Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-136
136. országos älés íylí április 5-én, szerdán. 453 déseken mindenütt az van, hogy úrbéri szerződés. Benne van, hogy kik közt köttetett: egyrészt N. N. uradalom, másrészt N. N. község volt úrbéres birtokossága közt. Ezek az egyezségek meghatározzák és a birói ítéletek is, a melyek egyezség hiányában kimondattak, kimondják, hogy mekkora területet kapott a volt úrbéres birtokosság, hány egész telket, hány hold földet, legelőt, erdőt. Meghatározzák külön egyezségben, hogy e mellett az úrbéres birtokosság az egyezség felett kapott még agyagos földet, homokos földet, cselédházat, stb. Ezek megvannak most is szerződésekben, azonban az 1848-iki törvény után a közös teherviselést a gyakorlatban nem hajtották végre, és a községek kiadásait kizárólag a volt urbéresbirtokosságok, az ezek kezén maradt közös birtokosság jövedelméből fedezték, —• ezeket ki tudom mutatni a községek képviselőtestületeinek jegyzőkönyveiből — ugy hogy még a 70-es években is megtörtént, hogy a biró a politikai községek kiadásaira költötte az úrbéri birtokosság jövedelmét. De a mikor a politikai községek külön választattak a volt urbéresbirtokosságoktól, ott ezeket • az előbbi biszonyokat azután összekeverték. Mi történt ott ? A volt urbéresbirtokosság tulajdonában lévő mindenféle birtok a régi elnevezés szerint községi vagyonnak neveztetett. Abban az időben nem volt politikai község, hanem minden vagyon ilyennek neveztetett és könyveltetett el. Mikor jött a politikai község felállítása, azt nézték, van-e községi vagyon. Miután uradalmi részről nem találtak községi vagyont, a legtöbb helyen belenyúltak a volt úrbéres birtokosság vagyonába azon a czimen, hogy az községi vagyon. Pedig ezek a vagyonok annyira össze voltak keverve, hogy mikor ezek az áttáblázások történtek, a házakat, negyedtelkeket, agyagos gödröket, még a legelőt is a legtöbb községben rátáblázták a politikai községre. Az erdőt-legelőt nem merték elvenni az úrbéresektől, mert az a legnagyobb abszurdum lett volna, hogy a mit kiosztottak nekik, azt a politikai község számára vegyék el. Azzal a hamis magyarázattal, hogy ezek a birtokrészletek, ugy a korcsmai jog is a község nevén áll, a politikai község javára lefoglalták e birtokoknak az erdő és a legelő kivételével legnagyobb részét, lefoglalták a korcsmát is, ezeknek jövedelmét valósággal elvették az úrbéres birtokosságtól, a legtöbb helyen még ma is a politikai községek használják azt. Én a regale-kártalanitási ügyben ugyancsak e házban, azt hiszem, a felirati vitánál nyilatkoztam és megvilágitottam a kérdést. Most nem akarok ezzel a kérdéssel hosszasabban foglalkozni, mert ez a kérdés már oda érett, hogy bár 1888-ban a regale-megváltásnál ezeket a kötvényeket és ezek kamatait is a politikai községek javára irták, azt is azok élvezték, a Curia már három esetből kifolyólag perben kimondta, hogy ezen regalekártalanitás, a kötvények és a kamatok a volt úrbéres községet illetik. Somogy megyében erős küzdelem indult meg, és elértük, hogy a közigazgatási katóság segítségével ezek a regale-kártalanitási kamatok már minden községben visszaadattak a volt úrbéreseknek. De Magyarország összes többi megyéiben, vagy legtöbb részében az állapot még ma is az, hogy a községek használják e regale-kártalanitási kamatokat, melyek nem a községet, hanem feltétlenül az úrbéres birtokosságot illetik, a mit a legfelsőbb bíróság már három izben Ítélettel is kimondott. Nem akarok ezzel bővebben foglalkozni, mert szándékozom később önálló inditványnyal lépni fel a házban, hogy a ház utasítsa a kormányt, hogy rendeletileg, kormányhatalommal hajtsa végre a belügyministerium, hogy ezen igazságtalanság megszűnjék és azoknak a curiai határozatoknak, melyek teljes igazságon alapulnak, érvényt szerezzen és e kamatok adassanak ki jogos tulajdonosaiknak. A birtokoknál ugyanez a helyzet állott fenn. Vannak községek, melyekben, ha 8—10-féle birtok is van, ezek mind ráírattak ugyan a politikai községekre, de egyik-másik részük, a pásztorház vagy a birtoknak egyik-másik része meghagyatott a volt úrbéres birtokosság használatában, míg legnagyobb részük a politikai község használatában áll ma is. Mikor arra támaszkodnak, hogy a politikai község nevén állanak ezek a birtokok, akkor mindig elébük lehet tenni az u. n. örökegyezséget, melyet a községházán vagy az egyház levéltárában őriznek a legtöbb községben, s a melyek mindig megmutatják, kik közt köttetett az az egyezség, kiknek adta az uradalom vagy a törvény azokat a birtokokat. Noha ezt ki lehet mutatni — simán, beismeréssel — vagy méltányossággal ezeket' a dolgokat elintézni 1 még Somogymegyében sem sikerült teljesen. Igen sok községben megtörtént, hogy a birtokokat visszaadták, azonban a legtöbb helyen még : ma is a politikai községek használják őket, pedig a törvény nem adhatta azokat a politikai községeknek, hisz régebben politikai község nem is volt. A mikor ilyenek az állapotok és t. képviselőtársam : azt az eszmét veti fel, hogy a volt úrbéres birtokosságok közös tulajdonát tevő birtokokat, melyekbe az erdőt és a legelőt is be kell érteni, a községek kötelesek legyenek kisajátítani akkor, a mikor e birtokok oly ferde és igazságtalan helyzetbe ti vannak, azt kell feltennem, hogy ő, a ki talán ismeri a közigazgatás ágait, az úrbéres birtokosságok vagyonának mibenlétével nincs tisztában. Biztosithatom a t. túloldalt és ez eszmét felvető t. képviselőtársamat, hogy ebből a dologból belátható időn belül bizonyára nem lesz semmi. Lehetetlenség a mai viszonyok között, hogy a birtokosságok vagyonát, a mely úgyis nagyon kevés, a községek kisajátítsák akkor, a mikor a nagybirtokok mindenképen gátat vetnek a nép terjeszkedésének és szaporodásának és megakadályozzák azt, hogy a nép megtalálja itt megélhetését. A míg a nagybirtokoknál élni fog a tulajdonjog tisztelete, a mit én is tisztelek, addig hiába beszél valaki arról, hogy a volt urbéresbirtokos-