Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-135
480 135. országos ülés Í9Í1 lent a magyar városok kongresszusának, illetőleg végrehajtó-bizottságának a küldöttsége. Elmondották ott a kívánalmaikat, a szónok előadta, hogy a magyar városok tűrhetetlen helyzetben vannak, nem képesek viselni a maguk erejéből azokat az óriási terheket, a melyeket a fejlődésnek meg nem álló folyamatban levő rendje szerint viselniök kellene. Akkor a t. ministerelnök ur, — a világért sem gúnyolni akarom, csak a szavaival élek. — biztosan azért, mert akkor is jobblábával kelt föl, és akkor is jó fiúnak mutatta magát. (Derültség haljelől.) azt mondotta a városok kongresszusa nevében megjelent küldöttségnek, hogy »igaz, ha következetesen keresztülvitetett volna a városok segítésére irányuló programm, ma már a 4 milliónál volnánk.« És meglehet, hogy kielégíthető volna a segélynek az a része, a mely itt a városi tisztviselők fizetésének rendezésére lesz szánva. Megállok ennél a tételnél. A t. ministerelnök ur azt mondotta, hogy, ha következetesen keresztülvitetett volna a programm. Tehát valaki hibázott. Miért nem vitték következetesen keresztül a programmot ? Bátor vagyok kérdeni a t. ministerelnök urat, hogy ki hibázott % Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: A 150 millió deficzit a hibás ! (Derültség jobhfelől.) Kun Béla : Ám jó, deficzit volt akkor és azután a t. munkapárti kormány bámulatos szakértelemmel, Lukács László zseniális fejéből kibuggyanó nagy okoskodással képes volt eltüntetni ezt a deficzitet, ugy hogy nyolcz millió korona maradt mínusz. De arra vonatkozólag sem a ministerelnök ur, sem a pénzügyminíster ur nem kaphat felmentést, hogy az 1910. évi költségvetést egyszerűen kitörölték a magyar állami költségvetések folytonosságából. Mert, hogy magyar szólásmóddal éljek, ott van a kutya elásva. Ha az 1910, költségvetés ide keiült volna a ház elé és nem egy későn beterjesztett, a választók preparálása miatt nagyon késő időben idehozott indemnitással pótolta volna azt a költségvetést, akkor nem állott volna elő az az eset, hogy a városok a mostam, 1911. évi költségvetés tárgyalása során ne kaphatták volna meg az előirányzott 4 millió koronát a 3 millió korona helyett. Mert, t. képviselőház, egy év a magyar állami költségvetés folytonosságából . . . Eitner Zsigmond: Egy esztendőt elsikkasztottak ! Kun Béla: . . . mint Eitner Zsigmond t. képviselőtársam mondja, elsikkasztódott. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök : Nem mi tettük, az obstrukczió okozta ! Kun Béla: Obstrukczió nem volt! Az 1910. évi költségvetés lett volna hivatva arra, hogy a városok segítségére a 3 millió koronát beilleszsze. Ha ez megtörtént volna és nem takarították volna meg a t. ministerelnök úrék azt az egy millió korona felesleget a már előre elköltött hadügyi költségeknek utólagos fedezésére, akkor most már abban a helyzetben volnánk, hogy az 1911. évi költségvetés keretében negyedik milliót is megszavazhatáprüis h-én, kedden. nánk az arra tényleg rászoruló városi törvényhatóságok és rendezett tanácsú városok számára. Elnök (csenget) : A t. képviselő ur, ha jól értettem, azt mondotta, hogy egy bizonyos költségvetési összeget elsikkasztottak. (Élénk ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Egy költségvetést évről beszélt!) Gr. Batthyány Pál : Azt mondotta, hogy egy költségvetési év kimaradt, elsikkasztódott! (Zaj és derültség a szélsöbaloldalon.) Elnök : Kérem tehát a képviselő urat, hogy ne méltóztassék ilyen kifejezéseket használni. (Helyeslés a jobboldalon.) Kun Béla: Bocsánatot kérek, eszemágában sem volt személyeket gyanúsítani. Eitner Zsigmond képviselőtársamnak egy közbeszólását tettem magamévá, hogy az állami költségvetések folytonosságából az 1911. év szőrén-lábán eltűnt, (Derültség balfelől.) Azt mondotta továbbá az igen tisztelt ministerelnök ur a városok küldöttsége vezetőjének, hogy az idei költségvetés keretében nem valósitható meg az a kívánalom, hogy i millió korona állittassék be, mert akkor átlyukasztanák a költségvetést, a melyet »nagy kínnal tudtak csak összeállitank. (Derültség balfelől.) En nem tudom, hogy tényleg használta-e a ministerelnök ur ezt a »nagy kin« kifejezést, vagy pedig csak véletlenségből, elszaladt penna folytán származó téves hírlapírói tudósítás következtében került a lapokba, — a Pesti Hírlapban van — mert én igazán nevetségesnek tartom, hogy egy 1500 milliós, rnásféímilliárdos költségvetés keretébe csak nagy kínnal lehetne beilleszteni egy ilyen kis összeget, 1 millió koronát ugyanakkor, a mikor a 250 és 300 milliós hadügyi költségeket játszi módon, csak ugy lepkeszárnyakon való könnyed csapongás módjára veszik be a költségvetésbe, és nyomorítják meg vele a nemzetet. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbal oldalon.) Azt mondja a ministerelnök ur, hogy az »nem lehet, hogy az ország rendes költségeit kölcsönökkel fedezze«. Hát, bocsánatot kérek, ennek az egy millió koronának a beillesztése csak kölcsönökkel lett volna fedezhető ? Ez szerintem érthetetlen, s ennek magyarázatát másban nem találhatom, csak abban, hogy a t. kormány előtt minden érthetetlen és minden megvalósíthatatlan, a mi a belügyi sebeknek gyökeres orvoslására irányul, ellenben nyomban megvalósítható, kielégíthető és teljesíthető minden, mihelyt —.a mint az előbb is bátorkodtam rámutatni — a tengerészeti atyaisten, gróf Montecuccoli, vagy pedig a hadügyi kormánynak feje szólal meg. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ábrahám Dezső: A modern Neptun ! Kun Béla: A ministerelnök urnak még csak azzal az egy kijelentésével szándékozom röviden foglalkozni, hogy a városok igényének kielégítésénél a jövőre okvetlenül meglesz a javítás, az orvoslás. Ez nagyon szépen hangzik, t. ministerelnök ur, de ha a következő passzust, a mit méltóztatott mondani, ehhez hozzáveszszük, akkor ismét
