Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-119
38 119. országos ülés Í9ÍÍ márczius 10-én, pénteken. Az a társadalmi, munkapárt csak akkor fog létesülhetni, tisztelt többség, ha önök, kik magukat politikailag nemzeti munkapártnak nevezik, csakugyan nemzeti munkát fognak teljesíteni és a nemzeti munka terén legalább is egy kissé méltányosabb megítéléssel honorálják a mi katonai politikánk terén kifejtett nemzeti igazságainkat. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az igen t. honvédelmi minister ur birálat alá veszi azt a kifogásomat, melyet a vezérkari testületi főnök magatartásával szemben az alkotmányosság szempontjából tenni bátor voltam, és azt méltóztatik mondani, hogy nincs az ő működése sem elvonva az alkotmányos ellenőrzés alól, mert a hadügyminister az őt felelősségre vonni jogosult és hivatott delegácziónak természetszerűleg felelős mindenért, és felolvasta nekünk azokat a határozmányokat, a melyek előttem sem voltak ismeretlenek, mert hiszen nagyon jól tudom, hogy a vezérkari testület főnökének viszonya a közös hadügyministerhez akként van szabályozva, hogy ő Hilfsorgan, segédközege a hadügj'ministernek. Mindazonáltal ezek a határozmányok az alkotmányosság követelményének megfelelőleg a gyakorlatban végre nem hajtatnak. Hogy végre nem hajtatnak, ez megállapítható abból, a mit a hadügyminister ur a delegáczióban épen a vezérkari testület magyarul tudó tagjainak a magyarországi hadcsapatokhoz és a boszniai parancsnokságokhoz való beosztása tekintetében mondott azokra, a mikre nézve hozzá kérdést intéztem. Ö ugyanis egyszerűen azt felelte, hogy erre nem adhat semmiféle megnyugtató felvilágosítást, mert ez a vezérkari testület főnökének hatáskörébe utalt jog. Ezek után én teljes joggal állíthattam azt, hogy bár törvényünk szerint a hadsereg belszervezetének joga felségjog, ez a belszervezeti felségjog csak alkotmányosan gyakorlandó, s ennek az alkotmányos gyakorlatnak ez a válasz és az az állapot, a melyen e válasz alapul, meg nem felel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. honvédelmi minister ur szives volt elismerni azt, a mit számszerű adatokkal igazoltam, s a mi a hivatalos adatok tanúsága szerint megfelel az igazságnak. Múltkori felszólalásom alkalmával sajnálatomra nem volt kezemben ez a kimutatás, de hogy lássa a t. ház, mennyire objektív a mi- érvelésünk, — már az emberi indulatok és a hazafias felbuzdulások által ránk parancsolt határ és mérték szerint — azt igazolom most a következő számadatoknak előterjesztésével. Vezérkari testületi tiszt és a vezérkari szolgálatra minősített, s beosztott tiszt a magyar szent korona országaiban alkalmazva van összesen 56 és 45, tehát összesen 101, és ebből mindössze 15 tud magyarul. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A mikor tehát én teljes tárgyilagossággal elismertem azt, hogy az igyekezet arra nézve, hogy tanuljanak meg a vezérkari testület tagjai magyarul, megvan, ezzel szemben pedig azt látjuk, hogy a beosztásban eleként silányul tönkre ez az igyekezet, s annak minden eredménye, akkor a legszigorúbb birálat is teljes mértékben megokolt ez állapottal szemben és jogosult a panasz, hogy nincs senki, a kit ezért felelősségre lehetne vonnunk. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szólott a t. honvédelmi minister ur arról is, a mit a kivándorlásnak fenyegető veszedelméről mondottam az ujonczjutalék kiállításával kapcsolatosan. Azt mondja, hogy sötét színekkel festek.* Megengedem azt, hogy még hosszú ideig nem lesz érezhető e tekintetben éles baj. De bocsánatot kérek, ha nem történik arról gondoskodás, hogy a munkaalkalmaknak szaporításával a kivándorlásnak legteljesebb gátja mennél erősebbé tétessék, akkor a veszedelem mind érezhetőbbé és érezhetőbbé fog válni, és mennél nagyobb arányú lesz a hadseregnek létszámemelése, a veszedelem annál jobban rombolólag fogja meghiúsítani épen a hadvezetőség czéljait. (Ügy van ! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Büszkén mutat rá a t. honvédelmi minister ur arra az örvendetes tényre, hogy a sorozások tanusága szerint a magyar ifjúság sokkal alkalmatosabb, mint az osztrák. Osztozunk ebben az örömében, a mint osztoztunk az imént a sajnálkozásában is. De ha ezt megállapítjuk, annál indokoltabban tűnik fel az egész nemzet és az egész világ előtt, mely elfogulatlanul tud ítélni, a mi álláspontunknak jogosultsága, hogy nevezetesen e nagyhatalomnak fentartó ereje itt van Magyarországon, (ügy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és ezzel szemben mégis a leghatal'masabb tényezőktől vonják el a táplálóerőket ama egyoldalú — gróf Tisza István t. képviselőtársam kifejezésével élve, melyet más téren használt — bornírt felfogással.' (filénk, helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Végül legyen szabad még e javaslat tárgyalásánál egészen röviden foglalkoznom azokkal a nézetekkel, a melyeket a teherviselési képesség szempontjából összehasonlitólag volt szives felhozni az igen tisztelt honvédelmi minister ur. Ö — úgymond — most nem a nagyhatalmak példáját hozza harezba, hanem azon kisebbrendű államok példáját, a melyeknél mi sokkal fejlettebbek vagyunk. Nem ismerem el, sajnos, nem ismerhetem el, hogy mi Belgiumnál, Norvégiánál, Svájcznál kultúrában, gazdasági erőben fejlettebbek volnánk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, a Dunába hordanék vizet, ha ennek bizonyítására akarnék itt vállalkozni. De azután igen érdekes, hogy milyen jó dolog a romániai, szerbiai és bulgáriai, balkáni példa velünk szemben akkor, a mikor a hadsereg fejlesztésének érdeke mellett kell argumentumot meríteni ezeknek állapotából, és milyen semmibe sem vehető, mennyire nem alkalmazható hitvány példa ez akkor, mikor mi a gazdasági önállóság elérése tekintetében hivatkozunk ezeknek példájára, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) azért is, igen t. honvédelmi minister ur, hogy erőt merítsünk a gyengébb államok által megvalósított gazdasági önállóságból arra, hogy jobban elviselhessük ezeket a terheket,
