Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-144

102 1U. országos ülés 1911 április 29-én, szombaton. (Élénk helyeslés jobbfélől ,* a szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik 1 Beszkid Antal jegyző: Huszár Károly (sárvári)/ Huszár Károly (sárvári) : T. ház ! Igen örvendetes jelenségnek tartom azt, hogy a földmivelési tárcza tárgyalásánál minden oldalról, ugy a többség soraiból, mint az ellenzék padjairól minél többen szólalnak fel, mert hiszen csak természetes, hogy egy országban, melynek népessége 70—75 %-ban mezőgazdaságból él, földmiveléssel, őstermeléssel foglalkozik, a parlament tanácskozásaiban is nyoma legyen. Engedje meg a t. ház, hogy én e vita alkalmából különösen a falunak, a falusi kisgazdáknak és mezőgazdasági munkásoknak szempontjából világitsam meg a kérdést és ebben a beállitásban hivjam fel a kormány figyelmét mindazokra a dolgokra, melyeket szükségesnek tartok. Tagadhatatlan dolog, hogy a magyar politikának évtizedek óta valóságos mostoha gyermeke volt a falu, a föld népe. Az ország e néprétege volt az, a mely a 38—40 esztendős liberális kormányzás hibáit és nemzetgazdasági tévedéseit, mulasztásait leginkább megérezte. Ha nem igy lenne, akkor nem volna lehetséges az, a mit épen az imént Mándy Sámuel képviselőtársam mondott, hogy a mostani kormány egyetlen egy év alatt • állítólag többet tett a földmivelés érdekében, mint az előző kormányok egy évtized alatt együttvéve. (Mozgás a bahMahn.) Mert mindazok a hiányok, bűnök és mulasztások, a melyekre a túloldalról is rámutatnak, épen annak a partnak hibái, bűnei és mulasztásai, a mely ma is kormányzati többség, s a mely ilyen vádakat emelve a múlt ellen, elfelejti, hogy az a múlt az ő saját múltja. Ha a falut tekintjük, akkor azt látjuk, hogy kevés kivétellel minden város és különösen a főváros a falu rovására fejlődik. A múltkor itt e házban egyik képviselőtársam igen találó kifejezést használt erre vonatkozólag. Azt mondta, hogy a főváros ugy megduzzad, mint egy szervezet vízfeje. Ezzel szemben azt látjuk, hogy falvaink nagy sokasága pusztul és falusi népünknek igen jelentékeny hányada vándorol ki Amerikába. Azok a kivándorló néprajok, úgyszólván évrőlévre nagyobbak, mint a mennyi a honfoglalás alkalmával bejött magyarok száma volt. Különösen a falvakból mennek ki a tengerentúli útra. A falu egy elhanyagolt, félrevezetett és kizsarolt szervezet. Lehetetlen, hogy a falu az országnak továbbra is azt a fontos kenyértermelő és államfentartó elemét szolgáltassa, ha a kormányzati politika egész tendencziája meg nem változik és "egy egészséges és demokratikus gondolkozású - agrár-irányzatot nem követ. Azt hiszem, hogy a mezőgazdaság fontossága -és a földmivelő-osztáhmak az állami életben való • nagy hivatása közöttünk vita tárgyául egyáltalában nem szolgálhat. Sajnálatos tünetek mutatkoznak azonban országszerte ugy a sajtóban, mint az irodalomban, de különösen bizonyos társadalmi, szocziális szervezetekben, a melyek abba a szélsőségbe tévednek, hogy a földmiveléstől, a mezőgazdadaságtól — akármelyik ágát értsük : akár a nagy, akár a közép-, akár a kisbirtokot veszszük figyelembe — kezdik eldisputálni a maga létjogosultságát és ugy tekintik a gazdálkodó foglalkozást, mint hogyha az nem volna egyéb, mint a többi néprétegek egyszerű kiuzsorázása. Egy helytelen, a magyar nemzet faji sajátosságaival, faji érdekeivel, az egész nemzeti léttel egyáltalában harmóniába nem hozható, téves, városi, kávéházi felfogás kezd meghonosodni ebben az országban a mezőgazdasági, az agrár-kérdések megítélésénél. (Ugy van ! balfelől.) Ugy beszélnek különösen a fővárosban azok az egyének, a kik a főváros kormányzatát irányítják és a főváros publikuma közül különösen azoknak nevében beszélnek, a kik az uralmat valósággal gyakorolják, minthogyha Magyarország a Rombach-utcza és Aréna-ut között feküdnék. (Ugy van! balfelől) Teljesen elfeledkeznek arról, hogy közel 20 miüió magyar ember él ebben az országban ós ezeknek felénél többen épen mezőgazdasági munkájukkal tartják fenn a többi osztályokat és hogy nem a földmivelők és a mezőgazdasággal foglalkozó néprétegek és néposztályok nem uzsorásai a többi osztályoknak, hanem épen ellenkezőleg, valamennyi többi osztály a föld népéből, a föld népe munkájából és az őstermelésből él és táplálkozik. (Ugy van! balfelől) A kenyértermelés tekintetében, a ruházati iparnak szolgáló nyerstermények előállítása tekintetében épen a földmivelőosztály szerez legnagyabb érdemeket. Nemzeti tradiczióinknak ébrentartója az a földmivesosztály, a mely úgyszólván le van kötve és le van lánczolva a földhöz és épen azért jobban megérti azokat a nagy nemzeti kívánalmakat, érzéseket és ideális szempontokat, a melyek valamint a múltban, ugy a jövőben is alkalmasak arra, hogy ezt a fajt ezen a, helyen megtartsák. Földünk népében tagadhatatlanul bizonyos erős konzervativizmus van, a mely azonban mindig számol az organikus fejlődés törvényeivel, ellentétben azokkal, a kikből ez az egészséges konzervativizmus hiányzik és a kik sokszor nem tudják a maguk osztályérdekeit és egyoldalú felfogását harmóniába hozni az egész nemzet egyetemének érdekeivel. A földmives osztály, mint egy középosztály az állami életben, ugy jelentkezik, mint a tőkének és munkának egy személyben való megtestesitése és igy egy középréteget, egy áthidalást képez azon elemek között, a melyek mint a tőke és a munka képviselői, két darabra akarják szakítani az egész nemzettestet, az egész országot és ez által ez a földmivesosztály tulaj donképen fentartó oszlopává és gerinczévé lesz az egész nemzetnek. (Helyeslés balfelől.) Ugyancsak ez a földmivelő osztály az erkölcsöknek és vallás-