Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-121

Í2i. országos ütés Í9Ü márczius 13-án, hétfőn. 11 másodhelyen betáblázott terhek, a melyeknek kamatozása még mindig 8—9%-on felül van, ma beleesnek abba a kvótába, a mely a földbirtok felének megterheltetésével amortizaczionális kölcsön utján volna fedezhető, ma tuläjdonképen csak népünknek indolencziáján múlik az, hogy ez a másodhelyen betáblázott majd 3 milliárdot kitevő óriási jelzálogteher kellő kamattétel mellett konszolidálva legyen. (Helyeslés balfelöl.) En azt hiszem, ezt a kedvező alkalmat elmulasztani nem szabad, és azért arra kérem a t. kormányt, hogy ebben az irányban most, a kellő pillanatban tegye meg az intézkedéseket. (Helyeslés balfelöl.) Midőn ezeket elmondottam, azt hiszem, nem keltettem hiu reményeket mezőgazdaságunk és közgazdaságunk jövő boldogulása tekintetében. Azt hiszem, ez a jobb idő kell, hogy bekövetkezzék és be is fog következni, ha azok a tényezők, a melyek nemzeti politikánknak intézésére hivatottak, helyzetüknek kellő magaslatán fognak állani akkor, a midőn meg kell érteniök a kornak ezt az intő szózatát, (ügy van! balfelöl). Ezt a hivatottságot a jelenlegi rendszerben, a jelenlegi kormányban — sajnos — nem találom fel. Épen azért ugy a függetlenségi Kossuth-párt részéről, mint a magam nevében is kénytelen vagyok ismételten kijelenteni, hogy a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelöl. A szónokot számosan üdvözlik). Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Szólásra következik? Hammersberg László jegyző: Szabó István (nagyatádi)! Szabó István (nagyatádi) : T. képviselőház! Igazán sajátságos dolog, hogy a mikor a költségvetés tárgyalását megkezdjük, ugyanazon a napon a képviselőknek olyan kis része van a képviselőházban, a mi semmiképen sem helyes... Hencz Károly: Az ellenzék nincs itt! Szabó István (nagyatádi): . . . Nem teszek kivételeket, általánosságban beszélek. Semmiképen nem lehet helyes, hogy a képviselők képviselői kötelességüket csak akkor gyakorolják, a mikor arra idejük vagy akaratuk van, és a jelenlegi házszabályok mellett ilyen üléseket is tarthat a ház, a hol, ha a határozat- vagy tárgyalási képességet akarnók megállapítani, arra is alig tudnók a kellő számú képviselőket itt találni. Az én nézetem szerint a képviselőházi üléseket ugy kellene megállapítani, hogy lehetővé tótessék az azokon való jelenlétei mindenkire, a házszabályok módosíttassanak oly értelemben, hogy minden képviselőnek kötelessége legyen ott lenni, ha csak bizonyos elfogadható okkal ki nem menti magát, (Helyeslés a baloldalon.) Ez illik a ház komolyságához, nem pedig az, hogy a ház tárgyaljon képviselők nélkül. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Az előttünk fekvő költségvetési javaslat tárgyalásánál a kormány felhatalmazást kér a képviselőháztól arra, hogy az ország kormányzását eszközölje, az arra szükséges pénzt beszedni joga legyen, az arra szükséges pénzt felhasználni és elkölteni feljogosittassék. Ilyen eseteknél a legtermészetesebb volna, ha a kormány kimerítő programmot adna arra nézve, hogy mit akar tulajdonképen a költségvetéssel véghezvinni, milyen törvényjavaslatokat akar keresztülvinni, hogyan akarja ezt a pénzt felhasználni a mi a pénzügyi bizottság jelentésében részletezve van ugyan, de a főpontokat, az előttünk fekvő elintézetlen törvényjavaslatokat illetőleg a kormánytól valami határozott nyilatkozatokat eddig nem hallottam. Az előadó ur jelezte, hogy költségvetéseink kiadásai rohamosan emelkednek: jelezte azt is, hogy a kormánynak és a képviselőháznak első feladata kellene hogy legyen, hogy az állami kiadások lehetőleg redukáltassanak és ne engedjék azokat hovatovább ilyen nagy összegekre emelkedni; jelezte azt is, hogy az állami alkalmazottak szaporítását egyszer valahára már meg kell szüntetni, vagy legalább is meg kell azt állítani, mert ha abban az arányban fog továbbra is emelkedni az állami alkalmazottak száma, mint emelkedett eddig, akkor rövid néhány év múlva odaérünk, hogy a lakosság fele az állammal akarja magát eltartatni, s már a gyermekek pályaválasztásánál arra történik számítás, hogy végeztessünk a gyermekkel néhány iskolát, többet vagy kevesebbet, mert hisz az állam mindig szervez ujabb állásokat, sokszor csak azért, hogy helyet tudjon adni a fiatalságnak, a mely túlnyomó részben a hivatalnoki pályára készül és ekként akarja a maga exisztencziáját biztosítani. Ez semmi esetre sem helyes irányzat, mert e mellett a társadalom más foglalkozásai, a gazdasági és a kereskedelmi ágak elhanyagoltainak. A tanult fiatalság ugyanis nem megy ezekre a pályákra, ennélfogva ezek a foglalkozási ágak nem kerülnek hozzáértő és kellőleg képzett kezekbe, pedig a mai korszakban szükséges, hogy ezeket a foglalkozási ágakat minél tanultabb és minél magasabb képzettségű egyének kezeljék, irányítsák és fejleszszék. Ebben a tekintetben tehát én az igen tisztelt előadó úrral nagyon is egyetértek, és én bármelyik, akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselőtársam indítványát készséggel támogatnám, a mely arra irányulna, hogy ezt a helytelen irányzatot állítsuk meg és fiatalságunkat világosítsuk fel arról, hogy a hivatalokat nem lehet a végletekig szaporítani, mert az állam mint állam képtelen eltartani a társadalom tagjait, hanem mindenki igyekezzék az állam segítsége nélkül, önállóan, saját mun-