Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-136

136'. országos ülés 1911, április 5-én, szerdán. 451 csak egy politikai akarat lehetséges : a magyar •nemzetnek az akarata, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és a harmadik, hogy ebben az országban nem lehet két hazát szeretni, hanem csak egyet: a magyart. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elfogadom a költségvetést. (Hosszantartó élénk 'helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokol számosan üdvözlik.) Vermes Zoltán: Éljenek a tótok! (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Ki következik ? Beszkid Antal jegyző: Szabó István (nagyatádi) ! Szabó István (nagyatádi) : T. képviselőház ! Előttem szólott igen t. képviselőtársam olyan szép beszédet mondott, hogy én igazán legnagyobb részben magam is aláirom azt, és csak arra vagyok bátor t. képviselőtársam figyelmét felhivni, hogy mindaz, a mit ő itt a Felvidék nyomorúságáról elbeszélt, igen sok helyen és igen sok esetben teljes mértékben feltalálható a magyarlakta vidékeken is. (Igaz ! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az, hogy az a felvidéki tót nép nem jut földhöz, a magyarlakta vidékeken is igen sok helyen megvan és ezrei és ezrei vannak a lakosságnak, a kik óriási területek között, jó földek között élnek, de földhöz jutni egyáltalában nem tudnak, sem bérbe, sem tulajdonba nem vehetik azt semmiképen, és épen ugy rá vannak utalva a kivándorlásra, mint az a szegény felvidéki tótság. Vannak olyanok is, a kik magyarlakta vidéken szintén fizetik az útadót és nincsenek nekik utaik, a kik fizetik a községi adót és a közbiztonság fenntartását, a községek mégis ő reájuk magukra hagyják. Ezek a bajok tehát nagyrészt épen ugy megvannak a magyarlakta vidékeken, akár csak a Felvidéken. (Ugy van! balfelöl.) És ha mindezeket igen t. képviselőtársam olyan nagyon jól ismeri, s tudja és annyira meg van győződve arról, hogy ezek az állapotok tarthatatlanok és ezeken segíteni kell annak a népnek az érdekében, akkor azt is szerettem volna hallani, hogy melyek azok az eszközök, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) a melyekkel sürgősen és eredményesen lehet ezen a bajon segiteni. (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Ezekre volnék én kiváncsi és szeretném a kormánypárttól és magától a t. kormánytól hallani azt a nyilatkozatot, hogy az e czélra vezető eszközöket nemcsak akarja alkalmazni, hanem azokat tényleg alkalmazza is. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mindaddig, mig ezeknek az eszközöknek alkalmazását sem a kormánypárt, sem a t. kormány még csak kilátásba sem helyezi, nem viseltethetem bizalommal azzal a kormánynyal szemben, a mely e téren még semmiféle lépést sem tett, mert én is épen ugy, mint t. képviselőtársam, meg vagyok győződve azon eszközök rendkívüli szükségességéről és arról, hogy itt ugy az állam, I mint a társadalom óriási mulasztást követett el. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A belügyi tárcza költségvetésének tárgyalásával kapcsolatban igen sok szó esik a városok állami segélyezéséről és a belügyi költségvetésbe a városok segélyezésére 3 millió tényleg fel is vétetett. De hogy Magyarországon nemcsak a mindenféle lehető kellemes dologgal ellátott városok vannak szükségben és nagy pótadóval megterhelve, hanem hogy a mindent nélkülöző községek ugyancsak nagy megterheltetések alatt nyögnek, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) arra nézve épen a kormánypárt egyik tagja, Pál Alfréd t. képviselőtársam igen érdekes adatokat állított a t. képviselőház elé. Nevezetesen azt mondta (olvassa) : »Legyen szabad néhány statisztikai adattal illusztrálnom, hogy azon 50 vármegyében, a melyekre nézve az adatok rendelkezésemre állanak, összesen 9456 község van. Ezek közül 303ban egyáltalában nincsen pótadó, 768-ban a pótadó 20%-nál kisebb, 3915-ben azonban már 20 és 60 % között váltakozik ; 3280-ban 60 és 100% között, 1564 községben 100 és 200% között váltakozik, mig 1908 községben a pótadó még a 200%-ot is meghaladja«. Ezek az adatok egészen világosan beszélnek, mert azt hiszem, hogy a t. képviselőtársam hiteles forrásból szerezte adatait, s ezek bizonyítják, hogy a községek is legalább is ugyanolyan arányban vannak megterhelve és annyira érzik a községi adók súlyát, mint épen a városok. Midőn tehát a városok állami segélyezéséről van szó és a kormányzat tényleg nyújt is nekik segítséget, épenséggel nem tartom helyénvalónak, hogy a községeket e tekintetben majdnem teljesen figyelmen kivül hagyja. Pál Alfréd t. képviselőtársam, a ki ezeket az adatokat szolgáltatta, különböző irányú javaslatokat tett a községek jövedelmeinek fokozása iránt és ezek között olyan javaslatot is hallottunk, a melyet a községek és különösen a volt úrbéres közbirtokosságok szempontjából a legnagyobb figyelemre méltónak tartok és azzal a belügyi tárcza költségvetésének keretében foglalkozni is kívánok. Ezeknek a volt úrbéri közbirtokosságoknak közös vagyoni ügyei és a községekhez való viszonyai a belügyi kormányzat keretébe tartoznak és ezek tekintetében nagy ellentétek, különböző felfogások és visszaélések uralkodnak most is a községekben országszerte ; ezeknek megszüntetése ezéljából nagy küzdelem indult meg az ország jó nagy részében a volt úrbéres közbirtokosságok közös vagyonáért és az úrbéri közbirtokosságok és a községek között, ugy hogy ezek az ügyek a legközelebbi jövőben igen sok esetben jönnek majd a belügyministerium döntése alá, és azt hiszem, a képviselőháznak is lesz még alkalma ezekkel foglalkozni. Miután itt Pál Alfréd t. képviselőtársam ezeket a kérdéseket épen a községek jövedelmezősége szempontjából vetette fel, ezen a nyomon ér» is, 57*