Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-136

136. országos ülés 1911 erkölcsösebb utón fogja azokat az u. n. titkokat megtudni. A másik vád, a mely komolyabb volt, az, hogy az általa emiitett egyesület oly nehéz időben, a mikor ennek az országnak a közönsége a legkomolyabb és a legsúlyosabb viszonyok között élt, az általa panaszolt egyesületben megpróbáltak, illetőleg megpróbáltak volna ő szerinte ez egyesület által hazafiatlan szolgálatokat tenni. Nem ismerem ezt az ügyet; ő bizonyára jobban van tájékozva. Huszár Károly (sárvári): Mártonffy Márton megmagyarázza ! (Zaj.) Elnök: Huszár Károly képviselő urat figyelmeztetem, hogy közbeszólások alakjában vitatkozni nem lehet. (Helyeslés.) Várady Zsigmond: Én a t. képviselő ur beszédét figyelmesen és ellenmondás nélkül hallgattam, jóllehet több izben sértett is; kérem, szíveskedjék engem is figyelemmel meghallgatni, annál is inkább, mert erős elhatározásom, hogy az ő személyét sem kisebbiteni, sem érinteni nem fogom. Az a vád, a melyet emelt, hogy t. i. politikai szolgálat tételére próbálták felhasználni azt az egyesületet, a melyet most rendőri felügyelet alá kivan helyezni, nem igényel czáfolatot, mert ő maga — és ezt az ő becsületére és az ő érdeméül hozom fel — rögtön beszédének további folyamán, Pető Sándor t. barátom egy közbeszólására, szives volt hangsúlyozni, hogy ez a vádja annyira igaz, hogy az általa név szerint is megnevezett egyén abbeli törekvései hajótörésre vezettek, mert annak az egyesületnek nagyszámú tagjai annak határozottan ellenmondottak. Azt hiszem, magának a t. képviselő urnak emez, általam köszönettel és hálával regisztrált kijelentése után nemcsak arra nincs szükség, hogy ezt a vádját tovább czáfoljam, hanem jogom van tőle azt kérni, hogy ha igy áll a dolog, akkor elismeréssel és megbecsüléssel viseltessék a panaszolt egyesület iránt, mert valamint a női erény is akkor kezd igazán megbízható és értékes lenni, mikor az egészséges és erős férfivágy megostromolja és ez az erény ellenáll, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) éppúgy azt gondolom, hogy a hazafiságnál is az az értékesebb, mely a hatalom ostromának ellenáll. Azt is hiszem, hogy a t. képviselő urnak hazafisága, a melyet ily módon senki sem támadott meg, senki sem ejtett kisértetbe, és a melyet nekem eszembe sem jut kétségbe vonni, de mindenesetre csak a még meg nem támadott női erénynyel áll egy csatasorban. Annak az egyesületnek hazafiassága azonban, a melyet meg méltóztatott támadni, magának a t. képviselő urnak előadása szerint is egy általam nem ismert ügyből kifolyólag megállotta a tűzpróbát, mert azt a kísérletet, melyet a t. képviselő ur hazafiatlannak és megtörténtnek állit, maga ez az egyesület ő szerinte visszautasította, A t. képviselő urnak többi vádjaival pedig azért nem kívánok részletesen foglalkozni, mert április 5-én, szerdán. 459 midőn valaki olyat, állit, hogy a szabadkőmives egyesülés a zsidók harczi organizácziója a keresztény magyar társadalmi rend ellen, vagy a midőn azt állítja, hogy ez az egyesülés egy titkosan működő, államveszélyes politikai párt, akkor két megjegj^zéssel kell ezt az egész dolgot elintéznem és felette végleg napirendre térnem. Az első megjegyzésem az, hogy a t. képviselő ur ha annyira gyűlöli ez egyesületet, ne iparkodjék annak olyan nagy szerepet, fontosságot és hatalmat tulaj donijani, a minővel sohasem birt, mert biztosithatom, hogy az ő nagy botránykövét képező egyesületben soha sem volt senki, ki ennek az egyesületnek vagy tagj ainak oly óriási horderőt vagy j elentőséget tulaj donitani akart volna. A másik tiszteletteljes megjegyzésem pedig erre a vádra az, hogy az ilyen alaptalan befeketitéseket, az én szerény meggyőződésem szerint maga a t. képviselő ur sem hiheti el komolyan és azért azt hiszem és vallom, mert a t. képviselő ur értelmi színvonalát az itt általam már több izben figyelemmel meghallgatott beszédeiből ilyen képtelen ráfogások komoly elhivésénél magasabbra értékelem. (Mozgás és ellenmondás jobbfelől.) ;«-, Azonban, ha nem is magukkal a vádakkal, de kénytelen vagyok a vádak konklúziójával foglalkozni, nevezetesen azzal, hogy egy egyesületet a kormány helyezzen, hogy ugy mondjam, rendőri felügyelet alá. Kénytelen vagyok ezzel foglalkozni először azért, mert kapcsolatban áll a t. képviselő urnak más idevonatkozó felszólalásaival és kapcsolatban a tizedik katholikus nagygyűlésnek a kormány elé terjesztett kettős előterjesztésével, melyek egyikével már részben, sajnos, sikert is méltóztatott aratni, egészen világosan látom azt a törekvést mely a közvéleménynek abban a részében megnyilatkozik, a melynek egyik szószólója, e házban a t. képviselő ur, hogy Magyarországon azok a szervezetek, a melyek a szabadabb, ha szabad ugy mondanom, a progresszív eszméknek letéteményesei . . . (Zaj balfelől.) Baross János : A nemzetközinek ! Várady Zsigmond : ... és védelmezői akarnak lenni, de a melyek e tekintetben maguknak szintén nem igényelhetnek monopóliumot, hogy azok kiirtassanak és a politikai hatalom egész súlyával üldöztessenek, (Helyeslés jobbfelől.) Eme kívánalom ellen nemcsak in concreto, hanem nagy általánosságban is, a gyülekezési és egyesülési jog szabadsága mellett kívánok felszólalni, (Helyeslés jobbfelől.) és e tekintetben a multakból, a dolog elméletéből és a külföldi javak állapotából a mai helyzetre tiszteletteljes észrevételeimet megtenni. (Halljuk ! Halljuk!) Benedek János: Helyes! Várady Zsigmond: Ez a kívánság unszolást képez arra, hogy a gyülekezési és egyesülési jog legalább egy neki ellenszenves egylet ellen további megszorításnak vettessék alá. Ez a kívánság nemcsak homlokegyenest ellenkezik annak a pártnak, a melyhez tartozni szerencsém van, történelmi hagyományaival és tradiczióival, de egyenesen 58*