Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-136

136. országos ülés 1911 mely előirja, hogy Fiume mint corpus separatum, egy képviselőt közvetlenül a magyar képviselőházba küld. A horvátoknak azonban van egy, Ö felsége által szentesitett másik törvényük, a mely előirja, hogy Fiume két képviselővel képviseltesse magát a horvát országgyűlésen. Annyira él a közfelfogásban, pártkülönbség nélkül minden horvát emberben, hogy az 1868: XXX. t.-cz. 66. §-a, a fiumei szakasz, akként alkalmazandó, hogy Fiume corpus separatum és mint ilyen, a magyar szent koronához tartozik, azonban csak via Horvátország, és ezért minden horvát ember pártkülönbség nélkül azt követeli, hogy Fiume a horvát országgyűlésen képviseltesse magát és annak utján kerüljön a magyar képviselőházban képviselethez, hogy beligazgatás és a többiek terén Horvátországhoz csatoltassék. E felfogás alól még a mmisterelnök ur sem tudta magát kivonni, mert tudtommal valahányszor Horvátországban feloszlatták az országgyűlést, bizony ő is, mint horvát bán, elküldte a meghívót Fiumébe a két képviselőnek a horvát országgyűlésbe való megválasztására, s csakis Fiume olasz ajkú polgárságának ellentállásán múlott eddig, hogy Zágrábba képviselőket nem küldöttek. Mig ez a kérdés végleg rendezve nincs, mig ez a horvát törvény, ellentétben a magyar törvénynyel, fennáll, mig Horvátország rá akarja tenni kezét Fiumére, addig nekünk nem szabad olyan politikát csinálnunk, akarva, nem akarva, a mely bárminő módon tűri azt, hogy a horvátság Fiumében megerősödjék. És ezen helyzetből kifolyólag áll elő az a tény, hogy igenis, a legjobb magyarbarát horvát az ő fiumei különleges horvát felfogása miatt velünk szemben áll és ezért helytelenítem én legnagyobb mértékben a mmisterelnök urnak azt a múltkori felszólalását és hogy különben e tekintetben nem állok egyedül, mutatja az a felháborodás, a mely Fiumében az olaszság körében tapasztalható és a melynek folyománya, a legutóbbi pártalakuláson történtek, a melyeket itt voltam bátor már röviden jelezni. Mindez mutatja, hogy mennyire általános a mmisterelnök ur felfogásának elitélése, de mutatja ezt a budapesti politikai sajtó megnyilvánulása is, mert a félhivatalosokon kivül alig találtam lapot, a mely erősebb vagy gyengébb kifejezésekben, de el ne. ítélte volna a mmisterelnök urnak ezt az álláspontját. T. képviselőház ! Még csak röviden kénytelen vagyok utalni a ministerelnök ur néhánj'- nyilatkozatára. A ministerelnök ur azt mondotta, hogy Fiúméban mindig vannak bizonyos viszályok, sőt renitencziáról is beszélt. Fiume specziális helyzete, autonómiájának tisztázatlan volta és a kormányzati közegeknek és a kormányférfiaknak igen sokszor helytelen eljárása az oka annak, hogy igenis, hébe-korba Fiumében a béke és a nyugalom kizökken a maga rendes kerékvágásából. Itt van például a polgármesterválasztás kérdése. A fiumeiek, helyesen-e vagy nem, arról április 5-én, szerdán. 469 lehet beszélni, de ugy interpretálták a statútumokat, hogy a polgármesteri szék megüresedése esetén a polgármester mellett működő alelnökök egyike helyettesíti a polgármestert. Most a ministerelnök ur kiadott egy rendeletet, a melyben kijelenti, hogy az alelnök a polgármestert nem az egész vonalon, hanem csak a rappresentanzában helj'ettesiti, ellenben a városi adminisztráczióban az úgynevezett dirigente del municipio. Mikor az a kérdés sincs egészen tisztázva, hogy a polgármester nem létében ki vezeti a város ügyeit, a ministerelnök ur olyan deczkiót hoz, hogy két konzult állit a kormányzat élére ; és a mikor azt látjuk, hogy a ministerelnök ur hónapokon át nem engedi betölteni a polgármesteri széket, egyszerűen csak azért, — beszéljünk nyíltan — mert meg akarja várni a mig az uj rappresentanzát össze tudják tákolni, a melytől remélik, hogy az majd jobban megfelel a kormány szimpátiáinak, a mig így adminisztrálnak Fiúméban, a mikor a város legfontosabb vezető állását ilyen mesquin okokból nem töltik be, és a város egész adminisztráczióját megakasztják, akkor ne csodálkozzanak, ha a fiumeiek felzúdulnak és ne keressenek mindjárt magyarellenes tendeneziákat elkeseredésükben. Ott van a gimnázium kérdése. Vio Antal t. képviselőtársam is utalt rá ; gróf Apponyi Albert mint vallás- és közoktatásügyi minister ezt a kérdést teljesen megoldotta, készen állott. Méltóztatnak tudni, hogy ma Fiúméban van egy gimnázium a melyet részben a kormány, részben pedig a váfOB és a város két alapja tart fenn. Ott részint olasz,részint magyar az oktatás nyelve. Az épület tarthatatlan állapotban van. Itt megoldás kell. Egészen helyes megoldás az, hogy egyrészt állitson fel az állam tisztán magyar tannyelvű állami gimnáziumot, másrészt pedig a város állitson fel olasznyelvű gimnáziumot, a melyre nézve vállalta is már a város azt, hogy az egész oktatást aképen fogja berendezni, hooy azok az ifjak, a kik ott letették az érettségit, a magyar nyelvet annyira fogják birni, hogy bármely főiskolában magyar nyelven hallgathatják az előadásokat és folytathatják tanulmányaikat. Ez a kérdés tisztázva és rendezve volt Apponyi Albert ministerségének utolsó napjaiban ; de az igen t. kormány részéről, bár több mint egy esztendeje van kormányon, e tekintetben semmi sem történt. Székely Ferenc igazságügyminister: Még ma sincs költségvetésünk ! Polónyi Dezső : Nincs benne ! Gr. Batthyány Tivadar: Hát benne van a költségvetésben ? Miért nem méltóztattak belevenni ? Ha belevették volna az urak, nem szólanék semmit. Én azonban ugy tudom, hogy az egész kérdést és általában az Apponyi-féle terveket elejtették. Polónyi Dezső : Talán Khuennek nem kellett '! Gr. Batthyány Tivadar: Itt van megint egy bizonyos momentum, a mely aggályt idéz elő, hogy t. í. az olasz gimnáziumot azért nem akarják megcsinálni, mert az nem illik abba a politikába,