Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-136

m 7.3/i. országos ülés 1911' április 5-én, szerdán. és az erdők lassankint elvesznek, (Ugy van! 'jobbjelöl.) Ezekben a völgyekben tanyázik egy igazán . életrevaló nép (Ugy van I a jobboldalon.), szűz és olcsó munkaerővel és nincs, a ki foglalkoztassa, nincs gyár, a mely neki kenyeret adjon. Ha ezeknek a völgyeknek nyitójába egy-egy gyárat helyez- . nének el, akkor egészen más alakulatot venne az egész völgy és legalább is hatalmas sorompót állítanánk az amerikai kivándorlás elé. (Ugy van !) Bocsánatot kérek, hogy egészen nyiltan és őszintén tárom elő a helyzetet, de igazán itt az ideje, hogy már őszintén és leplezetlenül nyilatkozzunk ezekről az állapotokról. (Halljuk!) Itt vannak az iskolák viszonyai. Épen most intézett Trencsén vármegye közönsége a vallásés közoktatásügyi ministerhez felterjesztést, kimutatván, hogy a vármegyében 123 községben nincs népiskola, a hol az emberek teljesen a vadonban nőnek fel. Ez tűrhetetlen helyzet, és én azt hiszem is, hogy a t. kormány meg fogja adni a vármegyének a módot arra, hogy a maga áldozatkészsége mellett ezt a nagy hiányt hazafias módon betöltse. (Helyeslés a jobboldalon.) De még ott is, a hol vannak iskolák, milyen a : helyzet ? Én hivatkozom Hegedüs Lóránt t. barátomra, a ki egyszer adatokat gyűjtött az amerikai kivándorlásra és akkor elvezettem őt a községekbe, elvezettem őt egy nagy községbe, a hol 5—6000 tan- ! köteles van és ott volt egy iskola, a melynek egy tanterme volt és abba legfeljebb 60 gyermek fért. Ugyanannak az iskolának egy tanítója volt és az a tanító egy nagy körzetű plébániában és postai kézbesítő kerületben volt kántor és postamester. (Mozgás.) Természetes, hogy az a két hivatás teljesen lefoglalta, és akkor azt tette és ezt az állapotot találtuk, hogy a maga hülye fiát pálczával a kezében felültette a katedrára és az kéjjviselte ott a kulturális haladás gondviselését. (Mozgás.) Ezek tűrhetetlen állapotok. Ezeken halaszthatlanul segíteni kell és a felvidék tótajku népe a segítést meg is érdemli. Ha méltóztatnak felmenni a magas hegyek közé és látják a t. képviselő urak, hogyan gazdálkodik ez a nép, hogy úgyszólván a maga hátán czijaeli fel a trágyát arra a gyér földre és mikor megtrágyázta, megművelte azt a földet, jön rendszerint egy záj^oreső, és lemossa nemcsak a termést, hanem magát az egész termőföldet és újból kell kezdenie mindent. És ezen küzdelem, ezen fáradozás, ezen szenvedés ellenében sajátképen mi a jutalma ? Ha jó termés van, egy kis krumpli és káposzta, húsról nem is álmodozik, kalácsot pedig csak nagy ünnepnapon lát. Azt hiszem, a XX. század küszöbén ez még Sem emberséges állapot. És itt van ennek a népnek igazán meg nem rendíthető hűsége és ragaszkodása :• •a hazai röghöz. Elmegy Amerikába, ott küzd, dolgozik, takarékoskodik, csakis azért, hogy a maga hazai nyomorúságát megváltsa és fenntartsa. És élte során három-négyszer megy így és tér vissza Amerikából. A múltkor, azt hiszem, Haller István t. képviselő ur beszélt arról, hogy I a nép csak azért fizet adót, mert muszáj. Én.ott más példát tudok. Ismertem községeket, a hol virtus volt az adót megfizetni, a hol az emberek ősszel virtust csináltak abból, hogy megfizessék az adójukat, sőt azokkal az emberekkel, a kik nem fizették meg, le sem ülnek a korcsmában és szinte . megvetéssel mondják, hogy az olyan ember, a ki még az adóját sem fizeti meg. Ez olyan becses állampolgári anyag, a melyet a magyar államnak gondosan meg kell őriznie. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És méltóztassék magát beleképzelni annak a felvidéki tót embernek, a ki ott a magas hegyek közé zárva lakik, a lelkiállapotába. Ez az ember fizet egy csomó állami adót és egy csöndes pillanatban számon kéri magától azt, hogy miért is fizetem én ezt a sok adót % Azt mondják, adminisztrácziót kap érte, de. hiszen a jegyzőt és a községi bírót megint csak ő fizeti. Népoktatást kap ? Hiszen az iskolát megint csak ő fizeti és iskolája nincsen ; az utfentartás költségeit is külön viseli, de útja sincsen ; (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon) ; a katonaságnál is leszolgálja a maga idejét; a vasúton sem utazik ingyen, hanem a maga pénzén. Marad a személy- és a vagyonbiztonság. Na hát, t. képviselőház, ott a magas hegyek között a személyes vagyonbiztonság a házőrző ebre redukálódik 1 és annak a szegény tótnak még az után az eb után is adót kell fizetnie. (Derültség és taps a jobboldalon.) Lovászy Márton : Ez az önök rendszere Kayditl Imre : Természetes dolog, t. képviselőház, hogy ha ezek az emberek, a kik vagy maguk voltak külföldön, vagy pedig társaiktól hallottak a külföldről, számításba veszik ezeket a viszonyokat, bizonyos elkeseredés gyülemlik fel lelkükben. Egy bölcs kormányzatnak kell arról gondoskodnia, hogy megfelelő csatornán át levezesse ezt az elkeseredést, ez pedig, t. képviselőház, csak egy nagy akczió utján lehetséges. Én bízom a t. kormány előrelátásában és bölcsességében, hogy ezt a levezető csatornát egy hatalmas akczióval meg fogja alkotni s hiszem, hogy ez az akczió a Felvidék anyagi és kulturális regenerálását fogja eredményezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Beksics Gusztáv egyszer azt mondotta, hogy a hazai Felvidék azé lesz, a kié erdei lesznek és a ki iparát fogja megalkotni. Én hozzáteszem ehhez még azt is, hogy a ki a cseheknek politikai befolyása alól fogja a Felvidéket mentesíteni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Végezetül, t. képviselőház, legyen szabad még egyszer visszatérnem Vajda Sándor t. képviselő urnak beszédére. Ö t. i. beszéde végén fel: állította a béke pontozatait. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatban három dologra utaljak, a mi nélkül én semmiféle békét nem tudok elképzelni. (Halljuk I Halljuk !) Az egyik az, hogy ebben az országban csak egy politikai nemzet I

ván : a magyar. (Igaz ! Ugy van ! Elénk helyeslés a jobboldalon.) A másik, hogy ebben az országban