Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-119

Ü9. országos ülés Wíl m Egészen más a helyzet a nép fiainál, a mikor a hadsereghez kerülnek. Derék néptanítóink a fiukat, a gyermekeket, az iskolákban arra tanítják, hogy Magyarország független állam, Magyarország ezeréves állam, Magyarországon a magyar nyelv az uralkodó, Magyarország önállóan rendezi az ügyeit (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Papiro?i!) és mikor a fiatalember igy nemzeti szellemben felnevelkedik, és hisz Magyarország függetlenségében, a magyar állam önállóságában, akkor, a mikor besorozzák a közös hadseregbe, akkor következik rá a legborzasztóbb kiábrándulás. Fogalma sem volt addig azokról a dologkról, hogy mik történnek a közös hadseregben a magyar nyelv és a magyar államiság rovására. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Besorozzák a hadseregbe, egy szót sem tud németül, mert magyar vidéken és magyar szellemben nevelkedett és akármerre néz, érthetetlen idegen hangokat hall, a német szót, melyet eddig nem birt, ott sem tudja megtanulni, de annak bizonyos részeit agyszólván ugy verik bele és Magyarországon a magyar pénzen tartott tisztek között — tapasztalatból beszélhetek, mert én is kiszolgáltam három esztendőt — vaunak olyanok, kik a magyar fajtát német nyelven szidják itt a magyar területen. Ha azután e magyar érzéstől áthatott fiatalember látja ezt az óriási, hihetetlen különbséget, hogy a mit ő hitt Magyarország önállóságáról, annak az ellenkezőjét kell keservesen tapasztalnia a hadseregnél, akkor ne csodálkozzék rajta senki, ha három évi nehéz kínlódás után visszatérve pályájára és hozzászólván szavazatával az ország ügyeihez, az önálló hadsereg mellett sikra száll és ellensége marad a közös hadseregnek. (Helyeslés balfelől.) A mi a bánásmódot illeti a hadseregben, erről nagyon sokat tudnék beszélni személyes tapasztalatból, de nem akarom vele a t. házat untatni. (Halljuk ! Halljuk !) Köztudomású dolgok ezek, igen sok embernek volt alkalma tapasztalni, talán nem olyan mértékben, mint épen nekem, de tudjuk valamennyien. Figyelmébe ajánlom azonban az igen t. honvédelmi minister urnak, hogy épen a múlt nyáron levelet kaptam okleveles tanítóktól, kik leírják, és szavatolnak érte, be is tudják bizonyítani, hogy 18—19 éves zászlósok a gyakorlatra behívott idősebb tanítókat legazemberezik, lemarházzák, megfogják a fülét és ugy lökték oda, ha nem tekint olyan gyorsan jobbra, mint kommandirozzák ; lefektetik a pocsolyába szükség nélkül, kövön fegyvergyakorlat czimén eltérdeltetik fél óráig. Ezek mind olyan dolgok, a melyek most, a múlt nyáron is megtörténtek a közös hadseregnél. Mindezt csak figyelmébe vagyok bátor ajánlani, de nem akarom untatni a részletekkel, mert azokat a kifejezéseket nem is lehet a házban elmondani, melyeket a hadseregnél a fellebbvalók az alantasabbakkal szemben alkalmaznak. Ha mindezektől eltekintünk, ha csak a hadsereg szervezetét nézzük, akkor is oka van a gazdagEÉPVH. NAPLÓ 1910 —1915. TI. KÖTET. mrczius 10-én, pénteken. 41 nak és hatalmasnak inkább tisztelni a hadsereget és oka van az egyszerűbb népnek, a szegénynek kifogással élni és eUenségévé lenni a hadsereg mostani szervezetének. Akárhogy magyarázzuk a dolgot, én elismerem, hogy a ki műveltebb és többet tanul, többet tud, előbb elsajátítja azokat, a mik a katonaságnál szükségesek. De az a különbség, hogy a mikor a háromévi szolgálati idő törvénybe van iktatva, akkor azoknak, a kiknek módjukban volt tanulni, kik bizonyos iskolai bizonyítványokkal rendehkemek, a törvény megengedi az egyéves katonai szolgálatot, mig azoknak, kiknek a legkevesebb védeni valójuk van e hazában, sőt sok esetben anyagi szempontból semmi védeni valójuk nincs, három évig kell szolgálniuk. Es a három év alatt is, a mi a szolgálatban nehéz, súlyos és a hadsereg fennállására szükséges, de megerőltetéssel és fizikai áldozattal jár, azt ez az alsóbb népréteg teljesiti, mely a szolgálati idővel aránylagosan sokkal inkább van terhelve, mint a magasabb gazdagabb rétegek, melyeknek pedig sokkal nagyobb vagyont kell ebben az országban megvédelmezniük. Ez a beosztás, a mint mondtam is, ellenszenves a nép körében, mert látja az óriási különbséget. Azt hiszem, nem egészen áll meg az a tétel sem, hogy azért kell három évet szolgálnia a nép fiának, mert nem bir olyan képzettséggel, hogy rövid időn belül elsajátítsa a szükségeseket, hiszen a hadvezetőség is beismerte már, hogy nem azért szükséges a három évi szolgálat, hogy a katona megtanulja a tudnivalókat, hisz ezt kevesebb idő alatt is megtanulhatja, hanem azért, mert a hadseregnek szüksége van arra, hog)^ a megfelelő emberanyag szolgálatban legyen. Ha pedig azért tartják ott három esztendőre a nép fiát, mert a hadsereg fennállásának az érdeke követek, akkor ezt igazságtalan dolognak tartom, mert a társadalmi osztályoknak bizonyos rétegei ebből a fehérből csak egy esztendőt éreznek, más rétegei pedig, melyeknek a védenivalója sokkal kevesebb, három esztendőt kénytelenek a hadseregnek feláldozni. Nem akarok osztályellenes tanokat hirdetni, azonban ebben igazságot nem találok. Ha annak a hároméves szolgálati időre besorozott egyszerű katonának azért kell a szolgálatnak legnehezebb részét teljesítenie, mert erre a hadseregnek szüksége van, de ha viszont ez alól a legterhesebb szolgálat alól a vagyonosabbak fel vannak mentve, ha tehát itt a nép fiainak fizikai erejére van szükség, s aránytalanul terheljük meg őket, akkor feltétlenül méltányos, hogy valamilyen kárpótlásban részesüljenek azért, a miért ez áldozatot meghozzák. (Ugy van! balfelől.) Nagyon helyénvalónak találnám, ha a hadvezetőség vagy a kormány találna arra utat és módot, hogy a népnek egyszerű fia, a kinek szintúgy kára az a három esztendő, a kinek pályájára szintúgy hátrányos e hosszú idő, mint a tanult fiatalembernek, a felülszolgált két esztendőért némi kárpótlásban részesülne, megérdemelné, hogy az állam és a társadalom, ha nem nagy mér6