetlen tőzsdei határ­idő-üzlet eltörlését. De ha nagyobb termésekhez jutunk, a mi remélhetőleg be fog következni mi­hamarább, már ez maga a természetes kínálat és kereslet folytán alacsonyabb árakhoz fog vezetni. Ha most e mellett az utolsó időben meg­lehetősen elharapózott illetéktelen spekuláczió, a mely a biankó-eladásokat igénybe]veheti, ezzel élni fog, megtörténhetik, hogy a természetes árképző­dést is indokolatlanul lejebb fogják sülyeszthetni. (JJgy van! balfelől.) Ha a mai magas földárak, a mai magas földbérek, a mai magas munka­bérek mellett ez hosszabb időre bekövetkeznék, ez nagyobb kárt fog okozni a magyar mezőgazda­ságnak, mint okozott a múltban, mert ma a ma­gyar mezőgazda 7—8 forintos búzából megé-ni képtelen, (ügy van! jobbfelől.) A vámtörvények, a melyek emelést inaugurál­nak, rendesen mérséklik a piaczi árak ingado­zását, így van ez az egész világon. De ezt az autonóm-vámtarifa életbelépte óta mi nem ta­pasztaljuk. A magam gyarló képességével tehát ennek okát nem tudom másutt keresni, a leg­nagyobb tárgyilagosság mellett is annak kell rész­ben ezt betudni, hogy illetéktelen tényezők túl­hajtott spekuláczióval az árak váratlan, előre nem látott ingadozásait még elősegítik, a mint ezt a legutóbbi időben felfelé irányulólag tapasztaltuk és láttuk, hogy biankó-vételekkel és eladásokkal ez átmenetileg mindenesetre lehetséges, (ügy van ! jobbfelől.) Nem akarok a kérdés részleteibe belemélyedni, hanem csak annak óhajtok kifejezést adni, hog} r én ugyan a határidő üzletnek, mint olyannak, fenn­tartása mellett vagyok, de azt tartom, hogy a tiszta játékszerű bianko-határidőüzlet kell hogy eltöröltessék, vagy legalább is megnehezittessék. (Helyeslés jobb- és balfelől.) Ennek eléréséhez pedig szükségét látom annak, hogy a tőzsde de­czentralizáltassék, vidékenkint — hogy ugy mond­jam — fióktőzsdék, azonkívül pedig a góczpontokon gabonaraktárak állíttassanak fel, a melyek jogo­sítottak lesznek az u. n. warrantokat kiállítani. (Helyeslés.) Utolsó tételem még mindig összefügg termé­nyeink jobb és biztosabb alapokra fektetett érté­kesítésével ; ez nem más, mint a sínylődő malom­ipar helyzetének szanálása. Az őrlési forgalom eltörlése helyett feltétlenül szükséges, hogy a be­hozatali jegyrendszert mielőbb beállítsuk. A ben­nünket legközelebbről érdeklő mezőgazdasági ter­meivények értékesítése szempontjából nem néz­hetjük tétlenül különösen a vidéki malmok tönkre­jutását. Az őrlési forgalom megszüntetése annak idején a gazdaközönség nagy részében bizonyos meg­nyugvást keltett, mert a közönség e része abból indult ki, hogy az akkori alacsony árak előidézése az őrlési forgalomban keresendő. Azonban ma már tudatára ébredtek annak, hogy tévedés áldozatai és igy legyen szabad a földmivelésügyi minister ur figyelmébe ajánlanom, hogy áldozatok árán is. mielőbb kívánatos lenne a reparáczió. Most pedig elbúcsúzom e bennünket kiválóan érdeklő témától. Bizva abban, hogy a ház tagjai­nak nagy többsége pártkülönbség nélkül, — bizo­nyára azok is, a kik nincsenek jelen — szívesen fogják megadni az eszközöket mezőgazdaságunk felvirágoztatására, sőt mi több, az eszközök fel­használását meg is fogják kívánni, bizva továbbá abban, hogy a közgazdasági osztályharcz teljes kizárásával hovatovább át fog menni a köztudatba, hogy minden nélkülözhető erőforrást mezőgazda­ságunk felvirágzására kell fordítanunk és meg­hajtva zászlómat még a földmivelésügyi kormány­zat eddigi működése előtt és azt szívesen támo­gatva, e fejlődésképes költségvetést megszavazom.

Next

/
Thumbnails
Contents