Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-135

135. országos ülés 1911 április h-én, kedden. 431 nem juthatunk más következtetésre, mint arra, hogy a ministerelnök ur önmagát czáfolja meg. Ugyanis azt mondja, hogy jövőre okvetlenül meglesz a javítás, ha »pénzügyi helyzetünk megengedi*. . A pénzügyi helyzet által való megengedéssel megint ugy vagyunk, a mint előbb rámutattam, hogy a pénzügyi helyzet azt engedi meg, a mit felülről parancsolnak. A mit felülről parancsolnak, annak meg kell lennie és hogyha azt nem engedné meg az igazi értelemben vett pénzügyi helyzet Magyarországon, akkor is megengedi a ministerelnök ur indokolása szerint. Ha pedig arról van szó, hogy itt sebeket gyógyítsunk, hogy ennek az országnak belső erősödését munkáljuk, akkor mindjárt előtérbe lép a császári vétó; előtérbe lép onnan felülről az a tilalom, hogy a nemzet kívánságát nem adhatod meg magyar ministerelnök, mert azt kell megadnod, a mi a császáré, a mi az összbirodalomé . . . Elnök : Kérem a képviselő urat, hogy ilyen, a parlamentáris felfogásnak meg nem felelő módon a korona viselőjének személyét a vitába bele ne vonja. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Semmi olyat se mondott, a mi megrovást érdemel ! (Mozgás, tiltakozás balról.) Elnök : Csendet kérek ! Kun Béla: T. ház! Megbajlom az elnök ur előtt és kijelentem, hogy a magyar szent korona viselője ellen egyáltalában eszem ágában sem volt semmiféle kitételt alkalmazni. Én csak a felsőbb összbirodalmi érdek érvényesüléséről beszéltem, mely a magyar nemzeti kormánynak — ha ugyan van ilyen — a rovására érvényesül, A mi azt illeti, hogy a városoknak adandó segélyek kiosztása bizonyos revízióra szorul, erre vonatkozólag a költségvetési indokolásra támaszkodom. Ugyanis az az indokolás azt mondja, hogy (olvassa) : »Bizonyos mérvű revízió mellett szándékozom- a városokat* — mondta a ministerelnök ur, illetve belügyminister ur — »a segélyben részesíteni*. Akkor tehát, midőn a segélyek szétosztásáról van szó, noha nem szándékozom az egyes városok között ellentétet kelteni és nagyon örvendek annak, hogy egyik vagy másik város olyan sokat kapott az állami segélyekből a múlt években és fog kapni a jövőben is, hogy a tisztviselők fizetését az állani által előirt minimumra kiegészítheti, mégsem zárkózkózhatom el, hogy épen a városok teljesítőképességének figyelembevétele szempontjából a fenforgó hiányokra és azok orvoslására rámutassak. (Halljuk ! Halljuk !) A dolog ugy áll, hogy pl. Kolozsvár városa, az a Kolozsvár, a mely az erdélyi magyarságnak a fővárosát képezi mindannyiunknak büszkeségére, a 166.000 számú 1909. évi belügyministerí rendelet szerint 1909. és 1910. évekre megállapított két és két millió korona államsgélyből 66.000 és 66.000 korona államsegélyt kapott. Kolozsvár városának lélekszáma 56.000. Az 1908. évi városi zárszámadások tanúsága szerint akkor Kolozsvárnak összes vagyona 24,642.065 korona, tartozása pedig 11,523.291 korona volt, tiszta vagyona tehát 13,118.773 koronára rúgott. Ugyanakkor Kolozsvár városának városi pótadója 66% volt. Tisztviselőit akként fizette Kolozsvár városa, hogy polgármesterének 11.000 korona fizetést, főjegyzőjének 6840 korona, főügyészének 5640 korona, elsőosztályu Írnokának pedig 2220 korona fizetést adott. Ha tovább megyünk a szakszerű adatok terén, azt látjuk, hogy Nagyvárad városa az elmúlt két évre, a mikor államsegélyt osztottak ki, 60 és 60.000 korona államsegélyt kapott. Nagyvárad városának lélekszáma 50.177. Az 1908. évi zárszámadások szerint összes vagyona volt Nagyvárad városának 33,127.833 korona, tartozása volt 16,041.956 korona, tiszta vagyona tehát 14,144.378 korona volt. Városi pótadója Nagyvárad városának, Biharország előretörő szép fővárosának ugyanakkor 45% volt, a tisztviselőit pedig fizette akként, hogy polgármesterének adott 11.000. koronát, a főjegyzőjének 7.200 koronát, a főügyésznek 5000 koronát, az elsőosztályu Írnokának 2500 koronát. Kassa város mindkét évre 42.000 K államsegélyt kapott; lélekszáma 45.000. Az 1908. évi zárszámadás szerint összes vagyona volt 22,225.018 K, tartozása volt 8,259.800 K, tiszta vagyona tehát 13,399.020 K. Tisztviselőit akként fizette, hogy 10.000 K-át adott a polgármesterének, 6400-at a főjegyzőnek, 5640 K-át a főügyésznek és 2020 K-át az elsőosztályu Írnoknak. Már most jzzel szemben aránytalanul csekély államsegélyben részesedtek más városok, nem tudom, hogy mi miatt, lehet, hogy akkor a koalicziós korszak alatt a képviselők kevésbbé jártak utána, vagy más okok miatt, de ténjdeg ugy történt, hogy Komárom városa, a melynek feliratát a t. képviselőtársaim mindannyian olvashatták és mely tagadhatatlanul bizonyos pressziót és meg nem engedhető nyomást akart gyakorolni a t. képviselőtársaimra, ez a Komárom városa nagy zavarokkal küzd, a mennyiben lélekszáma volt 20.000, vagyona volt 4,882.000 K, tartozása 1,011.274. K, tiszta vagyona tehát csupán 3,870.927 K. A városi pótadó volt 85%. Tisztviselőit akként fizette, hogy a polgármester 7.000 K-át kapott, a főjegyzője 3900 K-át, a főügyésze 3.600 K-át, az első osztályú Írnoka 1500 K-át. Még két várost szándékozom felsorolni, hogy azután a konklúzióra rátérhessek. Versecz városa mindkét évre 24.000 korona államsegélyt kapott. Lélekszáma volt 25.199. Pedig Versecz önálló törvényhatóságot is képezvén, nagy erősségét képezi a Délvidéken a magyar nemzeti államnak abban az értelemben, hogy ott a városi közigazgatás és az állam részéről kinevezett főispán működése is tényleg abban a szellemben csúcsosodik ki, hogy a magyar nemzeti állam boldogulását mozdítsa elő. A város összes vagyona volt 11,284.659 korona, tartozása volt 3,544.000 korona 56 fillér, vagyona