Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-144

100 1H, országos ülés 1911 április 29-én, szombaton. nak, mert idehaza képtelenek a mezőgazdasági nagyobb kvalifikácziót megszerezni. T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy továbbmenve áttérjek beszédem azon részére, melyre nagy súlyt helyezek és a melyről meg kell állapitanom, hogy e vita során még kevés szó esett. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Azelőtt nem egyszer esett szó ebben a házban arról, hogy a romlásnak indult, vagy meggyengült középbirtokos osztályt lábra kellene állitani. (Halljuk ! Halljuk !) Ez azt jelenti, hogy nemcsak a további romlástól kellene megóvni, hanem nemzeti szempontból ezen igen fontos tényezőt meg kellene végre erősíteni. (Helyeslés.) Ennek nemcsak szükségességét, hanem sürgősségét állitom a t. ház elé. Az egyetemi nivón való kiképeztetés is némileg hozzájárulna ennek előmozditásához, de természetes, hogy én nem ettől várom e nehéz kérdés megoldását. Ez igazán évtizedekre szóló, mélyreható, czéltudatos agrár- és birtokpolitikát igényel. Legyen szabad e kérdést egész röviden a kisbirtokosság szaporitásának kérdésével együttesen tárgyalnom. Mint már emliteni szerencsém volt, a művelhető terület 40 millió kat. holdat tesz ki. Mikép van ez megosztva ? 1—50 holdig, vagyis a kisbirtokos osztály kezében van 45%, 50—200 holdig, az u. n. kis-középbirtokos osztály kezében van körülbelül 10%, 200—1000 holdig a középbirtokos osztály kezében van 10% és végül a fennmaradt 32—35% van a nagybirtokosok kezében. Ezek csak kikerekitett számok, és ha a legújabb felvétel, mely folyamatban van, elkészül, meggyőződésem szerint azt fogja mutatni, hogy a kis birtokosok száma százalékban inkább szaporodott, a nagy- és középbirtokosoké pedig inkább apadt. A kisbirtokosok kezében van, mint már emiitettem, 45% a régi felvételek szerint. Ez mintegy 2% millió birtokot jelent, tehát mondhatjuk, hogy legalább 2 és fél millió család kezében van. Tekintettel a nagy tömegre, a melyet ez képvisel, és a természetes fejlődést még a kivándorlás és az egyke-rendszer mellett is figyelembe véve, csakhamar oda fogunk jutni természetes utón, hogy az ország művelés alatt álló területének nagyobb részét, nagyobbik felét a kisbirtokosság fogja tulajdonba venni. (Helyeslés.) Igénytelen nézetem szerint e sokat tárgyalt kérdéssel ugy állunk, hogy inkább csak felügyeletre, oktatásra és védelmi intézkedésekre van szükség, nem pedig anyagi támogatásra, hogy ez bekövetkezzék. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Azt pedig, hogy az országból a kisbirtokosság, fiozzászámitva a törpebirtokot és a kis-középbirtok egy részét is, 60%-nál nagyobb területet foglaljon le, ugy mint ez a művelt külföldön általános, én népünk mai fejlettségének elmaradása mellett ma még nem vagyok hajlandó kívánatosnak odaállitani. Csak egy példát szabad legyen erre nézve felemlítenem, A sárosmegyei tótajkú földműves Amerikából hazaküldi keresményét és ott a család révén vásárol mondjuk középminőségű földet 1200—1400 koronáért. Farkas Pál: Drágábban is ! Mándy Sámuel: Mikor ezt megszerezte, akkor a családjának öregje és apraja, vagyis a nem munkaképes rész művelés alá veszi ezt a területet, 2—3 hüvelykre megszántja és a termés nem hozza ki annak a befektetésnek legszerényebb kamatozású jövedelmét sem. Az ilyen birtokeloszlásban nincsen nemzet gazdasági haszon. Az országnak szilárd alapon nyugvó mezőgazdaságra van szüksége, a melynek első alapfeltétele, hogy a befektetett tőke, a föld értéke a kamatot a tulajdonosnak meghozza. (Helyeslés jobbfelől.) A középbirtok, a mint említeni szerencsés voltam, a művelés alatt álló területnek szerény 10%-a. Kívánatos lenne, hogy ez a 10% a nagybirtokosság 32—35%-ának rovására 20%-ra emeltessék. Ilyen eloszlás mellett a 60% maradna a nagy tömeg kezében, 20% a középbirtokos és 20% a nagybirtokos kezében. Ezt tartanám én a mi viszonyaink közepette megfelelő eloszlásnak.Nagyon jól tudom, hogy nem könnyű feladat a középbirtokososztály 10%-ának érdekeltségét 20%-ra felemelni. Ha az állam ezt erkölcsi és anyagi eszközeivel és erejével nem támogatja, soha bekövetkezni nem fog. Ha azonban az állam ugy akarja, akkor megfelelő birtokpolitikával, igénytelen nézetem szerint, egy generáczió alatt, mondjuk 30 esztendő alatt, ilyen elosztás felé törekedhetünk. Tudvalevőleg az állam maga is nagybirtokos ; kell, hogy az állam tovább is terjeszkedjék ezen a téren, még pedig a külföldi tulajdonosok rovására, de nem azért, hogy újonnan megszerzendő birtokait házilag kezelje, hanem azért, hogy az igy megszerzett birtokot 500 és 1000 holdas parczellákban a középbirtokososztályhoz tartozó egyéneknek hosszú időre haszonbérbe adja akként, hogy egy generáczió alatt, mondjuk 30 esztendő leteltével, módot nyújtson az illető egyéneknek arra, hogy ezt a birtokot maguknak tulajdonul megszerezhessék. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Es ez nem is valamelyes exorbitáns kiadással járó akczió, ne méltóztassék azt hinni. Ez a befektetett tőkének 1%-nyi, legfeljebb 2%-nyi kamatveszteségét jelenti, semmi mást. Mindjárt konkrét példára is bátor vagyok a t. földmivelésügyi minister ur figyelmét felhívni. A határon, Horvátországban köztudomásúlag már régen eladó a Schaumburg-Lippe herczegi uradalom 70.000 katasztrális hold elsőrangú földje. Ezt a birtokot nézetem szerint az államnak kellene megvásárolnia és oda kellene telepítenie 500—1000 holdas parczellákba, s igy mindjárt ennek meg is teremteni száz középbirtokososztálybeli magyar családot. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek keresztülvitele nem kerül nagy áldozatba. Nézetem szerint a megvett birtok 3%-ot feltétlen jövedelmezne, e mellett pedig nemzeti missziót is teljesítünk akkor, a mikor Horvát-