Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-119
42 119. országos ülés Í911 márczius ÍO-én, pénteken. tékben is, de bizonyos anyagi előnyökben részesítse, s legalább azt a dijat, a mibe egy munkásnak az ő helyébe való beállítása kerül, megfizesse. Ezt a küszöbön álló véderőreformnál ügyemébe ajánlom az igen t. honvédelmi minister urnak. Ha a jövőben ilyen nagy különbségek maradnak a szolgálati idő tekintetében az egyik és a másik társadalmi réteg fiai között, s ha nem lehet a kérdést ugy megoldani, hogy a szolgálati időben ily nagy különbség ne legyen, ajánlanám, hogy azok, a kik továbbszolgálnak, e továbbszolgált időtartamért némi pénzbeli kárpótlásban részesüljenek, hogy akkor legalább az a fiatalember, a kinek az erejére szüksége van a hadseregnek, szüksége van az államnak, legalább elmondhassa : ha szolgáltam azok helyett is, a kik csak egy évig szolgáltak és nem maradtak tovább a hadseregben, legalább valami kárpótlást kapok. Hogy a mi törvényhozásunk a katonai dolgokban, a hadsereg kérdésében is mennyire egyoldahüag határoz, épen a hadmentességi dij kiszabása is élő példa reá. A hadmentességi dijat az 1883 : IX. t.-czikkben állapították meg; de hogyan van az megállapítva ? Húsz korona adóig hat korona a hadmentességi adó egyre-másra mindenkinek. Ha valakinek semmi vagyona nincs is, akkor is hat koronát fizet, ha három korona állami adója van, hat korona, ha hat korona állami adója van, szintén hat korona hadmentességi adót fizet. Itt van tehát ezerszeres, kétszázszoros, százszoros perczent a nép legnagyobb részénél. De ha alapul vesszük a húsz korona adót, •— ez már adó, ebben már igen sok kisbirtokos belesik — az illető húsz korona adóig hat korona hadmentességi dijat fizet, tehát adójának több mint 20°/o-át. Ha tovább megyünk, 50 korona adóig kiszab a törvény 10 korona hadmentességi adót, tehát 20%-ot, 100 korona adónál a hadmentességi dij már leszáll 10%-ra. Tehát a legnagyobb j)erczent a népre nehezedik ; a ki a legszegényebb, a kinek a legkisebb a vagyona, az adójának legnagyobb perczentjével járul a hadmentességi dij hoz. Ha tovább nézzük, 600 koronánál 8% a hadmentességi dij, 1000 koronánál 64%, 1600 koronánál 5 és 3 / 4 , 2000 koronánál 6, 2400 koronánál 6-7%. Itt azután megáll a törvény, 2400 korona adónál tovább a hadmentességi dij felvéve nincs, itt pontot tettek és a nagyobb adófizetők nem fizetnek adójuk arányában hadmentességi dijat. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez óriási igazságtalanság, mert a százalékot véve alapul, aránytalanul és igazságtalanul sújtja a legegyszerűbb népet, mert a legszegényebb emberre rótták a legnagyobb adót. Felfelé, a kinek adója emelkedik, az perczent arányában sokkal kevesebbet fizet, tehát itt a progresszivitást nagyon szépen csinálták meg, hanem teljesen megfordítva. (Ugy van! Ugy van / a szélsőbaloldalon.) Az eresebbnek, a gazdagabbnak válláról a terhet rárakták a kisebbre, a szegényebbre. Ha ez igy van hadseregünk intézkedéseinéi, igy van a szolgálatnál berendezve és igy van még a készpénzfizetésnél is, nem jogos-e akkor, a népnek az a mondása és az a meggyőződése, hog}>ez az országgyűlés, a mely a hadsereg kérdésében is ilyen határozatokat hozott, a mely egyoldalulag hozott törvényeket, csak osztályparlament lehet. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A hadmentességi dij kivetésénél még egy dologra bátorkodom rámutatni. Minden czélzatosság nélkül csak a valóságot akarom jelezni azzal, hogy a hadmentességi dijnál az egyházi vagyonok, a papi birtokok pl. egyáltalában nem viselnék terhet, mert nem kötelesek személyükre nézve katonákat adni, tehát nem kötelesek hadmentességi dijat sem fizetni. Pedig épen a hadsereg kérdésében tanultuk, hogy a régi időben az egyháznak püspökei kapták a javadalmakat, de kötelesek voltak hadsereget tartani. Az ujabb időben nemcsak, hogy katonát nem adnak, de még a hadmentességi dij hoz sem járulnak hozzá egy fillérrel sem. Engedelmet kérek, csak épen fel akartam hivni a figyelmet erre a körülményre, mert az uj véderőtörvénynél kívánatosnak tartanám, hogy az ilyen kiváltságok megszűnjenek. A szolgálati idő elosztása tekintetében is, még a három éves szolgálati időre nézve is, a fennálló szabályok és törvények nem helyesek, a czélnak meg nem felelők. A mai törvény szerint az, hogy valaki két hónapig szolgáljon-e vagy három esztendeig, tisztán csak a véletlentől függ. A ki az alacsonyabb számú czédulát húzza, azt három éves szolgálatra kötelezik, a ki pedig magasabb számot kap, azt meghagyják a póttartalékban. Hát ez olyan játékféle, t. képviselőház, a mely a hadsereg komolyságához épen nem illik, ha pedig méltányosságról van szó, annak is más formáját kellene keresni, és ne ugy, hogy az a véletlentől függjön. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert ugy, a hogy most a dolgok történnek, az igen sok visszaélésre ad okot és alkalmat. Nyíltan meg lehet mondani, hogy megtörtént olyan eset, hogy valaki nagy czédulát húzott és a póttartalékba jutott volna, de fiatal ember lévén, elcserélték a czédulát az ezredirodában és helyette az került a póttartalékba, a ki kicsi számot húzott, ha mindjárt be is vált volna három éves szolgálatra. Ezek mind olyan dolgok, a melyeket az uj véderő javaslatban mindenesetre meg kell változtatni. A mi a kedvezményeket illeti, itt is nagyon kérem a t. honvédelmi minister urat, a kinek itt is a törvény értelmében.kell eljárnia és a kivel szemben csak köszönettel tartozhatunk azon előzékenységért, a melylyel a függetlenségi képviselőkkel szemben is eljár, ha tőle valamit e tekintetben kérünk, arra kérem, mondom, a t. honvédelmi minister urat, hogy e tekintetben is a lehető méltányossággal járjon el, mert a törvény oly hátrányokat mutat fel, a melyeket az életből tudok igazolni. Tudok reá esetet, hogy egy szegény családos embernek, a ki már a 70-es évek felé
