Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-136

456 136. Országos ülés 1911 április 5-én, szerdán. községi lakos részére nem végez, hanem az államnak, a mely őt nem fizeti, annak díjmentesen kell a teendőit elvégeznie. Itt van, t. képviselőház, ugyancsak a községi életben a körorvosi állásoknak a kérdése. Itt is nagyok a bajok. Szerveznek ugyan körorvosi állásokat, de ezek felállításában még nagy a hiány. Egész vidékek vannak az országban, a hol vannak ugyan körorvosi állások, de ez a kör túlnagy. 7—8—9—10 községnek a dolgait kell egyetlenegy körorvosnak ellátnia. De van akárhány olyan hely, a hol egyáltalában nincsen orvos. Ez igen nagy baj, főleg a gyermekhalandóság szempontjából. A múlt koalicziós kormány felhívta a vármegyéket, hogy csináljanak több körorvosi állást, a vármegyéknek engedélyezett több körorvosi állásokat, hogy azokat majd a kormány segítségével felállitgatja. Meg is csinálták a vármegyék ezeket a körzeteket és az állások szervezését, fel is küldték a kormányhoz, de az állások még most is betöltetlenek, s a mostani költségvetésben is csak 20 uj körorvosi állás betöltését irányozza elő a kormány, a mivel a bajokon egyáltalában nem segit. A kormánynak sokkal nagyobb összegeket kellene erre a czélra fordítania. Ha a községek nem kérik az államtól, legalább eddig még nem kérték a pénzbeli segítséget, ugy mint a városok, ámbár azok sok esetben talán még jobban meg vannak terhelve, mint a városok, akkor legalább ilyen módon, a jegyzőknek segéderők adása és orvosi állások szervezése és betöltése utján volna kötelessége a kormánynak, hogy a községeknek segítségére siessen. A mi az orvosi állásokat illeti, a városi orvosok helyzetét olyan kellemessé vagy nem tudom mivé teszi a kormány és a társadalom, hogy a falusi orvosi állásokra alig akad pályázó. Saját vármegyémben is van erre' eset. Az orvosok már meglehetős számban vannak Magyarországon, azonban annyira megkedvelték a városi életet vagy legalább is annyira kedvező nekik a városi alkalmaztatás és mindenesetre fizetésük is több nekik, mint a községekben, szóval, nem sokára odaérünk, hogy ha szervezünk is községi orvosi állásokat, a mire feltétlenül szükség van, (Zaj. Elnök csenget.) nem leszünk képesek azokat betölteni, a miatt, hogy az orvosok nem fognak pályázni. A kormánynak kötelessége volna ezzel a kérdéssel is foglalkozni és a javadalmazások közötti aránytalanságot megszüntetni, oly mértékben, hogy az az orvos, a ki faiura megy, az is megtalálja az ő szolgálatának ellenértékét. Ugyancsak a községek érdekében állónak tartanám a csendőrség szaporítását. A kormány foglalkozik a városi rendőrség államosításával. Hogy vagj^unk azonban a községekben ? A csendőrállomásnak, a hol 3—4 csendőr van, van 7, 8, sőt 10 községe, ugy hogy a csendőrségért esetleg 2—3 órát kell valamelyik faluból kocsizni és akkor még valószínűleg nem talál ott az ember csendőrt, mert künn vannak portyázáson. íJem az a hiba, hogy a csendőr nem tesz elég szolgálatot, hanem kevés a legénység és nem győzi a szolgálatot. Már most, a községekben ott van a községi bíró, annak van kisbirája, aztán van két ügyefogyott, elhagyatott bakter, mint éjjeli őr: ez képviseli a község közbiztonsági szolgálatát, (Ugy van! a szélsőbaloldalon,.) Ha jön valami naplopó, vagy tolvaj vagy czigány, ez a két ember odaáll eléjük és félrelökik. A bíró, ha erős ember, alkalmazza a nyers erőt, de egyéb erő rendelkezésére nem áll. Es hogyan segit magán a községi biró ? Velem is megtörtént az az eset, hogy nyáron, a mikor a falusi lakosság künn van a mezőn, megtámadták a községet. Daczára ugyanis Lukács pénzügyminister ur azon kijelentésének, hogy a mai időben a kisgazdának, a kisbirtokosságnak van a legjobb dolga, a legjobb sora, bizony az csak ugy tud megélni, ugy tudja magát fentartani, ha már kora reggel kimegy a mezőre és pedig nemcsak ő maga, de kiviszi feleségét, sőt már serdülő gyermekét is, ott túrja velük együtt a földet, a rögöt, otthon pedig nem marad más a községben, mint a kis iskolásgyermekek és az öregasszonyok. Már mostan odajön egy czigánykaraván. Ilyen esetek gyakran, előfordulnak, hogy igy munkanarjokon szabadon végigrabolják az egész községet és az otthonlevő közbiztonsági szolgálatnak nincs ereje arra, hogy ezt megakadályozza. Velem is megtörtént községi biró koromban, hogy a községet majdnem szememláttára végigrabolták. A mikor este visszajöttek a munkából, felfegyvereztem puskával a fiatalabb és bátrabb embereket, utánamentünk a czigányoknak, elfogtuk fegyveres erővel és igy annak a fáradt, egész napon át a mezőn dolgozó polgárságnak kellett a fegyvert a kezébe venni, a rabló czigánykaravánt üldözni és elfogni. Ez a községek közbiztonsági szolgálata. Igy kell eljárnia a községi lakosságnak, ha magát meg akarja védelmezni, nemcsak a tót vidéken, a mint egyik t. képviselőtársam mondotta, hanem a magyar vidéken is. Ha nem kérhetnek a községek állami rendőrséget, a mint a városok kérnek, megérdemlik, hogy csendőreink a maguk kötelességét kellően teljesíthessék és e végből számuk szaporittassék, kisebb körzetek létesíttessenek, hogy a közbiztonságot jobban láthassák el, hogy a mikor a népnek reájuk szüksége van, kaphatók legyenek. Miután a kormánynak erre sincs elegendő pénze, a csendőrszaporitásokat csak olyan kis mérvben eszközli, a melylyel a közbiztonsági szolgálat hiányait orvosolni nem képes és nem is fogja tudni megszüntetni soha. Kívánnám a t. kormánytól, hogy legalább is nagyobb súlyt helyezzen a községek védelme szempontjából ezen csendőrőrsök és a csendőrség létszámának szaporítására. T. ház ! Igen röviden akarok szólam egy kérdésről és ez a \álasztói jog kérdése. (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) Nem akarok vele bővebben foglalkozni. Az általános vitánál kifejtettem nézetemet és pártom nézetét is. Es csak annyit em-