Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-136

136. országos ütés Í9Í1 április 5-én, szerdán. 455 nem viheti keresztül, vagy

: hogy felette valaki jogtalanul uralkodni akar, egyszerűen otthagyja állását, mert a fizetése, a családfentartás nem köti le, hogy mindenkinek meghajló szolgája legyen és a felsőbb hatóságoknak mindenféle kivánságát teljesítse. Régi vármegyei életünkben is vármegyéinknek legfőbb függetlensége abban állott, hogy a régi vármegyei tisztviselők nem fizetésükből, hanem saját vagyonukból éltek. Őket nem kötötte a családfentartás a vármegyei igazgatáshoz, hanem az ő függetlenségük, jóakaratuk, törekvésük vezette őket a vármegye kormányzásában és függetlenségük tudatában mindig inkább mertek szembeszállani a központi hatalom esetleges túlkapásaival, mint a mai vármegyei tisztviselők egy része, a kiknek a családfentartás kötelességükké teszi, hogy meghúzzák magukat és engedelmeskedjenek mindenben azoknak, a kik velük rendelkeznek és tőlük kenyerüket elvehetik. ( ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A községi biráknál ez a helyzet nem áll fenn, azok ma is függetlenek, mert a községi birák az egyetlen közigazgatási tisztviselők, a kik nem a fizetésükből élnek. Én ezeket a községi birákat mostam pozicziójukban kívánom megtartani, sőt még azt sem tartom helyesnek, hogy a szolgabírónak jogában áll három egyént kijelölni, és a nép csak ezek közül választhat. Sokkal helyesebbnek tartanám, ha a nép minden kandidálás nélkül azt választhatná meg községi bírónak, a kit magának erre kiszemel. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hisz látjuk, hogy a biróválasztásoknál igen sokszor fordulnak elő összeütközések épen azért, mert a népnek megvan a maga jelöltje, a hatóság azonban azt nem engedi megválasztani, hanem másikat jelöl helyette, és ha a nép azt mondja, hogy ezt nem választom meg, akkor a főbiró egyszeiűen kinevezi a községi bírót és az a bírája -a népnek. Ebből keletkeznek azután, mondom, a biróválasztásoknál azok a véres összeütközések, -a melyeknek vége azután csendőrbeavatkozás, -sebesülés, sokszor halálozás. A magam részéről tehát nemcsak hogy nem tartom helyesnek a községi biró hatáskörének csorbítását, hanem ellenkezőleg, a bíró választásnál a népnek a legteljesebb szabadságot akarnám biztosítani, hogy azt válaszsza meg, a kit akar. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Maguknak a jegyzőknek sem áll érdekében a mai helyzeten változtatni. Én azt hiszem, a jegyzőknek legalább 90%-a nem is kívánja, hogy a bírói hatáskör teljesen reájuk ruháztassák, mert annak a jegyzőnek annyi az elfoglaltsága, bogy örül neki, ha a biró vállaira reá rakhatja a felsőbb hatóságoktól jövő intézkedések tekintetében a felelősség egy részét és nem kívánja, hogy a bírónak ne legyen önrendelkezési joga, hogy neki kelljen mindent intézni és ő legyen mindenért felelős, hanem szívesen megosztja azzal a bíróval a felelősséget és egyáltalában nem kényelmetlen neki az, hogy a bírónak a község vezetésében megmaradjon a mostani, befolyása és szerepe. (Zaj jobbjelől.) Elnök : Csendet kérek ! Szabó István (nagyatádi) : A jegyzők fizetésének felemelése tekintetében nekem az a- véleményem, hogy nem a jegyzők fizetését kellene felemelni, hanem a jegyzők mellé megfelelő segéderőt alkalmazni. A jegyzőknek a legtöbb helyen tisztességes megélhetés van biztosítva, sőt vannak községek. a hol a jegyzőnek több a jövedelme, mint a főszolgabírónak. Csakhogy annyi munkája van annak a jegyzőnek, annyi az államhatalom által és a község részéről reá rótt ügyeknek a mennyisége, hogy a jegyző azt képtelen elvégezni, akkor, hogv ha segédmunkaerő a rendelkezésére nem áll. És itt van a nagy baj, ezt érzi meg a közönség. A mikor tehát a jegyzők sorsának a javításáról van szó. akkor elsősorban a fizetésfelemelés helyett, inkább a segéderők alkalmazását tartanám szükségesnek, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert a fizetéséből meg tud élni az a jegyző, csakhogy a munkáját nem képes elvégezni. A sok teendője annyira leköti, hogy épen a községnek az igényeit nem tudja kielégiteni, annak a teendőit nem tudja ellátni, a mely őt fizeti és tartja, és az államnak, a mely nem fizeti, annak a munkáját teljesiti, annyira, hogy a községi ügyek ellátására ideje alig marad, (ügy van! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Már a múlt országgyűlésen, azt hiszem gróf Tisza István ministerelnöksége alatt, törvény hozatott arra nézve, hogy segédjegyzői állások szervezendők, és kimondatott a törvényben, hogy olyan községekben, a melyekben a községi pótadó a 20%-ot meghaladja, ott a községi jegyző fizetését az állam egészíti ki 1000 K-ra. Ez a törvény meghozatott és fennáll és most itt vagyunk, a mint azt Pál Alfréd t. képviselőLársam is felhozta, hogy ma is van még 700 olyan község, a hol segédjegyző nincsen. Ilyen állapotok meUett nem elégséges az, hogy a kormány a segéd jegyzők intézményének felállítására 100.000 K-t vesz fel a költségvetésbe. A helyett tehát, hogy a jegyzői fizetéseket emeljük, inkább eaen a téren, a segédjegyzői téren kellett volna nagyobb összeget felvenni, mert ezzel a község is csak nagyot nyerne és nem történhetnék meg az, a mi a jelen viszonyok között megtörténik, akárhány esetben, hogy elmegy az a községi lakos a jegyzőhöz valami tanácsért, egy kis bizonyítvány kiállításáért, egy marhalevél vagy egy kis szerződés kiállításáért, ott vár délig, de nem kerül rá a sor, elmehet ismét délatán és talán este lesz, mig reá kerül a sor. Mert annak a jegyzőnek a reárótt túlságos munkát kell előbb elvégeznie, különben fegyelmit kap. Nem képes tehát annak a közönségnek az ügyeit elvégezni, a mely fizeti, nem ér rá arra, nem tudja azt teljesíteni. Az is sajátságos dolog, hogy annak a jegyzőnek, a kit a község lakossága fizet, minden munkáért, a mit* a községi lakosságnak egyénenként teljesít, külön kell fizetni. Ingyen munkát tehát a